KELLEMES  SZÓRAKOZÁST:                                                                                                 KELLEMESS                                                     

 

 

 

               HOL VAN.
HOL A TE SZIVED
OTT A TE REMÉNYED
HOL A TE REMÉNYED
OTT AZ ÉKESSÉGED
HOL AZ ÉKESSÉGED
OTT A TE SZÉPSÉGED
HOL A TE SZÉPSÉGED
OTT VAN A MINDENSÉGED
HOL A MINDENSÉGED
                      OTT  A  TE   ÉLETED                                                         

                                                                           

 

NAPSUGÁR:
A napnak melege már magasan jár
Tündöklö fénye,le ér a földre
Mint egy fénysugár
Szét árasztja fényeit,amerre jár
S gondtalanul száll,mint egy madár.
Ugy röpülnék,én is a fény felé
Mint egy sziv,ha révbe ér.
Játszadozni,tavaszi széll hátán
Lengedezni,mint a gyenge fa ág.
Fölröpülnék,kék csillagos égbe
S ott tündökölni,napnak fényébe.
Beszivni minden illatott
Mely körülöttem elfutott.
Felülni hajnal csillag hátára
S onnan nézni a világra.
Megérteni madarak nyelvét
S amerre repülnek,dalukat szórják szét.
Ó te fényes nap!!!!!
Szememet el vakitodtad
S nem látom már,mily magasan jársz.

 

 

 

 

 SZABADSÁGRA VÁRVA 

Istenem Mond meg nékem!
Miért ily kegyetlen hozzám az élet?
Szabad voltam és vidám de most megint
Fekete felhö ereszkedet rám,
Futó tüzként jött a száguldó széllel,
Felkapá szivemet ,s hajigálja szerte szélyel.
Nem maradt már más,csak az emlékek,
Kesze kusza gondolatok s képek.
S mert homályosan jön elö s feketék mint a felhö.
Szabadságra vágytam én,de nem kaptam mást, csak reményt.
Hisz a madár is a kalitkába mindig csak a reményt várja 
Hogy egyszer szárnyait kitárhassa

 

 

.

 

       

 MEGMENTÖ.
Mint egy sas madár szárnya szegetten
Kapálózok a viz tetején, hogy el ne merüljek.
Kik szabadon repültök a kéklö égbe
Hozzátok el nekem a megmentöm végre.
Én is fölakarok repülni hozzátok
Bárányfelhök közzé napsütötte égbe.
Oda, hol vörös az égbolt s tündököl a nap
Melegsége oly perzselö 
Kik szabadon szálltok fent a kék égbe
Szellök szárnyán csapdostok a fénybe
Én is oda akarok menni
Mencsetek ki végre!

 

 

 

   SZIV KULCSA.
Ha e levélke majd rád talál
Szivedet a melegség járja át.
Kapj meg az életbe minden jót és szépet,
Egy kedves barátnö irja ezt néked.
Kisérje utadat sok sok fényes csillag,
Találd meg a párodat a holdfény alatt.
S ha egyszer aztán rá találsz
Azonnal zárd be szived ajtaját.
Dobd el a kulcsát jó messzire
Hogy ne találhasson rá senkise.

 

 

 

 

  MERRE JÁRTÁL?
Nem kérdezem merre jársz
Nem kérdezem mit csinálsz
Nincs hozzá jogom
Hisz nem vagy még a barátom.

Talán erdön mezön jártál?
Virágokkal találkoztál
Be szivtad illatukat
Mellyek oly bóditóak.

Vagy fürödtél tenger vizében?
S hullámokkal játszottál felszinébe
Kagylókat szedegettél
Melybe üveggyöngyök rejtelme él.

Ne talán száltál egy madárral,
Magas kék ég páholyába
Szárnyadat magasan csapdosva
Repültél a kék ég tavába.

Ha egyszer a barátom leszel
Megkérdezem mindezeket
S te elmondod majd nékem
Merre jártál ,melyik réten. 

 

Oldal: vegyes versek 2
VERSEK MINDENKINEK , Ferenczi Csilla VERSEI . ÉS SOK MÁS DÍSZITÖ ELEM - © 2008 - 2024 - csilla-versei.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat