Kedvesem.
Szeretnék a hóesésbe veled lenni,kedvesem
Sétálgatni,kezedet fogni,boldogságba lelkesen
Körbe venne a fehér táj,szikrázóan és fényesen
Kéz a kézben lépegetnénk,meghitten s csendesen.

Fejünk felett táncra hivna,a sok ezer hó pihe
Karunk összeölelközne,S felkérnél egy keringöre
Forgolódva,összebujva,játékosan-évelödve
Szállnánk mi is gondolatba-messzire

Keresné ajkam az ajkad,felhevülten boldogan
Csókot vágyva karjaidban,elmerülnénk gondtalan
Ölelnélek szenvedélyel,izgalommal kortalan
Szívem ízzása,melengetne örömmel,és szótlan

Finom forral bort iszogatnánk békésen
Különleges élmény lenne,akár csak az ünnepen
Mámorosan andalognánk,furcs álomszerüen
De csodától részegülten,édesem,TE VAGY NEKEM.
                                   irta Csilla

   TÁVOL  VAGY
Oly távol vagy tőlem,
S ha nem láthatlak minden nap,
Úgy fáj a szívem.
Mikor látom arcodat,
Mosolyt fakasztó rózsás arcodat,
Mintha odakint a nap is jobban sütne,
És érzem felvidítja az én szívem.
De mégis ugy érzem ez egy reménytelen szerelem,
Mert soha nem vagy mellettem.
A szívemben a tűzz,egyre csak lobog,
Jobban és jobban pattog.
Már a gondolatomba is csak te jársz,
Repülnék hozzád,mint a madár,
Ölelnélek s csókolnálak hevesen,
És tudom,te is ezt tennéd kedvesem.
De ez a szerelem ami bennünk felgyúl,
lehet hogy csak egy szép álom marad,
Hisz oly messze vagy,és én nem láthatlak,
nem mondhatom esténként,ágyad mellet,
Hogy mennyire szeretlek.
Lehoznám a holdat,s a csillagokat is neked.
Már csak egyben reménykedem,
Hogy majd e szerelem tüze,
Egyszer összehoz bennünket,
Érzem szívemben azt is,
Hogy még nagy csalódás fog érni,
S a szívem ketté fog repedni.
De most semmi nem érdekel,
csak hogy a szerelem tüze,lángoljon hevesen,
És ha majd egy nap,megláthatlak téged,
Megfogom majd a kezedet,
S csak annyit mondok,SZERETLEK téged,
És megfogom simogatni a lelkedet,
Hogy te is nagyon szeress majd engemet.
          Írta Csilla

 RÓZSA BIMBÓ.
Elmennék veled egy szigetre,
Hol boldogság várna ránk,mindörökre.
Kéz a kézben sétálnánk a tenger parton,
És néznénk a csodás naplementét.
A te szíved oly szép,és nemes,
És én tudom,hogy boldog leszek ott veled.
És amikor fülembe súgod hogy szeretsz,
Az óra is  meg áll,s tovább nem ketyeg.
Csak néznélek folyton  folyvást,
Csak ölelnélek egy életen át.
Ajkad az ajkamhoz érne,
S csókjaidtól,testem felhevülne.
A zöldellő fákon,rózsa bimbó nyílna,
Szívemből e érzés,ne múljon el soha.
    Írta Csilla

  SZERELMED.
Szól a nóta hajnal óta,
Nem birok a vonómmal
Bele nézek két szemedbe,
Csak ölelnélek reggel s este,
Eljátszom majd ablakodnál,
Te vagy nékem a legszebbik rózsaszál,
Kit a földön,úgy szeretlek
Soha el nem engedlek,
Futó tűzként röpültél bele a szívembe,
Nem feledlek el míg élek,soha sem,
Te hoztad nekem a forró meleg nyárt,
Izzadt minden részem,mikor át karoltál,
Boldog vagyok mert te vagy nekem,
S öröm veled minden percem,
Az óra mutató egyszer majd meg áll,
De a szerelmed,mindig mellettem áll.
                  írta  Csilla

  KÉT SZEMED.
Vesd rám két szemed,
Azt a szép tekinteted.
Százszor mondom el neked,
Hogy menyire szeretlek.
Ó istenem!!Segíts nekem!
Hogy ez mindig így legyen,
A csókod oly izgató,
Az ajkad csábító,
Át hatolsz mindenen,
Te vagy az életem.
Egy végtelen szerelem,
Nem  múlik el soha sem.
Voltál,s vagy nekem,
Csak vesd rám mindig,a tekinteted.
           Írta Csilla

   TÁNC,
Ma úgy vágytam,egy kis szórakozásra,
A diszkó ajtaja,csak nekem nyílt ki ma.
Az italnak  mámorító hatása,
Lázba hozott a táncba.
De bár kivel is táncoltam,
Mindig csak rád gondoltam,
Nem tudtam kedves arcodat,
Gondolataimból,kitörölni.
És szerettem volna egész éjszaka,
Csak veled táncolni.
De most oly messze vagy,
S nem láthatlak téged,
S nem mondhatom el,hogy mennyire szeretlek én téged.
Nem mondhatom el,hogy többet érzek irántad,
Mint egy baráti szeretet,
Bár még nem tudom,hova visz e érzés,
Lehet hogy feneketlen,mély kútba esem én.
Félek már a hazug mézes mázos szavaktól,
És a jól eső dolgoktól.
De mégis úgy érzem,valami kisugárzik tőled,
Át jön,és bele sétál szívembe.
Azt is tudom,hogy lehet olyan dolgot teszek,
Ami talán nem lesz helyes,
De már nagyon régen nem éreztem ezt az érzést,
Amely számomra oly jó.
Nem tudom mit hozz a jövő,
Nem tudom mit hoz a holnap,
De ha eléri szívemet a szerelem,
Én örökre elmegyek vele.
     Írta Csilla

   TÉGEDET.
Te szeretsz más,és én csak tégedet,
Ha mást ölelsz,az én szívem csak könnyezik.
Én akartalak,de te nem akartál,
Csókoltalak,s te nem csókoltál.
Az érintésed,mi nem jelzett semmit,
A felhők közt,már be borult az ég is.
Ha reggel felkelek,már nem vagy mellettem,
Nem érzem két karod ölelését,
Miért engeded hogy így legyen!!!
Mert volt egy vágy,mi részedről,hamis volt.
Most két szemed másra veted,
Reám nem néz a tekinteted.
Én ma is ugyanúgy szeretlek,
De a te szíved nem az enyém lett.
Ha rád gondolok,egy fojtó érzés tör a torkomba,
Meg szólalni nem tudok,s elbújnék a világ elöl,
Mert már nem látom azt a csillagot,
Mely nekem ragyogott ezek előt
Te már mást szeretsz,de én ma is csak tégedet.
                         Írta Csilla,

 NE SÍRJ!!
Holnap már messze leszek,
Holnap már el feledlek,
Hiába sírsz utánam,
Többé már nem csókolhatod,mosolygós ajkamat,
Nem kell a szerelmed,
Holnap már távol leszek,
Látom hogy könnyes a szemed.
De nekem már nem fájj a szívem,
Nem kell a szó s nem kell a gyötrelem,
Amit nyújtottál ebben az életben.
Soha nem is szerettél,
Engedj most hadd menjek el én,
Csak ki használtad az érzéseimet,
Melyek mindig őszintén,szóltak neked,
Légy boldog mással ezt kívánom én,
Ne sírj utánam,hisz az élet,
Lehet még szép.
    Írta Csilla

  MA ÉJSZAKA.
Szeretnélek ma éjszaka,ölelni tégedet,
Tudni akarom hogy életembe,te leszel a végzet.
Nézni az órát,hogy e pillanat ne múljon el,
A szerelmesek éjszakáját,soha ne felejtsük el.
Forrón akarom csókolni ajkadat,
S simogatni testedet,mely a testemre tapad,
Verejtékünk izzon a bőrünkön,
Könnyek hada ma ne gördüljön.
Ma ölelj csak engemet,és én is ölellek nagyon,
Szeretlek kedvesem,szeretlek én nagyon.
                 Írta Csilla.

 RAB.
Láttam apró ajkadnak mosolyát,
Huncut szemednek minden játékát.
Csak jöttél felém s nyújtottad a kezed,
Szemed szinte már meg igézett,
Tenger hullámzó vad vizén,
Éreztem testemben a bizsergést,
S át hatol szívemen Ámor nyila,
Elmondani mily érzés,nem lehet soha,
Mint a kalózok mikor fogságba ejtik a rabot,
Éreztem én is hogy örökre a foglyod maradok.
Láncoddal körbe fogtál szabadulni,minek már!
Testemet lángoló tűzz járja át,
Meg fogtad szívem,s tied vagyok már.
          Írta Csilla.

  Valentin nap
Valentin nap alkalmából,mit adhatnék néked,
El küldöm a legszebb szívet,
Mely gyújtsa lángra a tiédet,
S ha már eléri szívedet,e perzselő láng,
Légy boldog velem,e forró éjszakán.
  Írta Csilla

  VÉGET ÉR EGY SZERELEM.
Ha majd egyszer,véget ér egy szerelem,
Úgy fogom érezni,hogy összetört a szívem.
Boldogság s szerelem,ez volt a vágyam életembe,
Amilyen hirtelen kaptam e érzéseket,
Olyan hamar el is vesztettem.
S hogy én boldog legyek? Talán isten nem akarja.
Csak ha elvisz magához,ö majd ott számomra megadja.
Pedig úgy éreztem,most boldog vagyok,
Egy érzés mely rabul ejtette szívemet,
És talán csak álmodtam,hogy ebből szerelem lesz.
Most már,álmodni sem merek,
Nem kellenek hiú remények,
Tüzelő szenvedélyek,
És olyan szerelem,amit a fájdalom öl meg.
A szívemben az érzések,még sokáig meg maradnak,
Idővel majd lassan elhalványulnak.
De míg ez nem jön el,addig a szorongás,
S a fájdalom tüze éget,
Egyszer majd,minden véget ér,
De az emléke,egy életen át el kísér.
  Írta Csilla.

  BOLDOG.
Szívedhez szól e nóta,
Neked küldöm,rózsák illatával,
El játszom a legszebb dallamot,
Hogy szívedet érintse meg nagyon,
Tárd ki nékem,a szíved kapuját,
Hogy be léphessek azon át.
El mondom ott néked,
Hogy mennyire szeretlek én téged,
Te lennél az életem értelme,
Mit kerestem,azt benned találnám meg.
Szeress,és engedj utat nekem,
Hogy boldog legyen végre az én szívem.
                    Írta Csilla.

  HAZUGSÁG VOLT.
Este ha lefekszem,már nem hallom a szót,
Mit egykor fülembe sugtál,szeretlek nagyon.
Ha elmondhatnám neked,hogy még most is mit érzek,
Nem volna rá szó,s kevés lenne egy élet.
Azon a nyáron,mikor megismertelek,
Rózsát adtam néked,s bele leheltem a szerelmem.
Halk muzsikaszó  mellett,nyújtottam át neked,
S féltem,hogy el ne veszitselek.
Te gyengéden,megfogtadd a kezem,
S azt mondtadd,szeretlek kedvesem.
Az az éjszaka volt talán ,életem legszebb éjszakája.
Mert éreztem.hogy te vagy életem,éltetö napsugára.
Mikor átöleltelek,s csókoltam ajkadat,
Mérhetetlen vágyakat éreztem irántad.
Már tudtam,hogy jöhet jégesö,orkán erejü széll,
A mi szerelmünket már,semmi nem szakithatja szét.
De másnap,ahogy más karjába láttalak,
A szivem,rögtön megszakadt.
Nem tudtam,mit mondjak ,csak a könnyeim csorogtak.
Hova lettek,az éltetö szavak!!
Hová lett az ölelésed,s a szerelmess súttogó szavaid!!
S amit akkor mondtál nékem!
Hazugság volt minden.
S most érzem,hogy kiszakad a szivem érted,
Hisz még mindig,úgy szeretlek téged.
Miért mondtál nekem hazug szavakat?
Miért nem mondtad meg,az igazat?
Szólhattál volna,hogy minden csak szinjáték.
De én megbocsájtok neked,
Gyere vissza hozzám,kérlek!
Mert én még mindig,úgy szeretlek téged.
                          irta csilla.

 ELMEHETSZ.
Elmegyek az éltedből,
Légy boldog mással!!
Nem várok már tőled semmit,
Vissza adom a szabadságod.
Hisz úgysem szerettél soha!
Csak ki használtál,erre kelletem neked,
De rá jöttem,s most elengedlek.
Menj!hol a boldogság vár,
S a réten, még nyílik majd virág.
Én hiába fognám a kezedet,
Te már nem fogod vissza nekem.
S ha mégis fájna értem a szíved,
Engem már az sem érdekel.
Elmegyek,vissza sem nézek,
Már nem jelentesz nekem semmit.
Hiszen nem szerettél engem soha sem.
    Írta Csilla

 NÉZEL.
Ha majd bele nézel két szemembe,
Meg látsz egy fénylő csillagot benne,
Ez a csillag csak neked ragyog,
Ez lesz a világon a legnagyobb.
Beragyogja majd az élted,
Boldogság övezi,minden lépésed.
     Írta Csilla

  VIGYÉL EL.
Csak feküdtem az ágyon,s rád gondoltam.
S ekkor csengetést hallottam,
A szívem erősen kezdet dobogni,
Mikor be lépet az ajtón,s megláttam.
A hideg dér,meg csípte az arcát,
S szinte lángokban állt.
A csókja meleg volt,s át járta minden részem.
És én csak csókoltam egyre hevesen.
Le ültünk az ágyra,s ö a fejét az ölembe hajtotta.
S el mondta mennyire szeret,
S hogy mennyire akar engemet.
Én csókokkal halmoztam el,
S örültem hogy itt van most velem.
Lágyan simogatta az arcomat,
Ahogy az esti lágy szellő teszi azt.
Jöjj velem!!mondta,s én örökre veled leszek,
A szemében láttam egy fel csillanó fényt,
Amikor azt válaszoltam,igén vigyél,
Vigyél el oda hol nem lesz más,csak te meg én.
Egy szigetnek a közepén.
Hol mindig süt a nap,s dalolnak a madarak.
Ott leszek veled boldog, a rügyező fák alatt.
                     írta Csilla.

  Sivatagi szél.
Ha ott leszel majd egy sivatag közepén
Arcodat el takarod hogy ne érje szél
Megfáradt testedet egy teve vonszolja
Vihar dúl kint,mint szíved csarnokában
Elbújnál,de nincs hova,a magány meg lel
S ordítanál a kék ég magaslatába
Várni a boldogságot,vajon hol marad
Nézed a csillagos eget,s várod a válaszokat
Az idő minden sebet be gyógyít egyszer
S rátalálsz egy tiszta szívű,és őszinte lélekre
De vigyázz a szíved tisztaságára,
Mert boldogságod lehet az ára.
S mikor hallod a pálma fák alatt
Hogy a fülemüle mily szépen dalolgat
Akkor tér be szívedbe egy rózsaszál
Siess zárd be gyorsan szíved kapuját
Mert egy fergeteges széllel tova száll
                     irta Csilla

  DRÁGA ANYUKÁM!
Leírom most neked,mi a szívembe,be érkezett,
Szavakba alig tudom önteni,
Mert a szívem, most vágyakkal van  teli,
Lelkem tisztaságát,elérte most,
Egy másik lélek tisztasága,
Melynek,boldogság lesz a virulása.
Drága Anyukám!  Oly rég elmentél tőlem,
De most elküldöm e levélkét,
Hogy elolvasd az életem.
Tudod,hogy mindig kerestem a boldogságot,
S akár merre mentem,sehol nem találtam.
De most egy angyalka,elhozta nekem,
Csillogó szemeit,s tündéri mosolyát.
És úgy néz rám,hogy szinte megbabonáz.
Szavaival,melengeti lelkemet,
S szívembe,behozta a szerelmet.
Úgy érzem,benne megtaláltam akit mindig is kerestem,
Vágyaim s álmaim,valóra váltja nekem.
Holdfényes csillagoknál,sétálok majd vele,
S ö rózsát add nekem,
Mert ez lesz szerelme jelképe.
S a morajló tenger hullámai,
Viszik majd hírünket,
Két szerelmes pár,
Erre felé,kapta meg a szerelemet.
Drága Anyukám!  most úgy érzem nagyon boldog vagyok,
Mert egy távoli országból,
Eljött hozzám,ki szívemben ragyog.
Fényesebb az,a legfényesebb csillagnál,
S bennem minden szerelemet meg talál.
Ha most,le írhatnám mindazt amit érzek,
Most egy élet is kevés lenne,úgy érzem.
Drága Anyukám!örülj most velem,
Mert életemben megtaláltam,az igaz szerelmem.
     Írta Csilla.

 KÖNNYŰ SZERELEM.
Nem kell már könnyű szerelem,
Veled ezt többnek képzelem.
S hogy miért szeretlek?
Én nem is értem.

Talán még mindig csak álmodom,
S félek ha felébredek,
A szerelmem,
Már nem találom.

Egy álom világ,
Merlybe most élek én,
De oly jó,
Minden remény.

De félek az éjszakától,
Félek a nappaloktól,
Félek a sok érzéstől,
Mely bennem folyton kavarog.

Nem akarlak elveszíteni téged,
Hisz úgy szeretlek,
Ahogy a földön,
Még soha senkit sem.

Most egy olyan álomvilágba járok,
Melyből lehet,
Hogy soha többé,
Ki nem találok.

Mert be zártam,
Szívem kapuját,
S a kulcsát,
Régen eldobtam már.

Most elindulok, 
Megkeresni,
Hogy valakinek,
Ki tudjam nyitni.

Olyan uton haladok,
Hol rózsák nyílnak az utakon,
De mégis tövise,
Meg szúr nagyon.

Nem kell könnyű szerelem,
Mert fáj minden gyötrelem,
S ha elesek az utamon,
Nem biztos hogy fel tudok már állni.

Kérem a jó istent,
Segítsen nekem,
Ne hagyja hogy álomvilágba,
Éljem le az életem.

Szeretnék mindig mosolyogni,
Szeretnék minden rosszat el feledni,
Életemben,mindig,
Csak újra, és újra szeretni.

Vágyakkal,s érzésekkel tele,
Szállni a fellegekbe,
Esténként csillagokat nézni,
Fent a magas kék égbe.

Kezedet fogni,
És soha el nem engedni,
Csókolni ajkadat,
S testedre fonódni.

Csak nézni a gyönyörű,
Két szép szemedet,
Melynek csillogása,
Szívemet érintette meg.

De könnyű szerelem,
Nem kell már nekem,
Csak az igaz,
És tiszta érzelem.

Már nem akarok,
Tenger vizében fuldokolni,
És levegő után kapkodva,
A csillagokhoz kiáltozni.

Mert igaz hogy szépek, és fényesek,
De vajon tiszták  e az érzések?
Vajon őszinték e?
Ki mondja meg?

S ha le hullik,
Egy csillag az égről,
Üres marad a helye,
Nincs ki be töltse.

S ha el tűnik,
A szerelem a szívemből,
Már nem lesz többé soha,
Aki azt vissza adja nekem.
        Írta Csilla.
2011,03 02  6.50 óra

 RÓZSA BIMBÓ.
El mennék veled egy szigetre,
Hol boldogság vár ránk,mindörökre.
Kéz a kézben sétálnánk a tengerparton,
S néznénk a csodás,naplementét.
A te szíved oly szép és nemes,
És én tudom,hogy boldog leszek ott veled,
És mikor fülembe súgod hogy szeretsz,
Az óra is meg áll,s tovább nem ketyeg.
Csak néznélek órákon át,
Csak ölelnélek egy életen át.
Ajkad az ajkamhoz érne,
S csókjaidtól testem fel hevülne,
S a zöldellő fákon,rózsabimbó nyílna,
Szívemből e érzés,ne múljon el soha.
    Írta Csilla.

  SZÚR
Olyan egy szerelem
Mint nyilló virág a kertekben
A bimbóját ha ki bontja
Szivedig hatol az illata
De a szerelem mindenen át hatoló
Ugy szeretlek,mint anyját a gyermek
Mint mélyüket halgatag vermek
Szeretlek mint fényt a termek
Mint a lángot a lelkek
Hogy ha egyszer meglátom, csillogó szemed
Mellyet másra nem,csak reám veted
Én leszek a leg boldogabb ember,a világon
Te leszel a szivemben,az egyetlen csillagom.
                          Irta Csilla

  LÁNG.
Te vagy az égen a csillagom,
Mindig csak nekem ragyog.
Két szép szemed rabul ejtett,
Ma sem tudlak el felejteni téged,
Selymes hosszú hajad,ha lengeti a szél,
Szinte úgy repültem veled én.
El hoztad nekem a nyárt,
Minden bimbó rózsa nyílást.
Te vagy az égen a csillagom,
Szívembe te vagy a legszebb virágom,
Álmaimba csak veled leszek,
Ágyba csak veled szeretkezek,
Ne aludjon ki a szívemből a lángod,
Mert nem érezhetem tüzelő virágod.
    Írta Csilla

  UTÁNAD.
Csak vágyom utánad,a nap felkelő sugarába,
Érezni akarom,bőrödnek illatát,
Ahogy fölém hajolsz,s ajkamat csókolnád,
Érezni akarom,két karod ölelését,
Csókjaidnak izét,Mely édes mint a méz,
Vágyom rád,ha nem vagy velem,
Hisz úgy szeretlek kedvesem.
Jöjj hát ne várass tovább,
S maradj velem,egy életen át.
Nem kell már a szó,nem kell más semmi,
Csak két ölelő karodat érezni.
Az a tündöklő két szép szemed,
Szinte teljesen meg igézett.
És az ajkadnak mosolygása,
Mint rózsabimbó nyílása.
Gyere s csak ölelj csókolj,
Mert az szívemnek oly jó.
Megadok neked mindent,mit csak lehet,
Az életben az egyetlen szerelmet.
             írta Csilla 

 

Oldal: romantikus versek 9
VERSEK MINDENKINEK , Ferenczi Csilla VERSEI . ÉS SOK MÁS DÍSZITÖ ELEM - © 2008 - 2024 - csilla-versei.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat