CsAK A SZIVEMRE.

Csak a szívemre halgatok,
Mely mindig azt sugja,
Jönnek majd szebb napok,
A csillagok azt mondják,
Valaki majd szívedbe ragyog,
A hold kiséri el majd hozzád,
Hogy rád találjon,a csillagoknál.
Nekem elhozta a legszebb fényt a szívembe,
Mely ma is ott süt,a legmélyebb részébe.
Szeretem öt,mert a legszebben ö ragyog,
Ki eddig a szivembe beragyogot.
Ö az én legszebb gyémántom,
Örökké a szívembe bezárom.
Védem majd esötöl és széltöl,
A legszebb szerelmet neki adom,
Mely a szívemböl jö,
Boldog leszek vele én úgy érzem,
Mig a hold. és a csillag ragyog a szívemben,
   Írta Csilla.

  CSAK RÁD GONDOLOK.
Csak rád gondolok,s a sírás fojtogat,
Hullnak a könnyeim,s lefolynak az arcomon.
Nem tudom mit is érzek,de piszkosul fájj nagyon.
Már nem szeretsz,tudom jól,
Már mást ölelsz,és én ezt nem láthatom.
Miért van ez így!
Ó istenem,mond meg nekem!
Úgy hittem a szép szavakba,
De te csak játszottál velem,és most elhagytál.
De fogok én még hiányozni neked,
De már akkor, én nem leszek,mert becsaptad a szívemet.
Darabokra törted benne az érzéseket,
Millió szilánkokra hullottak szét,
Ezt már összerakni,nem lehet.
Miért játszottál velem?
S miért nyitottad meg a szívem?
Be engedtem a szerelmet,s most már én kesergek.
Miért nem mondtad meg az elején,hogy nem kellek neked,
Te csak beszélgetni akartál velem,
S most ez úgy fáj nekem.
Most elvesztettem minden reményem.
Már nem keresem a szavakat,
Hisz a válaszokat,úgysem értem.
Elmúlt minden,s most egyedül kesergek.
Véget ért egy gyönyörű szerelem,
S miatta bezárom most már a szívem.
Nem akarok már semmit,
Csak a magányomban,egyedül lenni.
S nem fájj többé a szó,
S nem kell már könny,ami nem jó.
Tudom hogy sokáig,még rád fogok gondolni,
Szeretlek őszintén,s nem akarok rólad lemondani.
De el kell hogy engedjelek,
Mert már nem kellek neked.
A szerelem még,sokáig szívembe marad,
Az éjszakákat,rólad álmodom majd.
Amerre járok,csak te leszel eszembe,
S az, hogy örökre elveszítettem azt,
Akit nagyon szerettem.
    Írta Csilla
2011.05.14.  4,31p 

 ÉRZÉS.
Volt egy érzésem,De nem igazán tudom,hogy mit éreztem.
Furcsa volt,s olyan reménytelen.
Hallgatag lélek,zavaros emlék képek,
Fáknak ágain madár dalol,
S éreztem,itt vagy valahol.
Suttogás a szélben,kavargó árnyak az éjben.
Repültél hozzám a napsütésbe,
Fogtam volna a kezedet,
De valahogy,nem érem el sehogy se.
Egy érzés.mi kavarog bennem,
Elfojtott szavak,oly rendetlen.
Érzem hogy itt vagy,de mégsem érlek el.
Szállnék veled,tavaszi széllel,fel a kék égbe.
Érzés,mely újra és újra elõ jön,
De soha vissza nem köszön.
    Írta Csilla.

  BUCSUZOM.

Ha majd nem lesz jó a szó
És hiányzom majd neked,
Soha ne feledd,
Hogy volt egy asszony
Ki igazán szeretet.
De elmulik majd a fájdalom
S jönnek majd, uj remények egy napon.
Tudom bárkivel is fogsz beszélni,
Én hiányzom majd
Az én szavaim,mely melengették szivedet,
És senkivel nem érzed majd jól magad,
Csak egyedül velem.
Nem ismerem az érzéseidet,de jó volt veled,
S a hónapok elteltek,
De már tudom hogy nem szeretsz
És lehet hogy soha nem is szerettél,
Ezt azt hiszem,már soha nem tudom meg.
Köszönöm neked a boldog órákat,s a boldog perceket,
Most elmegyek,hogy magányba forditsam a szivemet,
Szerettelek édesem,de úgy látom,tovább már nem engeded,
Fájj a bucsuzás,de tudom,nem kellek már neked,
Nem vagyok eröszakos,,,igy hát tovább lépek,
Fájj a szivem,mert összetörték most nekem,
Nem tudom, hogy valaha is kiheverem,
De látom már nincs értelme folytatni,
Te már nem szeretel valami ebbe a hónapba,megváltozott neked a szivedben,
Igaz szerelem,azt hiszem ez csak a mesébe létezik nekem,
Miért is engedtem,hogy igy legyen!!
Elbucsuzom szép csendesen,adjon az isten szebb jövöt neked,légy boldog mással,
És vigyázz mindig az öszinte szavakkal,
Mert egy kapcsolat csak akkor lesz tartós.
Szerettelek s hittem neked,de ez már csak egy emlék marad nekem,
Nagyon fogol nekem hiányozni,de el kell hogy engedjelek,mert én már nem kellek neked,
Örökké szivembe foglak hordai,soha el nem felejtlek,
Mert te voltál az aki kinyitottad a szivemet,
Bocsás ha igy bucsuzom el,de azt hiszem jobb lesz igy mindkettönknek,
Sajnálom ezt a szép szerelmet,mert nem a kor számit valóban,hanem a szív,amit érezz,
Én csak végezetül,annyit kivánok neked,
Találd meg az igaz szerelmet,egy olyan lánnyal,aki majd viszont szeret,
S légy boldog egész életedbe,
   Írta Csilla.

HA MÁR NEM SZERETSZ.
Fájdalom volt a napom,mert éreztem,
Hogy te már nem szeretsz nagyon.
Vártam a hívásod,de nem érkezett.

Csak néztem magam elé,
Vajon most mi lehet,
Valamit érzek a szívembe,
S tudom valami rossznak kell következnie.

Csak egy szót ha már nem szeretsz,
Akkor én csendben,tovább megyek,
Nem kellenek hamis szavak,
Nem kellenek gyötrelmek,

Légy õszinte hozzám,
S mondjál el mindent,
Azt hiszem,ennyit megérdemlek,
Még akkor is,ha már nem szeretsz.
      Írta Csilla.

 HA TUDNÁM HOGY SZERETSZ.
Ha tudnám hogy szeretsz,
Már nem fájna a múlt,
Nem érdekelne a szó,
Mely más szájából,nem jó.

Nem érdekelné ki bántja a szívemet,
Mert tudnám azt,hogy te engem szeretsz,
Velem vagy éjjel és nappal,
S van aki mondja,szeretlek minden gonddal.

Az éjszakát csak veled töltöm,
S a reggeli ébredés,
Számomra lenne a gyönyör,
Ez mily jó lenne!

Kávéval várnál az asztalnál,
S édes édes csókot adnál,
Veled leélném az életem,
Mert a boldogságom benned,megleltem.

S te engem örökké szeretnél,
Mert tudod azt,
Hogy az életem értelme,
Te lettél.

Megöregszünk majd egymás mellet,
De szívünkben a szerelem,
Örök fiatal lesz,
Minden percünk boldog lesz,
Mert a szerelmünk boldoggá tesz.
    Írta Csilla.
2011,04,30.

 KÉRDÉS.
Édesem!Lenne egy kérdésem!
Tudom hogy nem válaszol nekem rá nekem!
De mégis meg kérdezem.
Hol rontottam el?
Szeretsz te engemet?
Csak egy kérdés s egy felelet.
A válasz,ott kavarog benned.
Miért félsz a választól?
Hamis a lelked?nem tiszta a szíved?
Nem adsz rá választ nekem?
Félsz a holnaptól? vagy félsz a jövo"to"l?
Ne félj!hisz minden nap,csodákat szo".
Mond hogy szeretsz!szeretnéd a szerelmemet!
Szeretnél szeretkezni velem holdas éjjelen?
Simogatni testemet,
Forrón csókolni ajkamat,míg még lehet.
Nyújtom neked mindezeket,
Fogadd be hát szívedbe,és szeress engemet.
Csak egy szó,mit kérek én,
Mondj igent a szerelmemért.
Mond hogy nagyon akarsz engemet,
Forrón ölelni testemet,
És ha kérdésemre választ nem kapok,
Akkor én fájó szívvel,tovább ballagok.
Megkeresem azt a szerelemet,
Ki lángra gyújtja szívemet,
És a kérdésre válaszol majd nekem,
Mert életemben ö lesz az igazi szerelem.
    Írta Csilla.  2011.05.02.  21.10 perc

   KERESEM.
Elmúlt egy nap,s te nem jöttél,
Elindultam utánad,hogy megkeresselek én,
Sok város bejártam,
De a szíveddel nem találkoztam.

Betértem egy templomba,s imádkoztam,
Kértem istent,segítsen rajtam,
Keresem az életem,az igaz szerelemem,
Segítsen megtalálni nekem.

Ö azt mondta nekem,
Csak bízz bennem gyermekem,
Egy napon majd megtalálod,
Mikor majd nem is várod.

Megköszöntem neki,s elindultam egy úton,
Akác illat vett körül,
Ahogy csendesen lépegettem,
S ekkor valaki szembejött velem.

Együtt mentünk tovább az úton,
Kéz a kézben egymáshoz simulva,
Eszembe jutott isten szava,
De nem is gondoltam hogy ily,
Gyorsan valóra válhat.

Pár nap múlva jöttem rá,
Hogy igaza volt,
Mert a szerelem megérkezett,
Akác illatával,szívembe költözött.

Ma már ö az életem,
A boldogságom és mindenem,
Vele élem le az életem,
Mikor nem vártam,megérkezett hozzám,
E csodás szerelem.
  Írta Csilla.

  LÁNGRA LOBBANT.
Szerelem tüze,lobbant ma lángra érted,
Mond hogy szeretsz!mert én már meghalok érted.
Már úgy érzem,nem tudok nélküled élni,
S ne teljenek el napok,hogy ne szeresselek,
Úgy szaladnék,és röpülnék a széllel,
Hozzád mennék minden éjjel,
Számomra minden perc,a boldogság,
Egy igaz szerelem,mely igazi forrás.
Nézni a gyönyörű két szemed,
S a szavaimmal simogatni lelkedet,
Gyógyítgatom szívedet,s át adok,minden szerelmet.
Mond hogy szeretsz!hallani akarom ezt!
Érezni akarom,szíved dobbanását,
Testemen érezni,kezed simogatását.
Ajkamon érezni,csókodnak izét,
Bőrömön érezni,tested verejtékét.
Áttetsző tüzek parazsa,testem lángoktól izzása.
Ajkamnak a forrósága,a te ajkad játéka.
Szívemnek forró lüktetése,
Az éltemnek,te vagy az értelme.
   Írta Csilla  

  MINDEN REMÉNY.
Szerte foszlott,minden reményem,
Mert hazudtál nékem.
Azt hiszem,egy álomvilágba éltem,
S azt hittem,majd mindig te leszel mellettem.
Szívemnek kapuja nyílott,mint a virág úgy illatozott.
A rózsa a legszebb virág,
De nekem annak is csak a tövise jutott már.
Egy szerelem,mely csak úgy forrt bennem,
Égető érzése,lüktetett szívemben.
Számomra meghalt a nap s az éj,
Ha te mást csókolsz,és nincs tovább szenvedély.
Ha gyűlölve kell szeretni téged,
Minek a szív,ha már nem éget.
Hazug szavak melyek oly rosszak,
Szívembe markol,százezer bánat.
Látom a napot ha lenyugszik,
Sötét a szívem,nincs ami világit.
Fájj már a szó,s nincs kinek mondani,oly jó.
Szobám már csak rideg és huûvös,
A magány,újra ide költözött.
    Írta Csilla.

  NEM ÉRLEK EL.
Szívemnek csak egy a vágya,
Te légy neki minden álma.
Éjjel a párnámon,könnyek halmaza,
Ajtómnál titkok,suttogása.
Hideg téli éjszakákon,falaknak hűvös árnya,
Sikátor kis zugába,vágyaknak áttetsző játéka.
Fejemben az arcképed mutatkozik,
Arcod mosolygása.napsugár játékával hadakozik.
Nyúlnék,és fognám a kezed,
De a szél,tovalibbenti ezt.
Szaladnék utána,de eltűnik a sikátor utcájába.
Párnám könnyes,testem hideg és nedves,
Csak vágytól menekülök,s nem tudom hova,kerülök.
Nem érlek el téged,és már nem is remélek.
Hideg fagyos éjjel,csak vágyódom érted,
Csak álmodom arról,hogy egyszer elérlek.
Szívemben te leszel majd akkor a végzet.
     Írta Csilla.

 SZERESS NAGYON.
Ne kérdezd ki vagyok!
Honnan jöttem s merre tartok!
Csak egy a fontos,
Hogy szeretlek nagyon.

Nem kérdezem én sem,
Hol voltál eddig,
S most miért vagy,
Egy a fontos,hogy most velem vagy.

Szívünk lelkünk egybe forr.
Megérjük egymást,s ez oly jó,
Lelkünknek húrjai,együtt játszanak,
Bennünk a szerelem érzései lobbannak.

Égetnek bennünket egyre jobban,
Katlanoknak mélysége,izzik folyamatosan,
A napnak minden percében, egymásra gondolunk,
S nem szu"nik meg soha se a vágyunk.

Szeress nagyon,míg szeretni tudsz,
Mert ha elmúlik a vágy,
Egy zsákutcába jutsz,
Benned a tűzz mindig égjen,
Dobogjon szíved értem.

Szeretlek míg érzem azt hogy szeretsz,
S a síron túl is,csak veled leszek,
Soha nem engedem majd el a kezed,
Mert örökké csak téged szeretlek.
     Írta Csilla.

SZÍVEMBEN CSAK EGY A VÁGY.

Szívemben csak egy a vágy,
Szerelmedet érezni már,
Érezni csókjaidat ajkamon,
S forrón ölelni egy napon.
Lázasan várni az éjszakát,
Mikor a két karod ölel át,
Várni a percet,
Mikor látom meg,két gyönyörű szemed,
Ha rám nézel vele.
Egész testem meg remeg,
Akarlak már tégedet,
Siess,ne hagyd hogy szívem,
Elepedjen érted.
   Írta Csilla.

  ÚGY SZERETNÉK.
Úgy szeretnék egyszer,végleg szívedbe költözni,
Szemedben ragyogni,s karodba megpihenni.
Kéz a kézben sétálni veled,
Mond ezt miért nem engeded?
És mond,miért kellenek a gyötrelmek?
Nyisd ki nekem a szíved kapuját,
Ne rejtsd el a kulcsát!
Hiszen úgy szeretlek!Vagy te nem érzed?
Ha egy nap rá jössz,lehet már késo" lesz,
Nem lesz ki ajkadat csókolja,
Nem lesz ki a nevedet szólítja.
Kérlek engedd hogy szeresselek!!!
Két szemedbe ragyogjak neked.
Ha majd leszáll az éj,
Rá fogsz jönni,hogy mit vesztettél.
De akkor már késő lesz,
Mert nem lesz ki megadja neked,
Az igaz szerelmet.
    Írta Csilla.

VÁRTALAK ÉJJEL.
Számolom a napokat,
Hogy egyszer meg látlak,
Múlnak a percek,
S erősödnek a vágyak.

Éjszakánként te álmomba előjössz,
Rideg csókoddal üdvözölsz,
Át suhansz a kis szobán,
S mire észre veszem,szívemet melegség járja át.

Fognálak és nyúlnék utánad,
S kiáltom,maradj itt nálam!!
De te egy mosollyal,búcsút intesz nekem,
S a szád mozgásából kiveszem,szeretlek kedvesem.

Úgy szállnék veled én is,
Fognám a kezed,
Mennék a szíveddel,
De nem lehet mégsem.

Jöjj el hozzám,
Holnap újra várlak,
S csókommal halmozlak el,
Mikor majd megjelensz nálam.

Ha mégsem jönnél,
Fájni fog a szívem,
Párnámon könnyek lesznek,
S meghalok utánad.
   Írta Csilla.

 TûZZ A NAP.
Égette a nap az arcomat,
S a boldogságtól úgy ragyogott az.
Csak vártam rád,s tudtam ma itt leszel,
Lágyan átölelsz,S csókjaiddal melengetsz.
Mindig várok rád,mert tudom megéri,
Mert a szerelemed,szívemet érinti.
Mindig jó nekem ha velem vagy,
Mert te boldogságot adsz.
Ha nem vagy velem,úgy hiányzol,
Nincs reggelem s éjelem nekem.
Futó tûzként jöttél a szívembe,
Veled leszek míg élek örökre.
Most csak várlak,és egyre csak várlak.
A nap csak tûzz,és én nem találok árnyat.
           Írta Csilla.

  VAD.
Csak egy rohanó vad vagy az éjszakába,
Mely belobbant,mint a tûzz parazsa.
Szívemet melengeted,testemet ölelgeted,
Csókjaiddal elhalmozod ajkamat,
És én az éjszakába, szintén egy vad vagyok.
Futunk és rohanunk,e világ mezején.
Szeretkezünk mindenhol,hol az éjszaka elér.
Vágyakkal szárnyalunk,futó tûzként szárnyalunk.
Virágok illatánál megállunk,
S madarak szárnyain,tovaszállunk.
Vadak vagyunk mi az éjszakába,
Két szerelmes szív,örök vágyra várva.
     Írta Csilla.

  VÁROK RÁD.
Péterem az életem,mondja ezt Ilona nekem.
Ö az én reményem,s várok rá minden éjjelen.
Reggel ha fel ébredtem,tudom hogy nincs mellettem.
De fülemben ott van a kedves hangja nekem,
Messze van,és oly távol tőlem,
A hiánya már egy gyötrelem.
Várni rá,minden éjjelen,s tudni azt hogy nem jön,
De mindig reménykedem.
Az ö szíve nemes,s oly becsületes,
Feledni öt el nem lehet,
Magányomban csak rá gondolok,
De ö mindig vigasztal,hogy itt vagyok.
A távolból is gyógyítja a lelkem,
S biztat,ne félj kedvesem.
Veled leszek,míg nap ragyog az égen,
Míg a szíved,értem dobban minden éjjelen.
Várni arra,ki az életed,
Boldogan várod,mert szíved csak érte eped.
     Írta Csilla.

   VÉGE VAN.
Már nem álmodom,
Szerte foszlott minden álmom.
Már nincs mibe reménykednem,
Szívem,üres lett ezen az éjjelen.

Az elmondott gyönyörû szavak,eltûntek,
Melyek szívemet melengették,
Lelkemnek,megnyugvást adott,szeme csillogása,
Azt hittem őszinte velem,de az igazság eltűnt mára.

Nagyon fáj az elvesztése,
Hisz úgy szerettem,
És napjaimban,
Oly boldog voltam vele.

Egy fájj igazán mélyen a szívembe,
Még annyit se mondott,hogy vége,
A lelkem,még sóvárog utána,
Éjszakánként,úgy rohannék hozzája.

Most csak ülök fotelomba elmerengve,
És a szép éjszakákra gondolok,
Mily jó volt esténként,
Kár hogy szerte foszlott.

Amiben hittem,hogy meg leltem a boldogságot,
Ez mind csak hazugság volt,egy rossz álom,
De miért nem volt õszinte velem?
Most nem fájna annyira a szívem.

Szeretlek örökkön örökké,
Mindig azt mondta nekem,
De hazugság volt minden szava,most már tudom,
És már nincs mibe reménykednem.

Szerte foszlott minden álmom,
De most már hiába várom,
Újabb csalódás mi érte szívemet,
Mert hinni mertem az igaz szerelemet.

Földre kerültem,
S felállnom már nem lesz könnyû,
Fejem fölött az évek el rohannak,
S a fényképét nézve,a remények tovaszállnak.

Egy szív,melyet meg bántottak megint,
Fájdalom,mi utamon hint,
Kérdések halmaza,mi fejembe kering,
De a válaszok,nem jönnek megint.

Nem is tudom miben hittem,
Miért reménykedtem,
Hazug embernek,
Miért nyújtottam,a szívem.
   Írta Csilla.

Oldal: romantikus versek 13
VERSEK MINDENKINEK , Ferenczi Csilla VERSEI . ÉS SOK MÁS DÍSZITÖ ELEM - © 2008 - 2024 - csilla-versei.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat