ORCHIDEA.
Fehér orchideát nyújtok át néked,
Meg köszönöm vele az eddigi életem,
Kevés lenne az élet szavakkal el mondani,
Így csak hálám jeléül,orchideát tudok adni.
Drága Édesanyám szeretlek míg élek,
Nem is tudom hogy mondjam el néked.
E kis virág jelképezze a szeretetem,
Nincs rá  szó hogy mennyivel tartozom neked.
Az életemet neked köszönhetem.
Boldogan nyújtom át e virágot, most neked,
Fogadd el gyermekedtől,s légy nagyon boldog,
Élj soká,míg csak az égen, nap ragyog.

 LOVAK
Lovas szekér megy az utcán,
Rajta ül egy deli legény,
Ostorával nagyot suhint,
Mondja a lovaknak,gyí te gyí,

Vágtatnak ők sebbel lobbal
Sörényük lobog a fényes napban
Patájukkal dobbantanak,
Verejtékük arcukba tapad.

Szemükkel előre látni
Poros úton poroszkálni,
Vágtázni szél sebesen
Fülek mellet ostor csetten.

 PÉTER ÉS PÁL.
Péter és Pál mindig egymás mellet jár,
Összefonódtak ők ,régen  már.
Húzza egyik,erre gyere!de a másik,amoda menne.
Nem sok a megértés benne,
De eszük azt mondja,légy megértő,
S majd megyünk ide is ,meg oda is egyszerre.
S ha el fáradunk,le ülünk majd egy nagy köre,
S nézzük a madarakat, hogy  szállnak fel a magas kék égbe.
Éldegélnek békességbe,két ember,kinek nem egy a szíve.
De a megértés meg van mindegyikbe.

  ESŐ ÉS SÁR.
Már olvad a hó,
És csüng az eresz,
A nap már fönt  jár,
Kék ég felett.

Csupa víz és csupa lucsok minden,
A nagy sárba lépdeltem,
A cipőmnek sírt a talpa,
Mert sár tapadt  rá,hamarjában.

Kis papírhajó úszik a vízen,
Vajon ki tette oda?
És hova úszik éppen?
Én ezt nem is értem.

Ha lenne egy hajóm,
Most én is benne ülnék,
és minden sárt,
Ki kerülnék.

Utálom az esőt és a sárt
Mindent a víz borít el már,
Mikor süt már a nap?
Hogy fel meg szárítaná,az utat.

  RÓZSA LUGAS.
Oly halk e szó,
Csendes és olyan andalító,
Mint egy halk muzsika szó,
Mélyen a szívembe hatoló.
Hol álmomban jártam,
Virágok közt találtam magam,
s te ott vártál reám,
Rózsalugas kis padján.
S én boldogan repültem feléd,
Mert tudtam hogy szíved csak az enyém.
Két karod ölelését,ma sem tudom feledni,
Halk  suttogó szavad,szívemből ki törölni,
Nem akarok felébredni,
Nem akarlak el feledni,
És ez az álom ne érjen végett,
Mindig ölelni akarlak téged.

  PIROS KENDŐ
Piros kendő a kezembe,
Lengedezik a szélbe,
Táncot jár az éjbe,
Kerek erdő sűrűjébe,
Száll a kendő a kezembe,
Piros mint a pipacs színe,
Holdvilág az éjbe,
Piros kendő a kezembe.

 Csillogó fény.
Szemedben csillogó fényt látok,
Benned, igaz tiszta szívű barátra találok.
Házak tetejére mindig rá süt a nap,
Az én szívemben örökre ott marad,
Ha mégis tőlem el fordít-nád,
Más fele is tiszta szívű barátokat keress,
Fogadd be a szívedbe,mert ö bár hova el kísér,
És nem az a barát.ki ha nevetsz veled nevet,
Hanem az ,ki ha sírsz,letörli  fájó könnyeidet.
Tartsd meg e barátságot örökre,
Mert ez lehet szívednek,a legnagyobb fénye.

 SZÍVED.
Ha a lelked s szíved,
Valaki meg találja,
Te lehetsz a földön,
A legkedvesebb barátja.
Lám én is kerestem s kutattam,
S rád találtam.
Lehet hogy meg leltem,
Egy gyönyörű csodát a világban,
Be zárlak a szívem házába,
Te lehetsz neki,a legkedvesebb barátja.

   SZÓ
A szó elszáll,a szeretet megmarad
Tiszteld a másik embert,mert ö is istentől fakadt
Mondj el érte,minden nap egy imát
Isten érezni fogja szíved,tisztaságát
Soha ne hidd el sátán szavait
Mert ha rossz útra lépsz,szíved meg bánhatja
Kérem az istent,segítsen utadon
Madárdallal vágyaid meg jó útra találjon
S ha szíveddel,őszintén kéred
Meg lásd,boldog leszel még,ebben az életben
Egy barátság kezdete,mi kettőnk-közt indult
Vigaszt nyutson neked majd hosszú utadon

  Virágszál
Vihart hozzó esö felhö
Röpisd felém kedvesem
Had mondjam el neki
Hogy még mindig szeretem
Álmaimban is csak öt látom
Karomba csak öt zárom
Vihart hozó esö felhö
Hozd el az én virágom
Szivemben e binbó
Ki nyillik a nyáron
Könnyeimmel locsolom
Csókokkal el halmozom
Ö lesz majd a legszebb virág
Széles e világon.

  TE LESZEL A BARÁTOM.
Ahogy egy bimbó nyílni kezd,
Úgy induljon e barátság kezdet,
Nap érlelje,eső áztassa,
Lassan nyíljon ki annak minden virága.
S majd ezernyi szín pompával,
Napsugárnak játékával,
Tündökölni fog  szíved kapuján,
S e rózsa legyen szívednek a legkedvesebb,
Kit barátnak fogadtál,soha ne feledd.
Mert a rózsa egyszer el hervad,
De a barátság,örökre meg marad.

 TALÁN.
A szavaid oly bársonyosak,
Szemeddel ha rám nézel,
Oly igéző,szinte megbabonázol vele.
Csak nézlek némán,
S nem jön ki hang a torkomból,
Te csak beszélsz és beszélsz,
Ez szívemnek oly jó.
A vágyat már testemben érzem,
Hogy át öleljelek,
De mégsem tehetem,hisz nem ismerlek.
Az idő majd át repit mindenen,
S talán eljő az a nap,
Mikor majd boldog leszek veled.

 CSODÁS.
Csodás az este,
Tündököl a naplemente,
Vöröslik az égbolt
Tengernyi csillag rajta honol,
Szememmel látom,szívemmel érzem,
Gyönyörű minden,nem is nagyon értem.

 SÁROS ÚTON.
Sáros úton egyre csak ballagok,
Előttem egy mező,hátam mögött a falu.
A rét,mely várt már rám,
Zöldülő fűje,virított a nap sugarán.
Búzavirág kéklő színe,pipacsoknak szépsége.
Fehér fejek kandikálnak,fűnek talajában,
Nap ernyője menedék,minden hangya jövevénynek,
Barna recék alatt,hűsölve alusznak,
Tüzesen süt le rájuk a napnak sugara,
Zöld a mező,zöld a rét,
Napnak sugarán virít az ég,
Barnítja az arcomat,réteken kacagva a tavasz.

  SZÜRKÜL.
Szürkül az égbolt,
Lassan fel jönnek a csillagok,
De én még mindig,olyan magányos vagyok.
Várok egy hangot,egy biztató választ,
Fel jött a hold is,és nem jön a válasz.

 TAVASZ.
Ó te napsütés! ne hagyd még abba,
Fáknak rügyei,hadd fakadjon,
Nyitja bimbóját,százezer virág,
Ó te napsütés!  tavaszt hozzál.
Erdőben a madarak vígan daloljanak,
Napsütötte kék égbe,magasan szálljanak,
Bokrok tövébe,az ibolya nyílik,
Meg bújik mohák alatt,ott kékellik.
Tavasz tavasz te édes tavasz!
Miért nem jössz már!!Én úgy várlak 

  VONAT.
Ültem a száguldó vonaton,
S csendesen néztem ki az ablakon,
Minden  fényárba úszott,
Mert a hó mindent el borított.
A fák már nehézkesen bírták a terhet,
S a szél néha meg meg rázta őket,
Nézelődtem s beszélgettem,
De valójába nem tudtam,hogy hova igyekeztem.
Sok fajta gondolat járt a fejemben,
A tél s az álmok,összekeveredtek.
Fáztam s a kabátot magamon összehúztam.
Az étterem zaja,mint egy belváros moraja,
S a pincérek mosolyogva lépdeltek tova.
Gyönyörű volt a város fénye,
Szakadt a hó,és be borította a várost estére.
A gyerekek hógolyóztak a téren,
S örültek a nagy hóesésnek.
Ránk esteledett,
S a hotel szoba kandallója,meleget adott testemnek.

 TE VAGY.
Te vagy az én legjobb barátom,
Mikor írsz? már alig várom,
El halmozod rózsákkal szívemet,
Nem is tudlak el feledni tégedet,
Ha újra el jön majd a tavasz,
Szívembe a rózsa bimbók,ki nyílnak.
Elviszik majd illatukat te hozzád,
Hogy a te szíved kapuját,ki be aranyozzák.
Elküldöm majd néked a legszebb rózsát,
Szellők szárnyán repül az te hozzád.
Illata majd be járja a szívedet,
Nem foglak elfeledni soha se

 TÉGEDET.
Kerestem kutattam a nagy világban ,
De hozzád foghatóbbat,sehol nem találtam.
Mikor meg láttalak téged,
A szívem azonnal,meg érintett,
Két szép szemeddel,mikor reám néztél ,
Rögtön megigéztél,
Nem létezik többé számomra senki,
Örökké csak téged akarlak szeretni.

    Nem kell semmi más.
Nem kell nékem semmi más,
csak egy este egy puha ágy,
Le fekszem a szivacsára,
Fejemet hajtom párnára,
Nyugodt álmot hoz majd az éj,
Álmodni, sose félj,
Csodás helyekre repit el,
Ahova,míg élsz nem juthatsz el,
Néz hetel szigeten,csodás naplementét,
Kék lagúna vizében,meg fürödhetnél,
Szedhetnél színes kavicsot,
Tenger vízében mely mindig ott csillogott,
Álom álom te édes álom,ne érj soha végett,
Mert ha fel ébredek,
Nem láthatlak téged.

 TISZTA,
Szívemnek a kapuját ki tárom,
Hogy be léphessen rajta a legjobb barátom.
Be zárom majd egy hatalmas lakattal,
Hogy senki meg ne   találhassa,
Szívemmel s lelkemmel be fogadom öt,
Egy barátot kit a sors hozzám küldött,
A sorsnak hatalmas a játéka,
De te legyél lelkemnek,
Az egyik legjobb barátja.

  VÁROS.
Csendes az éjszaka,
Ez itt most a fények városa,
Nézem a csillagos eget,
Melyen milliónyi csillag  fénylett.
Fénylő sugarai a földre kúsznak,
Vakító szépsége,minden csillagnak.
Nevet a hold,nevet csak rám,
Öröm ez szívemnek,ha fel nézek rá.
Köd fátyol ereszkedik,az egész városra,
Házakat s fákat be borítva.
Csak sétálok a város utcáján,
Gyönyörű e táj,fénylik minden,
Mint a vakító napsugár.
Az emberek sétálnak az utcán,
S csodálják,a béke városát.

 Csak tiszta szívű barátság
Örül a szíved hogy vagyok neked,
Örülök neked,ha fogod a kezemet,
Bánatos vagy,ha sírni látsz engem,
Bánatos vagyok,ha nem törlöd le a könnyeimet.
Minden nap írsz majd levelet,
S én minden nap elolvasom őket.
Válaszom majd mindig az lesz,
Barátot csak bennem keres,
Többet érek minden kincsnél,
Mert bennem,igaz barátra leltél.

 Óra
Te vagy a ragyogás a szívemben
Esténként csillag a szememben
Te vagy a tűz ha fázom,hideg téli éjszakákon
ha itt lennél karjaimban,már semmitől sem félnék
Álmaimban mindig hozzád repülnék
Csókolnálak reggel és este
A vágy egymás iránt,nem hunyna ki soha sem
S ha az óra mutató egyszer meg áll
Az én szívem érted,akkor is zakatolva tovább jár
Szeretnélek vágyakkal át ölelni téged
Szeretném ha életemben te lennél a végzet.

  OLTÁRNÁL
Egy csokor piros rózsát,
És egy kis dobozt nyújtottál nékem,
Szívednek zálogául,hogy nagyon szeretsz engem.
Nem tudtam,mit mondjak,
Nem tudtam mit tegyek.
Elfussak,vagy elfogadjam tőled.
Ajkamból nem akart a szó kijönni,
Mert én is szerettelek,s csak annyit mondtam neked,
Adj időt még nekem,
Ha igazán szeretsz,akkor fogsz rám várni,
S talán egyszer tiéd leszek az oltárnál.

  BARÁTSÁGOK.
Drága barátom!
Bár fiatal vagy,de szíved jó,
Érzésekre oly bódító,
Mosolyod sugárzó fénye,
Bevilágít szívem közepébe,
Bár hallgat még felőled a lelkem,
De biztos meg nyíl egy napon nékem,
De ha eljő újra a tavasz,
Virágoskert közepébe meg láthatlak.
Rügyező fák alatt,mondom el néked,
Mily csodás e világ,hogy ismerhetlek téged.
Boldogságtól úszik az én szívem,
Mint a papírhajó hajó a vízpart közelében,
Két karommal körbe zárlak,
Ajkammal úgy csókollak,.
Te leszel egy napon az én csillagom,
Hisz te vagy az én ,legjobb barátom.

   Barát
Én csak egy fénylő csillag vagyok a sok köz-ül
Be járom a világot,s fénylek mindenki körül
El hintem az emberek szívébe a szeretetet
S vigaszt nyújtok,magányos embereknek
Ha bánatos a szíved,itt mindig meg találsz
Igaz barátot találni ritkaság.
S ha le hullik az égről egy csillag
Üres marad a helye,
De az én szívemből a szeretet,nem hal ki soha se.
Ne késlekedj,fogadj be szívedbe hát,
Mert egy igaz barát,mindig itt vár rád.

Oldal: vegyes versek 11
VERSEK MINDENKINEK , Ferenczi Csilla VERSEI . ÉS SOK MÁS DÍSZITÖ ELEM - © 2008 - 2024 - csilla-versei.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat