IRJÁL.
VALAHOL MESSZE
VALAHOL TÁVOL
VALAKI SZIVE ÉRTED LÁNGOL                                                               
EMLÉKED EGY HU SZIV
HÜSÉGESEN ÖRZI
HA TE IS SZERETED
AKKOR IRJÁL NÉKI.

 

 

 

      ÁLMOM.
VAN EGY ÁLMOM
MELYBE A LEGFONTOSABB
SZEREPET NEKED SZÁNOM
HA EGYSZER VALÓRA VÁLTOM
ÉN LESZEK A LEGBOLDOGABB
EMBER A VILÁGON.

 

 

 

 

 

 IBOLYA:
Kacag a napsugár,pislog az égbolt,
Bokor tövébe alszik az ibolya csokor.
Szél ringatá mély álomba s a fák vigyáznak álmára,mig alszik ö.
Levelei oly tiszták és kékek
Csak ugy tündökölnek a tavaszi fényben.
Esö cseppek áztatják a szárát
Nehogy álmába érje a száradság.
Mily szép ez a ibolya csokor
Le kéne szakajtanom,hisz vázámba mutatna jól.
De most vegyem el életét?
És tarsam fogva?
Hisz meg halna nem sokára.
Ö idevaló földnek mélyébe,
Kerek erdö sürüjébe,a bokrok tövébe.

 

 

 

 

 

  ESÖ
Szakadó esöbe szaladok az úton
Elöttem vizes tócsák,amerre ugrok.
Pocsolya,viz,és sár minden fele,
Nem tudok úgy elmenni ,hogy ne lépjek bele.
Falevelek halmaza fekszik az uton,
Lefújta a fákról ezen a napon.
Esernyömet fejem fölé tartom,
Esik már egy hete ,oly borzalom.
Kis madarak fészkukbe,átázva ülnek,
Nincs hely ahova meneküljenek.
Jön fekete felhöböl,zúdúlva a földre,
Mindent elborit a viz,nincs mi elnyelje.
Árviz lesz ebböl,jajj a földnek,
Nem lesz élölény, ki meg menekülne.

 

 

 

  BARÁTSÁG.
Érzem e barátság kezdete, lesz szivemnek minden éke.
Mely beragyogja életem,mint a csillagok az égen.
Kiválasztok eggyet közülök,az lesz ki nékem tündököl.
Göncöl szekerén majd,száguldunk a széllel,
E barátságunk, majd összefonódik egy éjjel.
E levélke minden szivem gyémántja,
Zárd be egy dobozba,hogy senki se lássa.

 

 

 

 EGÉSZSÉG.
TE VAGY AZ ÉGEN A CSILLAGOM
HA IRSZ NEKEM SZIVEMBE AZ RAGYOG.
DE MÉGIS SZIVEM FÉNYE TE VAGY.
KEDVES SZAVAID OLY NYUGTATÓ
MINT A SZELLÖ MELY SIMOGATÓ.
TALÁLJON LEVELEM EGÉSZSÉGBE
S MARADJON IS IGY ÖRÖKRE.

 

 

 

    BUZAVIRÁG.
BUZAVIRÁG KÉKLÖ SZINE, BUZATÁBLÁK ÉKESSÉGE.
MEG FONOM ÉN KOSZORUNAK,S PIPACCSAL ÁTKÖTÖM AZT.
FEJNEK LESZ KORONÁJA,AKI LÁTJA ELCSODÁLJA.
KÉK ÉS PIROS JÓL HANGZIK,E KÉT VIRÁG ÖSSZETARTOZIK.
EGGYÜTT MEZÖN JÓL MUTATNAK,BUZATÁBLÁKBA,MEG MEG BUJNAK.
INCSELKEDNEK JÁTSZADOZNAK,A SZÉL SZÁRNYÁN HAJLADOZNAK.
HA JÖ AZ ESÖ JÓL ELÁZNAK,NAPSUGARÁN SZÁRITKÓZNAK.

 

 

 

 Barát.
Ha nincs kinek elmond a bánatod
Én mindig itt vagyok nekem elmondhatod.
Hisz egy barátra mindig számithatsz
Mert az életbe ilyet,nem sokat kaphatsz.
Isten majd kinyitja a szemünket
Meglátjuk majd egymást ha el jö az idelye.
Nem a külsö, és nem a gazdagság fontos,
Hanem amit szivünkbe tett,
Egy hatalmas gyémánti szeretett.

 

 

 

  AKÁC.
Májusi akácfa
Lengedez a szélbe
Szétárasztja illatát
A nagy messzeségbe.
Bóditó virága
Fehér mint a hó
Csüngnek ök a fán
Ez oly nagyon jó.
Májusi esö
Meg meg csapkodja
Vizes lesz annak minden virága.
Illatukat szereti mindenki
Megbolonditják aki ezt érzi.

 

 

 

  KÉKNEFELEJCS.
Kéknefelejcs nyillik,az öreg tóparton,
Engem soha el ne felejcs mindig azt mondom.
Örizzél meg szivedbe,mig élsz örökké
Kéknefelejcs virága ,legyen a szivedé.

 

 

 

  FALAK.
Ülök kis szobámba,s nézem a falakat.
mellyek oly csenben halgatnak.
egy kis szoba, mellyen nem süt be a nap.
Nagy némaság vesz mindent körül,melynek a sziv nem örül.
Pici ablakomból nem süt be a fény,
csak ha talál egy kis rést melyen befér.
A nagy csend mint az éjszakába,
ugy hatol a szivem sarkába.
A pók már szövögeti a hálóját,
be is fonja vele a szék karját.
Siri csend borul a kis szobára,
e fehér falak othonára.

 

 

 

 

 

  SZOMORÚ FÜZZ.
Árva füzz a sziklán,tengerre hajolva
Ágait befüzi a viznek partjába.
Kecsesen hullámzik a tenger vize,
Viszi a füzz ágát messzire.

Megakad egy köbe,
nem tud továb menni.
Hosszu indáival rá fonódik mindig.
Drága füznek ,lenyúló ága
Mint szivemnek szomorusága.
Kapaszkodva mindenbe mit talál
hogy ne sodorja a viz tovább.

Hajló ágát a viz himbálja,
Mint esti alkonyatba,
A tündérek tánca.

Susogását hallani az éjben,
Mint a madár hangját
Fent a kék égben.

Szomorú füzz vagyok én
Az életnek nagy tengerén.
Kapaszkodom mindig a nagy sziklába,
Hogy a viz el ne nyeljen
A nagy sodrásban.

 

 

 

    TAVASZ.
Eljöttél hát végre,te gyönyörü tavasz
Szivemnek melegséget hoztál,oly szép az.
Milliónyi madár csicsergését hallom,
Fülemnek oly simogató e dallam.
A fákon a rügyek,nyilnak mint a rózsák,
Erdön réten mezön,illatukat ontják.
Talpam alatt száraz ág, nagyokat reccsen,
A zöld moha belepi teljesen.
Bokrok alatt kék ibolyák nyilnak,
Gyönyörüek mint a lezuduló patak.
Kavicsoknak sokasága patak mentén várja,
Hogy valaki fel vegye,és vizbe hajigálja.
Gyenge szellö fákat hajlit,susogását hallom,
Megrázza az minden ágát, mint a szél az ablakot.
Kerek réten pipacs nyillik,búzavirág szépen.
A kankalin is ott van mindeggyik közelében.
Napnak meleg sugara ölelgeti öket,
Esö cseppek áztatják szirmukat a fényben.
Szivárványnak ezer szine,úgy fut le a földre,
Hogy mindenki lássa,mily tündöklö a fénye.

 

 

 

Oldal: vegyes versek4
VERSEK MINDENKINEK , Ferenczi Csilla VERSEI . ÉS SOK MÁS DÍSZITÖ ELEM - © 2008 - 2024 - csilla-versei.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat