KEDVES JÉZUSKA.

 
Mi még nem ismerjük egymást,
de hallottam már rólad.
És tudom te lehetsz az,

aki a kívánságomat
teljesíteni tudja.

TUDOD JÉZUSKA! 
Én egy árva kislány vagyok,
kit az anyukája, elhagyott.
Mi előtt elment

csak annyit mondott,

Légy jó kislány,

 és egyszer majd találkozunk.
Még most is  azt a napot várom
de nem érkezik,és sehol nem találom.

TUDOD JÉZUSKA! 
Én este úgy félek!
Ki nézek  az ablakon,
s csak a sok csillagot, látom az égen.

Keresem az anyukámat odafönt,
de nem integet nékem.
JÉZUSKA! 
Van egy babám, azt nagyon szeretem,
mert az anyukám vette nekem.

Igaz,már ki tört a lába,
de ma is azt szorítom  magamhoz az ágyba.
Hozzá beszélgetek

mert nincs kihez szólnom,
s esténként a takarómat, fejemre húzom.
TUDOD JÉZUSKA!

Annyi sok minden kavarog a fejemben
szerettem volna, sok mindent kérni tőled.
Egy új ruhát, sok- sok játékot.
Nekem nincsenek játékaim

,
csak ez az egy lábú babám,
akit örökké a szívem alatt fogok hordani
mert ezt vette nekem, az anyukám.
JÉZUSKA! 

Már nem is érdekelnek a játékok,

meg az új ruha,
én már ,csak egyet szeretnék tőled kérni,
Az anyukámat hozd vissza!

Ha ezt a kívánságomat, teljesíteni tudod,
én nagyon boldog lennék
és te volnál a legjobb barátom.
És már nem félnék a sötétségtől sem,

mert itt volna az anyukám velem.
KEDVES JÉZUSKA! KÉRLEK SZÉPEN!
hozd vissza az anyukámat,hisz úgy szeretem.
Mivel nem tudom neked, kivel elküldeni ezt a levelet,

hallottam egyszer, hogy tűzbe kell dobni,és te megkapod.
De ha eljut hozzád a levelem, Siess, kérlek!!
Mert oly magányos vagyok,

és egyre jobban,félek a sötétben.
SZIA, JÉZUSKA.       írta csilla.

 

 ISTENEM!

 
Jóról és rosszról már nem gondolkodom,
Csak szenvedek, és dolgozom.
Hisz életem csak egy porhallom.
Mert porból lettem s porrá leszek egy napon.
Ha én egy fa volnék,
A madár is csak szükségből rakná rám a fészkét.
Már nem tudom mi a jó,  és mi a rossz
Hisz mindig közre játszik a gonosz.
Ó istenem!    hajtsd el  tőlem,
Mert egyszer elviszi a szívem
Te ne hagyd hogy így legyen!
Hisz  te adtál életet nekem.
Fogd meg újra a kezem , ne engedd el soha sem.
Tégy vissza szívembe minden jót mit lehet,
Hogy a gonosz ne uralkodjon felettem,
                        írta csilla.
 

 

 

 

 

 BOCSÁSS MEG NEKEM

.
Ha majd elérkezik az utolsó időm
Templomba vigyetek,
Hadd gyónjam meg  összes bűneimet,
Gonosz voltam e nyamvadó világba,
Nem törődtem soha, mások bajával.
Megbánjam a bűneim?
Vagy maradjak ily gonosz!
S a pokolba majd elégek, mint egy rothadó csont.
Tűzzel teli szívem, csak lángokban ég,
Megbánom a bűneim, eldöntöttem már rég.
Ó istenem!  néz le egyszer még reám,
Rossz voltam eddig, de bocsáss meg eztán.
Jó leszek megígérem, hisz tisztán akarok hozzád
Megérkezni, földnek porába megnyugodni.
A sokk közül egy gyermeked vagyok,
Fogd meg hát a kezem, s végy magadhoz.
Küld el értem a legszebb angyalod,
Hogy az vigyázzon rám, míg hozzád eljutok.
        ÍRTA CSILLA.

 

 HA MEGÖREGSZEL

.
Majd ha egyszer megöregszel,
Bánni fogod  hogy bántottál,
Mert akkor rájössz, hogy egyedül maradtál.
Nem lesz ki a kezedet  fogja
S nem lesz ki a kívánságaid meg halja.
Csak egyedül bolyongok kis szobádba
Nézed ifjúkori fényképed,
Ifjúságod hova tűnt mára.

Majd tipegsz  öreg lábaddal,
S le ülsz  ha elfáradtál, öreg ágyadra.
Nem lesz  ki segítene öreg napjaidba.
S ha beköszönt a tél, te dideregsz az ágyba,
Nem lesz ki befűtsön a kandallóba.
Büszke voltál és hiú, mindig is,
De lejjebb adod még ezt  
Mikor szíved magányba fordul.
Reszkető kezeddel nyúlnál majd utánam

 De én már akkor büszkébb leszek nálad.
S ha majd egyszer megöregszel,
Akkor jössz rá igazán,
Hogy egyedül élni,nem érdemes.
Hisz körülötted nem jár más,csak a magány             
                                   írta csilla 

 

 

  
 
  SÁTÁN.
Egyszer, ha lehullik a csillag az égről
Eltűnik minden a földről  mi élő.
Tátong majd a nagy üresség
S poklok tüze, szikrát szór szét
Markol és viaskodik szívek hadával
Hadakozik minden világ urával.
Sátáni erők, mik körbe veszik e világot
S nem jutnak át a kapun,
csak azok, kik Istent imádják.
Csattogva villámokkal kardal hadonászva,
Tüzes golyók, perzselő lángjával.
Tombol a vihar, mennydörög az ég,
Eljött a sátán, itt van a vég!
Síró lelkek mély gödrökből

Csontok zörgése hallatszik ki ,
Hangoknak kiáltása borul majd a világra.
Lovasok hadától, fekete palásttól,
Szállnak az ég alá, nagy harsonától.
Leszállt az éj, a dögvésztől kering már a szél,
Tüzek, mik katlanokban égnek

 Síró lelkek,  bolygó haldoklók.
Féljetek hát!  Itt a vég izélett.
                Írta csilla.
 

 

 

 

 

  JÉZUS.
Ma  bemegyek egy templomba
Imádkoznom kéne
Meg gyónni bűneim
Mit a világba elkövettem.

A falon,Jézus képei
Némán merednek rám,
És én le térdelek
Kezem össze kulcsolom.

Itt oly nagy a csend,
És hallgatag minden,
Békességet áraszt,
Szívemnek, s lelkemnek.

ISTENEM!  Bocsásd meg nekem

 Az összes vétkemet,
Mit ellened el követtem.
Tudod!  a gonosz mindig,
Ott járt körülöttem.

De én  mindig megpróbáltam
Hűséges lenni hozzád,
Mindig elmondtam esténként
Egy - egy imát.

Ugye meg bocsátod nekem!
Az összes bűnömet,
Hisz tudom, hogy te jó vagy,
És  szeretsz engemet.

Tudom  hogy az emberek iránt
Tele van a szíved szeretettel,
Amit az én szívembe
Is bele teszel.

Ó ha csak egyszer láthatnálak!
Megcsókolnám százszor is a lábad
Milliónyi imát, mondanék el érted,
Hisz az életemet
Te adtad nékem.

De tudom  és érzem
Hogy te vagy nekem
Mert te  minden nap
Érezteted velem.

Az összes szeretetett,
Mit a szívembe  te tettél,
Soha nem   hagyja az el,
És hozzád egyszer  vissza tér.

                           írta csilla.

 

 

 

 

 MEGPIHENNI TÉREK,

Fekszem a földön,
Körülöttem minden tiszta vér,
Megcsonkult testem lassan

 megpihenni tér.

Miért velem történik mind ez?
Csak harcolok az életemért
Egy baleset,
Mely számomra véget ért.

Csak fekszem a földön,
Testem úgy ég a fájdalomtól,
Szemem előtt lejátszódik
Mi életembe volt.

Már látom a fejem fölött
A vakító fénységet,
Hívja szívemet
S önti a melegséget.

Még utolsó erőmet  összeszedvén,
Harcolok az életemért,
Harcolok a kaszással
Hogy ne vigyen el még.

Szemem homály fedi el
S már nem érzem a testem,
Lebegek csak a kő felszínén
hisz lassan, el kell mennem.

Ennyi volt az élet!
Most itt fekszem,vérbe fagyva,
Porból lettem,s porrá leszek,
Egy baleset miatt,most el megyek.

Temetőbe visznek majd,
S betesznek egy sírhalomba,
Hol majd lelkek várakoznak
Síró hangok fogadnak.

Már nem érzek semmit ,
Csendesen lehunyom szemem,
A fájdalmak  megszűnnek létezni,
És elindulok egy új világ felé
Mennem kell,de nem én akartam!
Hogy így legyen.
       írta csilla.

 

 

 

 
   MEZŐN SÓHAJTOZVA.

Mint a mezőn a kis fiút
Ha el éri a vihar,
Nincs egy tanya, ahova elfutna
Kapkodó lábaival.

Dühöng és dübörög az ég,
Tarlón a szalmaszál pörög,
Ö,  mint állat nyüszítene,
De a félelem elveri  könnye melegét.

Sóhajtana, de rálehelt a hideg ég
Borzongás és villám jő elő,
Fekete eső dől,
Szakadván az égből.

Hömpölyög minden
S a gyermek megindul,
Nem tudja merre tart
Nagy félelmében.

Csapkod a villám, jobbra és balra

 Megcsapván a fiú fejét

  Ki  eldől  mezőnek tarlójában.

Érzi hogy ég, és fájj a teste
Villámcsapás, mi meg ütötte,
Felállván lába, mint inga óra jár
Szél felkap és hajigálja már.

Nem lát semmit
Hisz már nem érzi szemeit,
Vakság, mi reá vár
Hátralévő életébe már.

A fájdalom, mi szívébe markolt,
Hatalmasabb, mint félelme volt,
Kiáltott az ég felé,
Miért kell engem így sújtani!
Hisz, gyermek vagyok még!
        írta csilla.

 

 

 

  LEGYEN MEG A TE AKARATOD!

Templom oltárához megyek, elsírom a bánatom
Tudom, te vagy ISTENEM !
Ki orvosolni tudod a bajom.

Halálos betegség ütötte fel fejét a testembe,
S nem tudom, hogy tovább hogy éljem így az életem.
Elmondom hát neked, mert másnak nem merem,
Az emberek gonoszak, és ki gúnyolnának menten.

Nem tudom hogy történt,  miért adtad nekem.
De előtted most térdre ereszkedem.
Oly szép volt életem, boldog voltam én,
Azt hittem ez mindig így marad, míg a földbolygó él.

De most fájdalom,és kiszenvedés vesz körbe,
S a napok számomra olyanok
Mint ha ,bele estem  volna egy mély gödörbe
Ott lándzsák álnak ki a földből .

És szurkálják csak testemet

Ég a fájdalomtól, s már vérzik a szívem.
Ó kérlek téged!  vegyél le a szenvedéseimből
Mert a kínok kínját élem át, nap mint nap.

  Csak irigylem, ki a mezőn szaladhat.
Ó URAM!  Te aki hatalmas vagy!
Magasságos!  S te vagy az uralkodó minden élőlény fölött,
Most eljöttem hozzád, hogy trónszéked előtt térdepeljek.
Imádkozom hozzád , adj nekem erőt,

Hogy elviseljem a fájdalmakat napjaimba,
Vagy ha úgy gondolod!  vedd el életem, 
Hisz a te gyermeked vagyok
Te rendelkezel felettem.
Fejet s térdet hajtok akaratod előtt
Bármit is cselekszel,elfogadom öt.
                 írta csilla.

 

 

 

 

 

 

  Ó URAM!

Láttam Ó URAM! a kegyeidet
S oly kicsi vagyok én,
Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló
Hogy küszöbödre ülhessek,  Ó URAM!
Oda tenném szívemet.
Most engem temetnek,  látom a könnyeket,
A nap mosolyog, és imát mormol felettem.
A nap már nem ragyog tovább nekem,
A sötétség ütötte fel a fejét ezen a reggelen.
Dolgaim  befejeztem e világba, most tovább lépek.
Gondolataimban tán nem is hittem,
Hogy egyszer  véget érhet az életem.
Hallom a sírások hangját
Hisz itt vagyok még, lebegek ég és föld felett.
Nem látom a fényeket, mi lesz velem?
Ó ISTENEM!  Hogy szeretlek téged.
Csinálj valamit, mert útvesztőbe tévedtem.
Látom az embereket a barátokat,
Kik elbúcsúzni jöttek  tőlem ma,
Miért könnyeztek?  Hisz, itt vagyok veletek,
Talán nem láttok engemet?
Válaszok nem érkeznek, csak sóhajok és könnyek.
Látom a fekete agyagos földet
Ahogy dobálják a koporsóm tetejére.
Férgeké lett a testem ím-már.
Szürkül a félhomály, sötétség ereszkedik rám.
Ó ISTENEM!  Tudom, hogy nincs bocsánat,,
Hiába hát minden bánat.
A bűn,  az nem lesz könnyebb
Drága barátaim, ne hulljon hát a könnyed.
Már nem emel föl senki sem,
Belesüppedtem az agyagos sárba,
Fogadj be gyermekednek  Ó ISTENEM!
Hogy ne legyek kegyetlen árva.
               Írta csilla.

 

 

 

 

  KIÁLTUNK ISTENHEZ!

ISTEN!  Kiáltunk hozzád,
Légy a mi védőnk s az őrzőnk,
Mert meg nyúzták lelkünket,
S te hagytad mindezt.
A fájdalomtól már, semmit nem látunk,
Egész nap csak verejtékben dolgozunk.
Hiába tapogatózunk, nem érezzük a dolgokat.
Csak azt, hogy irtózatosan fájnak.
Mit szenvedést ránk mértél e fájó világba,
Az egy hatalmas,gyötrő érzés.
Ha eljön a szeretet ünnepe, Kérlek!
Hozd el minden ember szemébe,
Az örömkönnyeket.
Ne legyen többé bánat, és sírás,
Ne legyen éhínség e földön,
Szabadíts meg bennünk minden gonosz erőktől.
KÉRÜNK TÉGED NÉZ LE RÁNK!
Hozd el szívünkbe újra a nyárt.
Ne legyen benne más, csak vidámság .
S ne keljen attól félni,
Hogy holnap már nem lesz az asztalon semmi.
Tedd az emberek szívébe a szeretetet,
Mert a gonosz erő elragadja őket.
KÉRÜNK TÉGED ISTENÜNK!
Hisz már csak te maradtál nekünk
S mi jól tudjuk, a világot,
Csak te mentheted meg
SIESS HÁT!!
Mert elvesznek az emberek.
             írta csilla.

 

 

 

 

  TOVÁBB ÉN NEM BÍROM.

ISTENEM! Adj nekem két megvakult szemet,
Hogy ne lássam a világba a szenvedéseket.
Imás ajkam ki térden emleget,
Lelket, melybe csodát csak te tehetsz.

Ó ISTENEM!  Te nagy vagy, ha vagy!
De ne küldj pokolra ,  hogy meg nyuvaszt.
Gyötröd testemet, mert nagy a kínom,
De Ó URAM! Tovább  én ezt nem bírom.

Küldj jobb életet, ne a szenvedéseket.
Kinek meleg szavát, bölcsön suttogják
Boldog anyák  e hitvány életbe,
Csak az a hitványabb, kinek sok a pénze.

Ki nem gyűlölné pénztelenségünket
Ki nem bánná, hogy minden szív süket,
Kit nem indít asszony és nyomor,
Kinek mosolygós arca már komor.

Ó ISTENEM NÉZZÉL LE RÁNK!
Emberekre, kit te formáltál,
Küld el a legszebb madarad,
Hozza el a vigaszokat.
               írta csilla.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: szomoru versek 6
VERSEK MINDENKINEK , Ferenczi Csilla VERSEI . ÉS SOK MÁS DÍSZITÖ ELEM - © 2008 - 2024 - csilla-versei.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat