ÉJJEL.

Halkan pislákol végsöt a lámpa,
S eljött a sötétség,kis szobámba.

Hideg szemét,szemembe oltja,
Csöndet simit,bús homlokomra.

Nem kérdi, milyen a vágyam,
Nem nézi,milyen kopott az ágyam.

Csak átölel,csönben lágyan,
És nem nézi a magányomat.

Hiába várom,hangja nincs,
Sötét hajával,rám borúl csenben.

 

 ITT VAN AZ ÖSZ.
Hol a tavasz hol van a nyár?
Öszre fordult már a táj.
Falevelek be sárgulván 
Némelyik még ott csüng a fán.

Csupasz ágak sóhajtozván,
Álnak csak árván.
Dölnek a fák jobra és balra,
Itt van az ösz eljött ujra.

Keringnek az öszi szelek,
Hordják a falevelet,
Széll süvit az ágakon,
Jajj a madárnak ki ott vagyon.

Nem kér ö bebocsájtást,sehova,
Házak tetejére se ajtókba,
Megzörgeti ablakodat,
S te nem tudod, hogy ki kopogtat.

 

 

 

           ITT AZ IDÖ.                                        

 

Már közel az idö hogy a madár mind dalol,
A fáknak zöld koronája nö 
S a télnek nyoma sincs sehol,
Szinét a sok gyönyörü virág 
Onja a mezökre már,
Sok sziv örül majd ennek,
S az enyém is vigaszt talál

.

 

 KUKORICAFÖLD.
A kukoricaföldön ülök,s várok.
Tán arra,hogy a varjú mikor károg.
A nap lement oly egyedül maradtam,
A föld is kezd már  ki hülni alattam.
A nap lement, és én még várok,
Csak egyre várok terád várok.
Nem jösz? csak sirdogálok.
Szivemben a bánat,halk csöppekbe csorog.

 

 

 MIT NEKEM!
Mit nekem ha érted,
Meg gyülölnek az emberek,
Csak te maradj meg nekem,
S akkor hiányt nem szenvedek.

 

 RÓZSASZÁL.

Csak egy rózsaszál,
Mit adhatok neked,
Hisz tövis nélkül,
Nem létezik élet.

Megszurkál bennünket,
Életünk során,
Hisz a szerelem,s fájdalom,
Az mindig eggyüt jár.

E rózsa szállat,
Csak neked nevelgettem,
Könnyeim-mel locsolgattam,
Hogy illatos legyen.

Ez legyen szívedben,
A legszebb virág,
Mikor szerelmem,jelképe ként,
Nyújtom neked át.

 

 

 

 

 RIGÓ.

Száraz ágon ül a rigó,
Azt mondja hogy élni igy jó,
De ha ö ezt nem mondaná,
Nem is volna ö madár.

Korán reggel fütyürészve,
Dalolgat a kis kertjébe 
Hogyha meg unja a dalolást,
Eggyik ágról,másikra száll.

Élni jó! élni jó!
Dalolja a kis rigó,
Ez a jó! ez a jó!
Igy él ez a rigó.

 

 RÁD GONDOLOK.

Rád gondolok mikor feljö a napsugár,
Rád gondolok mikor vizesést fest a holdsugár,
Téged látlak ha széll porozza az útakat,
S éjjel ha mozog a padló a talpam alatt,
Tégedd hallak ha tompán zúg a hullám,
Egy ligetbe ha néma csönd borul rám,
Te vagy az életem te vagy az értelem,
Nélküled meghalok nincs értelme élnem.
                  irta csilla.

 

 

 

Oldal: vegyes versek7
VERSEK MINDENKINEK , Ferenczi Csilla VERSEI . ÉS SOK MÁS DÍSZITÖ ELEM - © 2008 - 2024 - csilla-versei.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat