KÖNNYES MÁR A SZEMEM.
Csak nézek a távolba könnyes szememmel,
nézem a holdat mely rám figyel,mosolygós szemével.
Keresni az álmokat,de vajon merre lehet?
de tudom egyszer eljössz,hogy újra veled legyek.
Irnom kéne egy naplót,hogy megörökitsem a szerelmünket,
de most egyre jobban remeg a kezem,és sajog minden részem.
Merre jársz most? csak magamtól kérdezem.
Egyedüll a szomámba,a sötétségtöl félek,
nem vagy itt velem,és nem fogod a kezem,
csak a falak néznek rám csendesen.
Szemed mindig a szememmel játszott,
ajkad mindig tüzesen lángolt.
Tested a testemre fontad,
verejtékünk egymáshoz tapadt.
A ki nem mondott szavak, s a vágyak,
de mi biztunk egymás mozdulatába.
A képet róllad,melyet most csak ,önmagamnak festek,
minden este mielött lefekszem,csak mindig emlékezem.
Már csak foszlányok bennem,
s ha reggel felébredek,már sehol sem lelem.
Csak nézem a sejtelmes holdat,és kérdezem tölle,
Vajon hol lehetsz kedvesem?
Ha egyszer megtalálod,mond meg neki,
hogy egy lány ,sötét kis szobájába,
még mindig csak öt szereti.
               irta csilla.

          AMIT SZIVEDBE REJTEL.
Amit szivedbe rejtesz,
Szemednek tárd ki azt,
Mit szemeddel sejtesz,
Sziveddel várd ki azt.
A szerelem egy nagy verem,
Ha bele esel,már nincs kegyelem.
Bele hal,ki ebbe él,
De az élet nélküle,semmit sem ér.
Mert kell a boldogság,mint egy falat kenyér,
Mert a szerelem,ha hozzád ér,
Már tudod,hogy minek éltél.
Mit szemeddel rejtesz,
Kezeddel fogd meg azt,
Amit szivedbe rejtesz,
Öleld s csókold azt.Írta Csilla.

 HA MAJD EGYSZER ELMEGYEK.
Ha majd egyszer elmegyek,ne sirj majd utánnam,
Hisz nem voltál jó soha hozzám,ebben a világban.
Te voltál, ki csak gyötörte szivemet,
S ha szerettelek,te nem szerettél engemet.
Menj hát! Én most elengedlek,
Már nem sirok utánnad,és nem epedek érted.
Amit életembe te nem adtál meg nékem,
Elmegyek,s máshol megkeresem.
Hisz az élet még oly szép,
Várnak még rám nagy élmények.
Nem dobok el mindent csak azért,
Mert te nem szerettél engem.
Vissza adom hát a szabadságod,
Keresd meg a párod.
Keresd meg a nagyvilágba,s légy vele boldog,
Ha engem nem tudtál szeretni,
Szeress majd akkor mást.
Gyötörd az ö szivét,ha engedi talán.
                    irta csilla.

 

  ÁLMAIMBAN.
Álmaimban valahol,már találkoztam vélled,
jöttél felém,s a szivem már égett.
Nem szóltál hozzám,csak néztél némán,
mint a sötétség a holdnak taván.
Megfogtad a kezem,s elindultál velem,
nem tudtam hova,de repesö szivvel követtelek.
Hol a kis patak csörgedez,megáltál egy percre,
lágyan átöleltél,s csak ennyit mondtál,
maradjunk itt örökre.
A nap csak ugy ragyogot ránk,
ahogy csókoltál a patak partján.
S a lezúduló vizesés,csapdosta vizcsepjét ránk.
Mint a néma hold,csak én is áltam némán,
szólni a boldogságtól,nem tudtam már.
Annyi minden kavargott a fejemben,
s nem tudtam hogy ez álom,vagy valóság,
csak féltem,nehogy felébredjek,mer ez az álom,
végetér,s te eltünsz végleg.
csak öleltelek szivemmel éreztelek,
hogy soha el nem engedlek.
A vágyak s álmok,itt minden egybefort,
e kis patak partjánál,szivem megnyugodott.
                          irta csilla.

 ELMENTÉL.

Elmentél töllem,s nem láttam mást,
csak arcodon legördülö,könnyek hadát.
Búcsúzóul annyit mondtál,viszlát.
Mit éreztem akkor,azt leirni nem lehet,
De a fájdalomtól,szivem megrepedt.
Hogy miért hagytál el,már nem tudom,
Csak a sirás mardosta a torkom.
Igaz, pár év eltelt már,
De még most is keresem a válaszok mondatát,
Az életünk eggyüt,oly szép volt,
Nem volt hozzá foghatóbb sehol.
Boldog voltam veled,ma már csak emlékek.
Csak a távolba nézek,s elmerengek.
Vajon hol lehetsz most,drága eggyetlenem.
Ma sem tudlak el felejteni,
csak várlak vissza téged,
Hátha egyszer betoppansz,s itt maradsz végleg               
                              irta csilla.

  ELHAGYTÁL.
Lassan be esteledett,s mi csak sétáltunk az utcán, kéz a kézben.
Fejünk fölött tengernyi csillag,gyult ki az égen.ma is jól emlékszem.
Nem szóltunk csak némán ballagtunk egymás mellet.
Én akkor olyan boldognak éreztem magam.
Te akkor lágyan átöleltél,megcsókoltál,és azt mondtad,
Most elmegyek,már nem tarthatsz vissza.
Szivembe,mintha száz tört hasítottak volna,
Még azt sem tudtam megkérdezni,
Miért hagysz el,mi volt az oka.
Csak bolyongtam az utcán,s nem tudtam hova tartok.
Csak néztem a semmibe,s elszáltak a hangok.
Könnyeim áztatták a földet,s torkomba,görcsöket éreztem.
Fejemben milliónyi kérdés kavargott,
De a válaszokat ,én már nem találom.
Hisz ma is ugy szeretlek,mint régen.
Mi lehetett az oka,hogy elhagytál engem.
Csak ülök a szobámban,búsan egyedül,
Már nincs kedvem a szóhoz, nézek ki az ablakon.
Nézem a holdat,mely ugy mosolyog.
De az én szivemet mardossa a bánat,
Nincsen aki meg gyógyitsa,ebbe a világba.
Szemem már könnyes, és homály fedi be,
Nem látok már semmit,a nagy végtelenbe.
Volt egy szerelmem,kit elveszítettem.
S hogy mi volt köztünk? azt már soha nem tudom meg.
Talán egyszer visszajösz hozzám,s elmondod,
Hogy mi volt az oka hogy elhagytál.
Addig is csak szivembe  bánatott érzek,   irta csilla.

  NEM AKAROM.
Éreztem hogy szerelmünk,már nem tart soká.
Elhalványul,mint a lemenö napsugár.
A szavak már nem jelentenek semmit,
Mit mondtunk egymásnak,nem is oly rég.
Pedig olyan szép volt,hisz ugy szerettük egymást.
Mikor tárt karokkal vártalak én minden este,
Csak vágytam rád epedve.
S te öleltél engem,tested veritéke övezte az enyémet.
Nincs már csók,nincs már ölelés,
Elmulni látszik,mint a feledés.
Ma sem tudom,hogy mi történt velünk,
De lassan szétesik szerelmünk.
Már nem súgod fülembe,a becézgetö szavakat,
S nem nyújtod felém,két ölelö karodat.
Minden mi jó volt,az most átváltozni látszik,
Elfordúlás egymástól,mi bennünk lejátszódik.
Legyen már vége,most már ezt akarom,
Nem kell többé ölelö két karodd
                     irta csilla

 KERESTEM VALAKIT.
Csak tele vágyakkal zokog a lelkem,
szeretö szivre sohase leltem.
Keresek valakit de nem tudom ki az,
a percek csak robognak,mint sineken a vonat.
Csüggedö szivvel loholok egyre,
s keresek valakit,a nagy végtelenbe.
A könnyeim csak ugy csorognak,szinte kiapadnak.
Lelkem röpül fell a vágyak tengerébe,
a nagy bolygó kék mezejébe.
Szememmel kerestem,szivemmel éreztem,
kezemmel már nem érinthetem.
Szerelem szerelem te átkozott szerelem!
Hol vagy most a nagy végtelenbe?
Gyötröd minden részem,szinte bele remeg a testem.
A vágyaktól már szinte,eleped a szivem.
Keresem s kutatom, hol van az a sziv,
szárnyakat kapott és többé,sohasem hiv.
                              irta csilla.

 MIÓTA.
Amióta megláttalak,
Szebben sütt a nap rám,
És azóta százszorta szebben,
Dalol a kis csalogány.

Amióta megláttalak,
Örök tavasz vidul,
Nem tart már fogva,
Se madárt,se kislányt ravaszul.

Amióta megláttalak,
Íllatosabb a mezö,
És azóta is tövis nélkül,
Áll a rózsa tö.

Amióta megláttalak,
Szebben szóll a nóta,
Csalogány mondja,
Szeretlek azóta.
               csilla.

 

  CSÓKOLJ!
Csókolj még utóljára,
s karoddal ölelj át.
Hisz elmensz te nem sokára,
szivembe, nagy bánatott hagyol hátra.
Holnaptól,már mást ölelsz,
virágokat neki küldesz.
Csókolod majd,piros ajkát,
s rám,már nem gondolsz tovább.
Boldogságot töled kaptam,
mit nem felejtek, soha el.
Azt hiszed?
majd jobb lesz neked,az a másik.
Ki meg csal téged! és hazudik neked!
Miért vágyol te erre?
Hisz én,mindig itt voltam neked,és szerettelek!!
De menj! és érezd a csalódások minden pillanatát,
mely napjaidban ölel át.
Érezd majd azt a percet,
mikor engem elhagytál.
Azt aki a földön,legjobban szeretett igazán.
Jönnél te még könyörögve,térden csúszva hozzám,
vágynál te még,két ölelö karom után.
De nekem akkor már,nem kellesz,
mert te, el hagytál engem.
             irta csilla.

  CSAK VÁRTAM RÁD.

Csak vártam rád,a diszkó ajtajánál,
Dideregve átfázván,Miért nem jössz már?
Ez a gondolat járt folyton a fejemben,
Hisz meg beszéltük,hogy itt találkozunk,
Siess hát! ne várakoztassál tovább.
Odabent már dübörögve szólt a zene,
Épp azt a számot adták,amelyiken meg ismertelek.
Gyönyörü csillagos este volt,s te jöttél felém,
Ragyogtak a szemeid,mikor rám néztél.
Fölkértelek egy táncra,derekadra fontam karjaim,
Testünk össze érve simult egymáshoz,
A tánc zenéjére.ma sem felejtem el,azt a napot,
Csak néztelek,s nem tudtam betelni szépségeddel,
Piros pozsgás arcod,s a csókra termett szád,
Már nem birtam tovább,s füledbe súgtam,
Nagyon tetszel nekem babám.
Az az éjszaka volt életem,legszebb éjszakálya,
S most csak várlak téged,de mind hiába.
Csendesen száldogálni kezdett a hó,
Kezem s lábom,át fagyván,
Kabátom magamon összehúzom,
Hát ennyi volt! pedig sok mindent igértél nekem,
Hogy majd az életem,mily csodás lesz veled.
Most már mindegy,már tudom hazugság volt minden,
Csak illuzió, mig velem voltál,jónak tünt,
De mára már,minden eltünt.
    irta csilla.

Oldal: romantikus versek 6
VERSEK MINDENKINEK , Ferenczi Csilla VERSEI . ÉS SOK MÁS DÍSZITÖ ELEM - © 2008 - 2024 - csilla-versei.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat