EGY KIS DOBOZ

                                                                                                  
Rózsaszinü szalaggal átkötöm e dobozt
Elküldöm majd teneked -,hogy legyen emléked
Belezártam minden jót és szépet
Boldogságot és reménységet
Végezetül tettem bele egy piros rózsaszállat
Könnyeimmel meglocsoltam hogy ne legyen száraz
Csókot leheltem szirmai közepébe
Ha ránézel mindig én jussak eszedbe
Zöld szárára egy kis levelet tettem
Ha elolvasod mindig szivedbe legyen
Mindent leirtam mit belül érzek
Hálám jeléül hogy voltál te nekem                        
E kis emléket tarsd meg örökre                                
Aki irta ne felejsd el sohase .          

 

 

 

 

                                              ADD ÖNMAGAD
Szeretlek téged önmagadért
Aki vagy s szivembe be ért
Ne légy más miattam maradj meg ilyennek
Hisz én mindig igy szeretelek
Ne akarj meg változni mert mások azt mondják
Ne törödj vele csak rám halgassál
Szeretlek azért aki vagy s ami vagy
Nem kell a szépség s a hatalom
Az mind mind csak szivfájdalom
A lelked s szived tisztasága
Ami fontos számomra
Hisz ezért is engedtelek be szivem házába
Kedvességed többet ér a csillogó fénynél
Gyenge szavaid minden ékkeségnél
Ha megmaradsz ilyennek én megigérem
Hogy örökké boldoggá teszlek téged.

 

 

 

 

 

 

 

 

     AZ EMBEREK

Az emberek,- mit is mondjak furcsa játékszerek
Játszanak mindennel amivel csak lehet
Álmok és vágyak kavarognak a fejekben
Melyek ha összegabalyodnak
Értelme soha nem lesz
A fel nem tett kérdések s a válaszok
Amit folyton csak keresel
Szivedben tégy rendet s  ot mindent meglelsz
Tárd ki az élet szépségei felé karodat
Karolj át mindent és huzd magad felé azt
Ha a szeretett benned él
Megtalálod a választ is amit oly nagyon kerestél
Zárd be egy lakattal s dobd el a kulcsát egy folyóba
Mert ha nem igy teszel örökre elvesztél
Behuz a mélység fekete ura és fogva tart
És nem jöhetsz ki onnan soha.

 

 

 

 

 

 

   

 

    BARÁTSÁGUNK
Egycsokorba kötöttten
Sok mezei virágot
Hogy ez jelképezze
A barátságot

Az elsö legyen az ibolya
Mely szemed szinét elárulja
Kék az mint a tenger vize
Ne néz másra soha vele

A második a piros rózsa
Mely szerelemnek virága
Ha eléri majd szivedet
Mindig szeres engemet

A harmadik legyen az orgona
Mely a barátságot hordozza
Ne enged ki szivedböl soha se
Mert üres lesz az mindörökre

A negyedik virág legyen az akác
Mely bóditsa el illatával szivedet
Perzselje testedet és égjen a szád
Csókokra szomjazván

E virágokat csokorba szedtem
S elküldöm most neked
Tarcson meg nekem az isten
Mig élsz örökre
Barátságunk ne szakadjon meg soha
Ezt kivánja a legjob barátnöd

 

 

 

 

 

 

           ISMERETLEN:
Még nem találkoztam veled te kedves férfi.
De érzem szived jó és megértö leszel hozzám.
S csókjaid lesznek testemnek mámoritó,
Megfogod majd lágyan kezemet
S elviszel oda hol nem lesz más csak egy kis sziget.
Mikor karodba zársz majd ugy érzem én
Hogy nincs nállam boldogabb ember a föld kerekén.

 

 

 

 

 

 

 

 

LAKAT
Ha elmegyek igérj meg valamit,
Nem hagyod szivedet bántani,
Bezárod egy hatalmas ládába,
S a kulcsát bedobod egy mély folyóba,
Vigye azt a viz sokáig,
Mig el nem jut a boldogság taváig.
Hol tavirózzsákkal van a tó tele,
Szerelmed ott várjon rád örökre.
Ha elindulsz utánna gondolj néha rám,
Ne hagyd hogy bántsák szivedet.
Legyen mindig boldog életed,
Vigyázz a szived tisztaságára,
Mert annak boldogság az ára.

 

 

 

 

 

              HAZUGSÁG VOLT
Volt egy életem azt mind a te kezedbe tettem.
Ugy szerettelek s hittem neked.
A napjaim veled oly boldogan teltek,
Soha senkivel nem cseréltem volna ezt fel.
De rákellet jönnöm ,hogy ez már mind a multé
Egy álom volt csupán,s mikor felébredtem tovaszált,
Eltünt a reggeli ködbe s vele az egész életem.
Mit velem tettél ,arra nincs bocsánat.
Nem adtad meg életünkbe az öszinte szavakat.
Minden amit mondtál hazugság volt,
És én elhittem minden szavadat,
Mézes mázos szavakkal le vettél a lábamról,
S most nézhetek magamon körül,
Hogy az életem milyen is volt.
Nem adtál nekem boldogságot ,csak hazug csalárdságot.
Szivemet csak hitegetted,
Verjen meg téged érte az isten..

 

 

 

 

 

                       A HEGY TETEJÉN:
Egy ragyogást látok ha szemedbe nézek
Felhök közt szállok  mikor hozzád érek.
Szárnyalok veled sebesen mint egy madár
Amely magasan a kék égbe száll.
Fekszem egy pázsiton s rád gondolok
Merre járhatsz most én veled tartok.
Szivemmel s lelkemmel csak vágyódom utánnad
S fölröpülnék veled egy magas hegy csucsára.
Megölelnék egymást s néznénk a kék eget.
Mily gyönyörü szemünknek élvezet
Csókolnánk csak egymást s a nap sütne ránk
A hegy tetején boldogság vár ránk.
Emlékszel? mikor azt mondtad soha nem hagysz el
Tevoltál a szivembe a fénylö rózsa,
Te váltottad álmaim valóra.
Minden nap csak várlak  s te nem jösz felém
Nem nyujtod kezed hogy megfogjam én.
Hol az álmunk? és hol a vágyunk?
Elszáltak a széllel s mi nem találjuk.
Lassan el hervad szivemben a rózsa,
Kialszik tüzelö bimbója
Eltünnek a vágyak és eltünnek az álmok
S nem marad más csak egy tátongó lyuk
Szeretlek még mindig ezt üzenem néked.
Fehér galamb vigye el sebesen a széllel,
Gyere vissza hozzám csak ennyit kérek.
Hegycsucsán várlak s onnan nézlek.

 

 

 

 

 

 

 Tavaszi aratás
Tavaszi szél fujdogál
Kint a falu szélen
Megrázva a fák ágát
Susognak is szépen

Kora reggel volt még
Csak a holdvilág sütött
Megvilágitá az a földet
Melyen harmat tündökölt.

Arató emberek
Mennek az uton
Vidám ének dala
Hallatszik szájukon

A hold kisérte öket
Amerre mentek
Dalaiktól a madarak
Is csicseregtek.

Búzatáblák sokasága
Be is ért már éppen
Neki is láttak dolgozni
Az emberek serényen.

Tikkasztó volt
A nap melege
Ugy sütött az rájuk
Mint egy égetö kemence

Fárasztó az arató munka
De mégis vidámak
Verelytékük lecsorog
Arcuk hajlatába.

Eljött a dél immár
Mindenki leülvén
Bokrok árnyékába
Menekülvén.

A szalonna s hagyma
Oly jól eset nekik
Egy kulacs vizzel
Le is hörpintik.

Kemény munka
Késö estig tart
De a vidámság
Bennek mindig megmarad 

 

 

 

   SZULETÉSNAP
Az volt életed legszeb napja,
Mikor megszülettél a kórházba,
Pici szemeiddel a világra néztél
Homályos volt minden  s nem értetted miért?
Testeddel szinte táncot jártál 
AJkaiddal csak mindig sirtál 
Azóta el telt egy pár év
Lassan lassan felnöttél.
Mostmár tisztán látol szemeiddel 
Mellyet egykor homály fedet el.
Volt az éltedbe jó és rosz,
De remélem hogy azóta szivedböl
Eltünt a gonosz
Öszite ember lettél és rendes 
Kedves és mindig becsuletes.
Minden évbe meg ünnepled születésed napját,
Mindig emlékszel arra a napra mikor felsirtál.
Kivánom most én is neked,
Legyen még sok ilyen boldog éved.
Adjon neked minden jót a sors,
Boldogságot s szeretetet.
Születésed napját sose feled,
HIsz akkor nyerted meg, életed értelmét.
Sok sok minden jót kivánok,
Boldog születésnapot.

 

 

 

 

 

    HOLDSUGÁR:
Esteledet  ablakomra  besütütt a holdsugár 
Csak néztem hogy mily csodálatos  ahogy nézet rám.
Körülötte mint megannyi csillag 
Ugy fénylettek az éjszakába.
Tündéri volt az és oly kerek,
ugy tündökölt az égen , hogy azt kimondani nem lehet.
Az éj sötétje a szélleit betakarta 
És ugy nézet ki mint egy banán a kosárba.
Majd ráborult az estnek fénye,
Mely betakarta örökre.

 

 

   

  

 BETEGNEK FÁjDALMA

 
Ki beteg annak minden fájj.
Csak fekszik az ágyon
S nem mozdul már
Kinzó fájdalom gyötri testét
Égeti a láz minden részét.
Verejtéke gördül arcán
Ajkai nem mosolyog már.
Szemében egy könycsep lapul,
Mely kicsordulna de nem tud.
Álmatlan élyszakái fájdalmakkal tele,
Kinozzák s gyötrik a láz hevébe.
Beteg ö nagyon beteg 
A szive is bele remeg.
Mikor lessz gyógyulás
Ki mondja meg?

 

        SZERETETT 
Sirdogálok kis szobámba egymagamba,
Takarómat fejemre huztam, hogy senki ne lássa.
Oly nagyon fáj a szivem elgondolkoztam életemen.
Miért nem kaptam azt a sok jót mint más ember
Oly mérhetettlen szeretetett melyet kimondani is alig lehet.
Hol volt az öröm a boldogság mely szivemet nem járja át.
Csak a sok fájdalom mellyet kaptam én,
Mint tőr ugy hatolt át  szivem közepén.
Mint tündöklö madár az égen úgy áhitoztam a reménységen.
Mindig a szeretetett várva haladtam mások nyomába.
Nem sokat kaptam égi jelet mely elhozta volna a szeretetett.
Életem egy hatalmas kereszt melyet fájdalommal cipelek.
Kevés embernek adatik meg a boldogság
Ezt nem kaptam én meg utam során.
Nem panaszkodni akarok csak ez mindig ugy fáj
Kérlek istenem! néz le egyszer rám.
S ha utam egyszer majd véget ér,
Legyen boldog az én szivem Mindörökké.

 

 

 

  VIRÁGOK
Egy kosárba több virág lakozik
Bele raktam én mert összetartozik.
Liliom és nefelejcs engem soha el ne felejcs.
Piros rózsa sziv jelképe
Maradjak meg benned örökre.
Kardvirág és gyöngyvirág
Ez legyen a barátság.
Szekfü és az orgona szived ne legyen mostoha.
Akácvirág bóditó illata
Röpitsen szél hátán tova.
ezt a kis kosaras virágot,oda adom neked
Örizd meg a szekrényeden.
Mert ot mutat szépen.

 

 

 

 

 

  PIROS RÓZSA:
Itt van ez a piros rózsa
Átnyujtom most neked
Bele leheltem a szivemet
Ha néha néha meg szagolod 
bóditson el illata,
Mert ez szivemnek a virága.
Ne felejcs el soha engem,
Gondolj mindig rám,
Ha felnézel a csillagokra,
Ott leszek én fent,
Mint egy tündér rózsa
Kezedben e virágszál,
Szerelmünket jelképezze,
Tarcsál meg szivedbe mindörökre.

 

 

 

  IGAZ BARÁT:
Csak úgy röpködnek fejembe, a gondolatok
Le is irom gyorsan,hogy el ne illanjanak.
Nyári este holdvilágnál irom ezt tenéked.
Barátságom,jeléül
Elküldöm majd néked.
Ha öröm s bánat ér
Itt mindig megtalálsz,
Hisz tudod,hogy itt
Egy igaz barát vár rád

 

 

 

  ÚTT
Ha egy rögös utra lépsz melyen nem lesz jóság és fény
Gondold meg akkor, hogy mit csinálsz
Mert nem tudod játszani tovább az életnek játékát.
Vissza út már nem lessz!
S az egyenes utatt soha nem leled meg.
Tehát siess! a szeretet vár!!
A hid tulsó oldalán.
Ki nyillik majd szemed és nem látsz mást
csak fényeket.
Ne várasd hát tovább mert bezárja szive kapuját.

 

 

Oldal: vegyes versek 1
VERSEK MINDENKINEK , Ferenczi Csilla VERSEI . ÉS SOK MÁS DÍSZITÖ ELEM - © 2008 - 2024 - csilla-versei.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat