NYÁR
Csak egy falevél mit elfúj a szél
Fáknak ágain sok hever még
Nézem hogy kering a levegőbe,
S a szél röpíti egyre csak feljebb,
Száraz ágak reccsenek a talpam alatt,
S a zöld moha sóhajtozik ágak alatt,
Szép nyári nap süt le a tájra
Madarak dalolása öröm a határnak,
Elmúlt az ősz már messze jár
Tűzz a nap itt a nyár.
MELEG NAP
Csodásan süt le a nap,
S az emberek boldogan sétálgatnak
Elfáradva padokon megpihennek
S egy indián zene nyugtatja lelküket.
A gyerekek boldogan szaladgálnak
Örülve a csodás napsugárnak.
S a zöldellő fűnek,
Szép ez a táj,
Mindenki pihenésre vár.
ÁLOM.
Álmomba már láttalak,
Két karomba zártalak,
Örültem hogy velem vagy,
S örültem hogy szerelemet adsz,
Boldog e álom,csak ne érjen véget,
Mert álom által találom meg ,
A szerelemet.
ISTEN.
Isten megkérdi tőled egy napon,
Jó vagy e! van e szeretet a szívedben?
Én megkérdem tőled szeretsz e engemet?
Nem tudom még hogy milyen választ kapunk tőled,
De remélem mindkettőnk elégedett lesz.
A válaszod jó legyen, hogy boldogok lehessünk mindketten.
A szeretet átsegít mindenen,
S a szívemben a szeretet ott éljen örökké.
TAVASZ.
Csodás e tavasz,
Fáknak ágain rügyeket fakaszt.
Nyári szellő simogatja,
Becézgeti bódítja.
Tüzes nap sugara melengeti,
Kicsi madárt dédelgeti,
Nyári szellő gondtalan,
Minden felet át suhan.
Erdők mezők virágai,
Kandikálva bújnak ki,
Köveken a moha lapul,
Megpihen ö legalul.
Csodás csodás,ez a tavasz,
Fákon erdőben,virágokat fakaszt,
Illata kering az égben,
A csodás napsütésben.
KAPU.
Ha volna szívednek egy kapuja,
Kinyitnám én azon nyomban,
Besétálnék rajta s elmondanám,
Te vagy az életem álma.
Szíved az enyémmel lüktetne,
Lelkünk együtt merítkezne,
Boldogságos pillanat,
Mely szívünkbe marad.
KERT.
Kis kertembe néha lemegyek,
Elnézem a virágokat,
Mellyek oly szépek.
Ragyognak a nap fényében,
Kusznak fel a kék égbe
Színek nagy pompája,
Színpompás virágok árnya.
Gyönyörű e kert,
Szinte leírni nem is lehet,
Ide vonzza a sok méheket,
Melyek boldogan,döngicsélnek.
ROMHALMAZ
Oly magas e ház
Lépcsője lerogyóban már
Korlátok rácsai,romladozó falai
Látszik már a pusztulás jelei
Egy romba dőlt ház,
Melyen már nem segít senki
Csak egy halom romhalmaz
Mi lett belőle.
S ezen már nem tud segíteni senki sem.
KI VAGYOK ÉN?
Ki vagyok én? ki mondja meg?
Fejembe kérdések halmaza kevereg,
Forró a fejem,és ég a testem,
Mert a válaszokat,nem lelem.
Hol vagyok? s ki vagyok?
KI mondja meg? s hol a szerelem?
Ez már mind csak egy álom nekem.
Nem tudom néha ki vagyok,s mi vagyok!!
Talán egy napon fejembe,
Tiszta érzés kavarog.
KICSI MADÁR.
Kicsi madár ül a fán,
Fa ágainak zöld lombján.
Széll hátán himbálózik,
Fa levélbe takarózik,
Napsugár melege lenyúlik,
Ágak sűrüjébe,
Kicsi madár nagy örömélre.
MELEG.
Egy nyár mely meleget ad
Simogatja a bőrömet
Ahogy a lágy szellő teszi ezt,
Gyerünk hát ki a szabadba
Hol madár csicsergés hangja van.
Sétálni erdőn mezőn keresztül,
Vad virágokat szedni,
És élvezni a meleg nap sugarát.
KÖNNYCSEPP
Leszállt az este csillagok gyúltak ki az égen,
Szemem sarkába egy könnycsepp csordult ki éppen.
Néztem a fénylő csillagokat s a holdat,
Mily szépen ragyognak.
Úgy felmennék én is hozzátok,
Kezem nyújtom hát fogjátok,
De a válasz nem érkezik,
S a szememből a könny meg csak folyik.
TÜNEMÉNY.
Fölkel a nap s úgy ragyogok én,
Mint egy szép rózsa a sziget közepén.
Harmatcseppek áztatják szirmait,
S a nap süt le rá a sziget dombjain.
Karommal nyújtózkodok,zöld indákba,
Kék folyó vizébe megmártózok,
Tavasszal nyáron illatozok,
Kibontom a szirmaim,s úgy ragyogok a nap felé.
Százezer pompával mint egy tünemény.
KICSI HÁZIKÓ.
Kicsi háznak kicsi az ablaka,
Minden nap azon nagyanyó néz ki rajta.
Hallgatja a madár dalolását,
Nézi a felhők áramlását.
Tisztítja az ablakot, hogy ragyogjon szépen,
Napocska melegíti párkányát meleg napsütéssel.
Madárka oda száll,csicsergi néki,
Szépen süt a nap,Gyere ki!!
Szállj velem kicsit zöld mező közepére,
Meglátod az mily szép lesz.