ROMANTIKUS
VERSEK.

 

 

 

 

 

 

 

ADD ÖNMAGAD

Szeretlek téged önmagadért
Aki vagy s szivembe beért
Ne légy más miattam maradj meg ilyennek
Hisz én mindig igy szerettelek
Ne akarj megváltozni mert mások azt mondják
Ne törödj vele csak rám halgassál
Szeretlek azért aki vagy s ami vagy
Nem kell a szépség s a hatalom
Az mind mind csak sziv fájdalom
A lelked s szived tisztasága
Ami fontos számomra
Hisz ezért is engedtelek be szivem házába
Kedvességed többet ér a csillogó fénynél
Gyenge szavaid minden ékkeségnél
Ha megmaradsz ilyennek én megigérem
Hogy örökké boldogá teszlek téged.

Írta Ferenczicsilla

 

 

 

     Romantikus este

  Holdfényes este láttalak meg téged
  Ahogy jöttél felém a szivem már égett
  Szemed mint tündöklö kék ég, úgy ragyogot rám
  Tudtam hogy eggyütt boldogság vár ránk
  Nem szóltunk semmit halgattunk némán
  Megfogtam kezed ,és ugy mentünk tovább
  Megannyi csillag ragyogot reánk
  S a hold mutatta utunkat tovább
  A nagy tölgyfa aljánál meg pihentünk kicsit
  Éreztem, itt a sorsunk megpecsételödik
  Turbékoló galambok ültek fent a fán
  S a füben mint megannyi szentjános bogár
  Óvatosan átölelted vékony derekam
  S mint a szél teszi simogattad arcomat
  Tüzes volt az mint a forró láva
  Izzot a holfényes éjszakába
  Lágyszellö borzolta hajamat
  S fülembe sugtad ,add meg magadat
  Zakatolt a szivem mikor ajkához értem
  Olyan édes volt az mint szamóca a réten
  Mosolygott a hold ránk mikor össze bujtunk
  Eggyé lettünk mi már ez lett a sorsunk...  Írta Ferenczi csilla                 

 

                 

                 

 

 

 

 

                          VIDD EL KISMADÁR

Kiskertem közepén áll egy szomorú füzfa
Néha odamegyek és leülök alája
Körbe körbe virágok illatoznak
Mégis a leg bóditóbb illata a rózsának van
Ha beszivom illatát teljesen elkábulok
S rögtön a régi kedvesemre gondolok
Merre járhat- ö? most kinek fogja a kezét
Kinek mondja azt hogy szeretsz e még?
Te picinyke madár röpülj ide a kezembe
S ha elmondom mit akarok vidd el hirem neki
Dalold el néki sugd a fülébe
Hogy szomorú fűzfa alatt vár rá valaki
Aki még most sem feledte ,szive érte dobog
Rózsák illatával eggyüt lobog.      Írta Ferenczi csilla.

            VÁRLAK ÉN
Ha számodra nincs már remény
Jöjj el egy szigetre és ott várlak én                                   
Mint a hajótörött kit kivetett a viz                                               
Hullámzó habjai mely partott ér
Ott fogsz majd megtalálni engemet
És én reményt nyujtok neked
VIznek hullámzó habjai madarak csicsergése
Fogja nyugtatni szivedet
Melyböl eltünt már az élvezett
Ha nem vagy boldog itt megtalálsz
MIndent mi számodra fontos
Itt már nem lesz sirás és bánat
Csak öröm és vidámság
Szaladunk majd a réten át
Süttetjük arcunkat napnak sugarán
Szellök szárnyán föl röpülünk a magasba
Hol madaraknak van sok szabadsága
Virágok és madarak fogják elkápráztatni szemünket
Sziklák alatt barlangokba huzódunk meg
Ha eljö az est fénye
Jöjj hát gyorsan ne várj továb
Hisz itt mindent meg találsz mire szived úgy vágy
Hozd el nekem a fényt a szigetre
Hogy boldogok legyünk ,s remény ne haljon meg . Írta Ferenczi Csilla.

 

 

 

 

 

 

 ELSZÁLL
Nehéz a szivem mert nem vagy velem
Nehéz a lelkem hisz csak érted eped
Véletlen volt hogy rád találtam
Azóta sem szünt meg a vágyam
Hittem az álmokba melyet csak álmomba láttam
HIttem a szavakba melyek egykor bántottak
Halgat még felöled bent a lelkem
S nem is tudom ,hogy mit kerestem
Azt tudom hogy társra, sohase vágytam
Azt mégis tudom hogy szivembe ,te lettél minden vágyam
Egy vizesés ,mi lezuduló kövekre rá tapadó
Hullámzó habjai ringató
Te vagy már az életem ,hagyd hogy igy legyen
Te vagy a napsugár mely engem ébreszt
Te vagy a tüz ha fázom ,a kemény hidegbe
Nélküled minden óra megál
Veled minden perc elszál. Írta Ferenczi  csilla.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

  LAKAT
Ha elmegyek igérj meg valamit
Nem hagyod szivedet bántani
Bezárod egy hatalmas ládába
S a kulcsát bedobod egy mély folyóba
Vigye azt a viz sokáig
Mig el nem jut a boldogság taváig
Hol tavirózzsákkal van a tó tele
Szerelmed ot várjon rád örökre
Ha elindulsz utánna gondolj néha rám
Ne hagyd hogy bántsák szivedet
Legyen mindig boldog életed
Vigyázz a szived tisztaságára
Mert annak boldogság az ára. Írta Ferenczi Csilla.

 

 

 

                           SZERETLEK
Ó drága szerelmem veled álmodtam az éjjel
Eggyüt voltunk egy virágoskert közepébe
Körölöttünk tündéri virágok nyiltak
S mi egymást átölelve csodáltuk azokat
Fejünk fölöt szitakötök száltak
Mig rá nem találtak a legszeb virágra
Én is ott találtam rád a virágok illatánál
Bóditodtad szivemet s csókoltad mindenemet
Ajkaiddal ugy játszottál ,szeb volt az minden madár dalolásnál
Elmondtad mennyire szeretsz s megkérted a kezem
Nem tudtam válaszolni hisz ,elcsuklot a hangom
Csak szivemmel mondtam ,hogy szeretlek nagyon
Mikor magamhoz tértem ,rád fonódtam mint egy inda
S azt mondtam el csukló hangal ,igen igen igen
Éreztem a fellegekbe járok
Hisz itt vált valóra, minden álmom.     Írta Ferenczi Csilla.

 

 

 

 

 

 

 

    Emlékek
Az emlékek mit bennem hagytál  furcsa érzés mi rám talál.
A fény mi ott várt rád s te elindultál a hid tulsó oldalán
Mit nékem hagytál az csak vágyakozás.
Úgy szerettelek tégedet azt elmondani nem lehet,
Ha öleltél engemet perzselö érzés járta át szivemet,
Csókoltam piros ajkadat  napsugárral melengettem azt.
Mezitelen testedet csak simogatván
Öleltelek egész nap folyamán.
Az élet gonosz sikátorán elvettek tölem,
Kit oly nagyon szerettem
A fény melybe elindultál s engem hátra hagyván
A gonosz mi köztünk jár.
Úgy szerettem simogatni az arcodat,
De mégjobban csókolni ajkadat.,
Perzselte az csak folyton szivemet, mely folyton csak eped,
Miért nem szeretsz már engemet?
Várnak már a hid tulsó oldalán, induj hát.,
De szivembe mindig itt leszel
Ez a sziv örökre tied marad, soha nem felejtelek el
Vár rád egy olyan világ ,hol a gonosz nem jár,
Had lássam még egyszer arcodat!
S könnyeimmel meglocsoljam azt,
Ha mégegyszer csókolhatnálak! Karommal körbe zárnálak,
Simogatnálak, mint a lágy tavaszi szellö,
S elmondanám ,hogy szerelmem mily perzselö.
Istenem mily csodás érzés
Mikor megláttalak, szólni nem tudtam,
Hisz annyira meghatódtam
S csak folynak a könnyeim ,s patakba folynak le arcomon,
 A pénz mit kezembe tettél ,nem hittem el hogy itt vagy még
Úgy fáj az elvesztésed
Mert még mindig ,úgy szeretlek téged . Írta Ferenczi Csilla

 

 

 

           SZÓLLOK HOZZÁD
Ha tegnap csak néztél, ma már kérdeztél.
Mit szived mond  azt tedd közzé.
Ahogy szivedbe várod a válaszok zömét,
Ugy várom én is  a nap felkeltét.
Vöröslö homály fedi az égbolt peremét,
Tüzes karimálya mint csóva jött felém
Huzódot egyre feljebb, és feljebb
Mig végül betakará ,a kék eget.
Szivembe várok minden választ,
Mit tegnap mondtál homály fedi azt.
Érzésekkel játszani nem lehet,
Hisz megöli benned minden reményed.
Mint halgatag  néma hold  csak fénylik szemeidre,
A választ mindig szivedben keresd.
Talán szemed tükre könnyes már?
Töröld le hát  ne várj továb.
Ha megindul egy folyó ,nincs megállás,
Zudul a magasból és továb folydogál.
Egy mederbe ki apadá s vissza nem hozod már.
Mit kérdezel nem értem?
Szivemben a választ mindig keresem.
Nem kérdem én hogy van remény
Mert az benned ott él.
Várj reám  s én eljövök
Széll hátán repülök,
Nyitott ablakodnál megállok ,s onnan kiabálok.
Halgasd meg hát szived szavát,
Mert az mindig ott szól hozzád.

Írta Ferenczi Csilla 

 

 

 

                         SZERETLEK
Ó drága szerelmem! veled álmodtam az éjjel
Eggyüt voltunk egy virágoskert közepébe
Körölöttünk tündéri virágok nyiltak
S mi egymást átölelve, csodáltuk azokat
Fejünk fölöt szitakötök száltak
Mig rá nem találtak ,a legszeb virágra.
Én is ott találtam rád ,a virágok illatánál
Bóditodtad szivemet, s csókoltad mindenemet.
Ajkaiddal ugy játszottál ,szebb volt az minden madár dalolásnál.
Elmondtad mennyire szeretsz ,s megkérted a kezem
Nem tudtam válaszolni hisz elcsuklot a hangom,
Csak szivemmel mondtam, hogy szeretlek nagyon.
Mikor magamhoz tértem rád fonódtam mint egy inda
S azt mondtam elcsukló hangal ,igen igen igen
Éreztem a fellegekbe járok
Hisz itt vált valóra minden álmom.

Írta Ferenczi Csilla 

 

 

 

 

 SZÍV
Ha bekopog a sziveden a szerelem,
Nyisd ki az ajtaját  és fogadd be örökre
Ne fúss el elölle  szálj vele szellök szárnyán,
S valahol tudom hogy vár rád 
Kiért szived úgy forr már 
Szived húrjain játszd el majd néki
Hogy te vagy az ki boldoggá teheti-
Egy érzés mi  átjárja szivedet
Ne szünjön meg sohasem-
Folyton csak ég és lüktet
Ez azt jelenti, hogy szerelem-
Epekedni valakiért kire szived úgy vár,
Sirni érte, hol senki se látt-
Mi átjárja testedet, a melegség
Összebujni és szeretkezni  kit szeretsz még
S eggyé lesz szivetek forr és lüktet
Mig éltek mindörökké.

Írta Ferenczi Csilla 

 

 EGY ÉJSZAKÁT.
Csak egy éjszakát kérek 
Add meg nekem kérlek!
Egész éjjel ölelni akarlak téged 
Míg a nap fel nem jön az égre 
Látni akarom csillogó szemedet 
Érezni akarom forró testedet.
Vágyom a csókodra 
Az éltetõ mosolyodra 
Érezni akarom bõrödnek illatát,
Hallani szeretném fülembe 
Hangodnak dallamát.
Sejtelmes romantikus szavakat 
Hogy szeretlek igazán.
Jöjj s add meg nekem  
Ezt az éjszakát.
  Írta Ferenczi Csilla.

 

 

 

  BUCSUZOM.

Ha majd nem lesz jó a szó
és hiányzom majd neked,
Soha ne feledd,
Hogy volt egy asszony
ki igazán szeretet.

De elmulik majd a fájdalom
s jönnek majd, uj remények egy napon.
Tudom bárkivel is fogsz beszélni,
én hiányzom majd

Az én szavaim,mely melengették szivedet,
és senkivel nem érzed majd jól magad,
csak egyedül velem.
Nem ismerem az érzéseidet,de jó volt veled,

s a hónapok elteltek,
De már tudom hogy nem szeretsz
és lehet hogy soha nem is szerettél,
Ezt azt hiszem már soha nem tudom meg.

Köszönöm neked a boldog órákat s a boldog perceket,
most elmegyek,hogy magányba forditsam a szivemet,
Szerettelek édesem de úgy látom tovább már nem engeded,
Fájj a bucsuzás de tudom nem kellek már neked,

Nem vagyok eröszakos így hát tovább lépek,
Fájj a szivem  összetörték most nekem 
nem tudom  hogy valaha is kiheverem 
De látom már nincs értelme folytatni 

Te már nem szeretel valami ebbe a hónapba,megváltozott neked a szivedben,
Igaz szerelem azt hiszem ez csak a mesébe létezik nekem,
miért is engedtem,hogy igy legyen! 
Elbucsuzom szép csendesen adjon az isten szebb jövöt neked légy boldog mással,

És vigyázz mindig az öszinte szavakkal,
mert egy kapcsolat csak akkor lesz tartós.
Szerettelek s hittem neked,de ez már csak egy emlék marad nekem,
Nagyon fogol nekem hiányozni,de el kell hogy engedjelek,mert én már nem kellek neked,

Örökké szivembe foglak hordai soha el nem felejtlek,
Mert te voltál az aki kinyitottad a szivemet,
Bocsás ha igy bucsuzom el de azt hiszem jobb lesz igy mindkettönknek,
Sajnálom ezt a szép szerelmet mert nem a kor számit valóban,hanem a szív amit érezz 

Én csak végezetül annyit kivánok neked 
Találd meg az igaz szerelmet egy olyan lánnyal aki majd viszont szeret 
S légy boldog egész életedbe,
   Írta Ferenczi Csilla.

 

 

 HIÁBA VÁRLAK.
Tudom már hiába várlak,
S a szívem most egy bánat.
Csak nézem a csillagos eget,
Úgy kémlelem,hogy egyszer meg lellek.
Szólok hozzájuk,de nem felelnek,
Ó istenem!!a válaszok miért nem jönnek?
Úgy vágyom a csókodra,mely égette ajkamat,
Két karod ölelése,mely forróságot ad.
Ezek az érzések,úgy érzem megölnek engem,
Csak menekülnék,mint egy üldözött vad,
Elbújnék az élet elöl,mely levegõt nem add.
Hol van már a nyár,s hol a tavasz?
Mely szívembe újra melegséget add.
Ó ti csillagok,csak ragyogtok,
De nekem ragyogást már,nem adtok.
Fekszem csak az ágyon,s csak rád gondolok,
Bõrömön érzem,testednek illatát,
S meghalok egy csókért,melyet nem adsz már.
Egybefolynak a napszakok,s rohannak az órák,
De hiába várlak,többé nem jössz már.
       ÍrtaFerenczi  Csilla.

 

 

  INDULOK

 
Megyek indulok magasan szárnyalok,
Fel a kék égbe hozzád indulok.
Röpülj te madár szél sebesen,
Megtalálni minél elõbb az én kedvesem.

Felhõkön át jutok 
Gondolatom most boldog.
Száguldva magasan a levegõbe,
Csillagok közt éjjelente.

Te majd ott vársz rám,
Az út végén,
S én rohanva boldogan,
Szaladok két karodba.

Nem szólsz semmit,
Csak ölelsz majd gyengéden,
S tudom hogy boldog leszek,
Majd minden éjjelen.

Testünknek forrósága,
Szívünknek dobbanása,
Tüzes csókok,
Forró tapadása.

A várva várt,
Rejtelmes éjszaka,
Mámorító perzselések,
Bódító hatása.
   Írta Ferenczi Csilla.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: romantikus versek1
VERSEK MINDENKINEK , Ferenczi Csilla VERSEI . ÉS SOK MÁS DÍSZITÖ ELEM - © 2008 - 2024 - csilla-versei.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat