ÁLMODOM 

ÁLmodom vagy ébren vagyok?
Egy furcsa álom mit mondjak 
Még most is fejembe kavarog.
Csak áltam  a szakadó essöbe,
Minden részem csupa viz 
Az égböl villámok cikáztak,
Olyan volt mintha rám szakad volna 
Elbujni! Hová?
Csak áltam a járdán s tüsszögtem nagyokat.
S féltem a villámok nehogy nekem csapódjanak.

 

 

 

 

 

 El megyek.

El megyek én egyszer,
Messzi útra kelek,
Be járom a világot,
Átszelem a tengert.

Ha meg pihenni vágyom,
Öserdöbe vetem meg az ágyam,
Kis kunyhót építek,
Abba töltöm csendes álmom.

Tenger vize lesz a fürdö kádam,
Pancsolok majd benne,
Hullámokkal játszom,
Igy élném az életem.

 

 

 

TÉGEDET.
Te vagy az ki nékem,
Minden este ragyogol,
Te hoztad el szivembe,
A legfényesebb csillagot.

Nem tudom hogy látlak e még?
Valaha is téged,
Ha vissza jönnél hozzám,
Le hoznám a csillagot is néked.

Csókkokal halmoználak el,
Minden éjszakán,
Két karom-mal ölelnélek,
Holdfényes éjaszakán.

Vágyaimat füledbe súgnám,
Szeretlek nagyon,kis babám,
Szeretlek igazán.

 

   KOSÁR.
Kis kosár nagy kosár,
Benne a sok rózsaszál,
Könnyeim-mel öntözöm,
Hogy el ne hervadjál.

 

 MINTHA TÉGED LÁTTALAK VOLNA.

Hangtalan éjben fáknak sürüjében,
Egy csillag ragyog fent az égen.
Csak dobban a szivem s izzik a vérem,
Régen nem láttam már a kedvesem.
Ó! Mintha téged láttalak volna fekete éjben,
Ugyan úgy tünsz el most is mint régen.
Álom vagy káprázat?
Erre nincs magyarázat.

 

 KIS MADÁR.

Száraz ágon madár ülvén hideg téli estén,
Reccsen az ág a hó alatt s a madár le repülvén.
Jajj te kis madár! Mi lessz veled már?
Eltörött szárnyacskád 
Ki gyógyítsa meg már?
Hogy fogsz te repülni?
Magasan az égbe vele,
Nincs ki fel emeljen,
S be gyógyitsa fájjó sebeidet.

 

 

 

 

 VELE SZÁLLNÉK.
Picinyke madár kopogtatt az ablakon,
Eleséget keres ablak párkányon.
Le eset a hó és dermesztö a hideg,
Szegény madárnak, nincs mit enni 
Társai már rég elhagyták,
Itt maradt ö egyedül árván,
Csak kopogtat, s veri az ablakot,
Meg fagyok mindjárt  adjatok ennem 
Mert éhen halok!!
Csak figyelem a meleg szobából,
Milyen picinyke s nem értem a szavát sehogy sem,
Nem értem  miért nem szállt el ö is délre,
Hol melegen sütt a nap s nyillik virág a réten.
Ha én is madár lehetnék  vele eggyütt elszállnék 
Röpülnénk magasan s le néznénk a téli városra,
Itt hagyunk mi téged  mondanánk,
S el szállnánk  melegebb éghajlatra.

 

  ÜVEG HEGYEN.
 Várlak én az üveg hegyen,
 Gyere el oda kedvesem,
 Kabátod az bundás legyen,
 Mert hideg van az üveg hegyen.

 

 

 

                FAGYOK.                                      

Havas táj merre szem ellát,
A fák alig birják zuzmara sokaságát.
Álnak csak némán s szótlanul,
Fájdalmas testük már nem mozdul.
várják a szelet, hogy meg rázza ágait,
Hogy súlyuktól meg szabaduljanak kicsit.

Ha sirni tudnának mind csak jajveszékelne,
Az éjszakai fagytól ágaik letörne 
Megdermedt hó és jégcsapok,
Áldáz dermesztö fagy mi rájuk honol.

Sötét az éjszaka  hideg az éj,
Már nem húhog  a bagoly sem rég,
Mi ráfeküdt a tájra a dermesztö hideg,
Fákat meg fagyasztva örök létükben. 

 

 

 

 

  NE SIRJ!

Hogy ha egyszer elmegyek 
Ne sirj majd utánnam 
Ne lássam a legördülö 
Könny cseppet az arcod hajlatába,
Ne érezze szivem, hogy zokog a lelked,
Ne sirj utánnam drága kicsi szentem.

 

 

 

 KARÁCSONY ÉJELÉN 

Karácsony szent éjjelén,
Az emberek  eggyüt ülnek,
Terített asztalok köré,
Összegyülnek mert ök egy család.
Szivükben a szeretett egymásra talál.
A karácsonyfa mely csillog villog,
Tele minden jóval égöje fényt áraszt,
S felidézi, hogy karácsony van.

 

 

 

Oldal: vegyes versek 8
VERSEK MINDENKINEK , Ferenczi Csilla VERSEI . ÉS SOK MÁS DÍSZITÖ ELEM - © 2008 - 2024 - csilla-versei.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat