KIS KERTEM.
Kis kertem udvarán,
Rózsafák nyílnak,
Szépek azok mint,
Egy hulló csillag.

Minden nap ki megyek,
Babusgatom őket,
Meg köszönve,
Illatoznak nékem.

Gondozom és nevelgetem őket,
Meg locsolom nap mint nap,
Hogy az én kertem,
Legyen a legszebb.

  RÓLAD.
Tűzön és vízen át,
Szaladnék hozzád,
Harcolnék mindenkivel,
Aki utamba áll,
Meg védlek,széltől,
Esőtől és hótól,
Ez a vers is csak,
Rólad szól.

 NE VÁRJ SOKÁ.
Te lehetsz talán,majd egyszer a csillagom,
A szívemet ha lángra tudod lobbantani,
Az jó lesz nagyon.
Ne várj soká gyújtsd meg szívem lángját,
Mert a parázs lassan ki alszik már.

  SZENT KARÁCSONY

 
Csendesen szálldogált a hó 
Szent karácsony éjjelén 
Ez a nap legyen a szeretett ünnepé 
Béke szálljon minden ember szívébe 
Csituljon el minden harag,
Harcmezőkön kardok ne csattogjanak 
Ne ontsa vérét senki ember fiának 
Adasson meg ez a nap  a békének.
Mert Isten elhozta nekünk a földre a fényt,
S szívünkbe tett minden reményt.
Harangok szóljanak szent karácsony ünnepén 
Felidézve, hogy ez a szeretett ünnepé.
                                írta Csilla.

 FÁBA VÉSTEM.
Be véstem egy fába a nevedet 
Hogy soha el ne felejtselek.
Te voltál az egyetlen szerelmem 
Az örök tavaszt te hoztad el nékem,
Szívembe tettél minden boldogságot,
S azt amire más csak vágyott,
S ha le hullnak ősszel a fa levelek,
A fába a neved mindig meg marad nekem.

 DRÁGA KINCSEM.

Édes drága kincsem,
Szeretsz e még engem?
Mondod e még valaha nekem?
A szívem csak érted eped.
Szemem csak érted hullajt könnyet,
S le hoznám a csillagot is néked.

 KAPA.
Szőlőbe indultam kapámmal éppen,
Mikor felém jött egy rendőr,
S rám köszönt szépen.
Jó napot adj isten,mondám én is neki,
Megfogja a gumibotját,és jól meglibbenti.
Hová mész te parasztember?
Csak nem kapálni a szőlősbe vagy talán,
Lopni mensz a gazdák kertjébe!
Megrökönyödtem kicsit s nem tudtam mit szóljak,
Csak csendesen annyit mondám, a sajátomba.
Hát csak nem gondolja hogy tolvaj vagyok!
Ez szinte már mulatságos,
Fölkaptam vállamra a kapámat,
És mérgesen tovább bandukoltam.

 

 TŰZZ VAN.
Tűzz van!  Ég egy ház!
Ne bántsatok nem akarom!!
Jaj tán csak nem bennem ég ez a ház!
Néha úgy hittem az álmaimba,
De higyjétek el nekem, hogy tűzz van!
Belül ég de kívűl éget,
Hát senki nem érzi csak én!
Meg haltatok mind, hogy engem nem láttok!
Ti tüzes tűzben jártok!
A fűst csak felétek gomolyog.
Angyalok viszik hozzátok 
Dühöngve dübörögve konokúl,
Reszketve fekve s csak a harang kondul.
Szemeitekre a fűst rá szállott,
Fületekre a csend leszállott,
Haljátok e már s érzitek e már?
Hogy Tűzz van! 

        KOCSMA.
Füstös kis kocsmába,
Halk zene szól,
Háttérben a félhomályba,
Egy részeg ember dalol.

Búsul ö egymagába,
Asztalnál a fejét támasztva,
Sűrűn néz a pohár fenekére,
Szívében egy bánat,szól a zenére.

Megcsalták,elhagyták ki taszították,
Az élete szinte meg keseredet már,
Borba folytja hát a bánatát,
El dalolja  bús nótáját.

  ÉRTELEM.
Forog velem minden,s csak fejembe kavarog,
Eszeveszetten az értelem,
Most mi vagyok?
Okos, vagy bolond! magamtól kérdezem.
Hol elkezdem számolni a csillagokat,
Holl meg azt sem tudom,mit mondtam.
Értelem vagy zseni? el kellene rejteni.
A világ ismeretlen bolygóba előhozni.
Tudni valamit? vagy nem tudni?
Inkább kettő közt mozogni!
Csak forog forog minden keresem önmagam,
De nem lelem ki vagyok? most mi vagyok?
Az értelem ott ragyog.
S talán fejembe egyszer meg áll,
S tovább nem forog.

 FÜSTÖS.
Korán reggel indultam,
A város zaját nem bírtam,
száguldó autók rohanása,
Kipufogók füstös csattogása.

Át menni a járdán,alig lehet,
Mert a lámpa már nem égett,
csak rohanni egymás után,
Mint a szél,úgy húznak el mellettem.

Torlódás és baleset,
Ez a város egy eleset,
Kosz és piszok minden fele,
Füst és szennyezettség,házak teteje.

Az emberek rohannak,
Tapossák egymást,
Nem látnak tovább
Az orruknál.

 Szerelmem.
Szeretném egyszer álmaim valóra váltani,
Szeretnék veled kéz a kézben  réteken szaladni,
Átölelni derekadat,és soha el nem engedni azt.
Rád fonódni, mint egy zöld inda,
S csókolni egész nap,piros ajkadat.
Le élni veled az egész életem,
Szerelemem benne lenne szívedbe,
Míg csak élsz örökre.

 

 BARÁTOK.
Nem az a barát aki ha nevetsz veled nevet,
Hanem az aki ha sírsz letörli fájó könnyeidet.
Kinek a vállán sírhatod el bánatod,
Ö megért téged,és neki mindent el mondhatol.

 

 BABÁM.
Elszáll a szó,
Elrepül a madár,
Légy mellettem mindig,
Aranyos kis babám.

  CSATÁK.
Az úton poroszkál, a lovas sereg.
Harc mezökre igyekeznek.
Ki ontani egymás vérét,
De soha nem tudják,hogy miért.
Csak csatáznak egymással,
De nem hallgatnak soha,
Isten íntö szavára,
Ki mondá nekik,pihenjetek,
Mert eljő az ítélet.

 

Oldal: vegyes versek 9
VERSEK MINDENKINEK , Ferenczi Csilla VERSEI . ÉS SOK MÁS DÍSZITÖ ELEM - © 2008 - 2024 - csilla-versei.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat