ÁLMOM.

Elmémben folyton,egy gondolat jár,
Vajon az álmom valóra váll?
Csak kavarognak fejemben a kérdések,és a szavak,
S a válaszok zöme hol marad?
Te voltál az életem!
S mindig reméltem,Hogy örökké itt leszel velem.
Az éjszakákat,csak rólad álmodtam,
S a csillagok közt éreztem magam.
Forró csókok közepette,folyton azt mondtad nekem,
Szeretlek kedvesem,s fogtad a kezem,
Soha nem tudlak el feledni téged,mert te voltál az egyetlen,kiért a szívem úgy égett,
Testemet forróság járta át,mikor lágyan átkaroltál.
Egy álom,melyet folyton álmodom,
És a legnagyobb szerepet benne,neked szánom.
Vágyom arra hogy itt légy velem,
Újra akarom érezni forrón a testedet,
Nyitom a szívem kapuját,hogy bejöhess hozzám,
Hozd el nekem a legszebb érzéseket,
A szerelemet,melyet egykor adtál nekem.
Nem kérdezem hol jártál,nem érdekel,kivel voltál.
Csak kérlek,jöjj vissza hozzám.
Hiányzik a szemed csillogása,az arcod ragyogása,
Az ajkamon,csókodnak halmaza.
Hiányzol nekem édes szerelmem,
Remélem egyszer,újra itt leszel velem.
S az álom újra valóság lesz.
     Írta Csilla.

 

 

 

  CSAK CSENDESEN.
Csendesen haladt a vonat,
S én hallgatagon néztem a tájat,  
Mily szép a természet!
Ó ha most itt lennél velem!
Úgy szeretném érezni,szíved dobbanását,
És azt hogy szeretsz engem igazán.
Minden percben,csak rád gondolok,
Hisz úgy vágyódom!
Ha nem írsz nekem,olyan rossz a kedvem.
Mert nem tudom mi van veled,s mert nem vagy itt velem.
Lehet hogy mégsem engem szeretsz?
Elgondolkodom megéri e ez nekem,
Hogy újabb csalódás érjen e engem?
Nem is tudom,hogy ha ez így lenne,
Mit mondanék én neked.
De én úgy szeretlek téged!
És úgy vágyom az öszinteségedre,
Ha egy padon ülnénk egymás mellet,
Nekem már az is elég lenne.
Fejed a vállamra hajtanád,
S én nyugodt szívvel,boldogan néznélek.
      Írta Csilla.

 

 

 

 

 

 

 

 CSAK TÉGEDET.
Fáradtnak érzem magam,de vártalak téged,
Úgy hiányzottak a szavaid,
Mely nyugtatja lelkem.
Már nem tudok élni nélküled!
Már nem akarok élni nélküled!
Mert túlságosan szeretlek tégedet.
Ha nem vagy egy nap,úgy hiányzol!
Hiányzik a tiszta szíved,s az igaz szerelemed.
Hiányoznak a szavaid, mely szívedből merítkezik,
S a kedves lelked,mely lelkemből táplálkozik.
Bánatos a szívem,mert nem vagy velem,
Telnek csak az órák,s te nem jössz el ma sem.
Egy gondolat mi kavarog folyton fejembe,
Lehet hogy egy nap,elveszítelek örökre!
Nem akarok erre gondolni,soha sem,
Azt akarom örökre itt légy velem.
Minden este alig várom hogy lássalak,
Mert te aranyozod be, a kis szobámat.
Melletted én boldog vagyok,mert te igaz szerelemet adsz,
Ha te nem lennél nekem,nem is tudom,
Hogyan élném tovább az életem.
Minden este,szívemet megölné a bánat,
Úgy vágyakoznék mindig csak utánad.
Kérlek ne hagy el engem soha se,
Mert én téged szeretlek mindörökké.
     Írta Csilla.

 

 

 

  ELMEHETSZ.
Édesem! én olyan boldog vagyok,
Mert tudom hogy mindjárt megérkezel,
Csak várlak,és a percek múlnak,
De te nem jöttél,
Szívemet furcsa érzés szorította át,
Vajon mi lehet veled, beteg vagy talán!
Vagy nem szeretsz már?
Nem tudom,de fáj nagyon,
Kértelek! ne játssz az érzéseimmel,
Mert abba én belehalok.
Becsaptál! és én már nem bocsátok meg neked,
Felőlem elmehetsz és csábítsál más szíveket,
Mert az enyémet már nem lehet.
Én az életem is oda adtam volna érted,
De te csak játszottál velem.
Csak azt kívánom neked,légy boldog mással,
És én a szerelemmel szívemben,
Csak élek nagy sóhajtozással.
De ne aggódj értem,
Mert a fájdalom,egyszer véget ér,
S egy új nap,
új reményeket ígér.
    Írta Csilla.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

GONDOLAT.
Egy gondolat kavarog a fejembe,
Hogy tartsalak meg a szívembe.
Veled akarom,leélni az életem,
Örömöm s bánatom,megosztani veled,
Kérem a jó istent,hogy szeress belém,
Hogy velem lehess,az élet mezején.
Azt akarom,szíved csak engem szeressen,
Soha mást,senkit sem,csak engem.
Veled akarok ébredni,veled akarok álmomba létezni,
Veled akarom leélni az életem,
Hogy boldogságba legyen az én szívem.

Kérlek légy az enyém!!
    Írta Csilla.

 

 

 

 

 GONDOLKODOM.
Most úgy érzem meg bolondulok,
Mert lehet hogy te a szíved,másnak adod,
Csak kavarognak fejembe a gondolatok,
S rendet tenni nem tudok.
Vártalak s csak a telefon csörgött,hogy nem érkezel,
Szívemet összetörted ezzel.
Látni akarlak,mert nem bírom nélküled,
Hogy egy este is ne lássalak téged,
Nagyon szeretlek,s nem akarom hogy egy nap is elteljen nélküled.
Kis szobámban csak gondolkodom,
Miért is nem vagy velem? csak erről álmodozom,
Ha itt lennél velem,már nem fájna a hiányod,
Csendes kis szobámat,felváltaná a ragyogásod.
Talán egy nap itt leszel velem,
S megfoghatom majd a kezed.
De addig is gyötri szívemet a bánat,
Hogy talán egy nap,soha többé nem látlak.
      Írta Csilla.

 

 

 

 

 

 Gyönyörû szemed.
Csak nézem a gyönyörû két szemed,
S a lelkem,megigézett vele,
Már nincsenek napjaim,
Már nincsenek éjszakáim,
Mert,összefolynak,minden vágyaim.
Szemed,mint a sötét éjszaka,
Úgy ragyogott rám,
S ha eljõ a reggel,te ugyanúgy nézel rám.
Szívemet átjárja a melegség,
Soha nem engedlek el,
Míg a holdfény világít az égen.
   Írta Csilla

 

 

 

 

 

 HOLDAS ÉJSZAKA.
Nézem ezt a gyönyörű holdas éjszakát,
Melyben kacagva nevet a hold rám.
Szaladok a tengerpart homokján,
Mely a lábamat jó érzéssel szeli át.
Futok és nevetek,és a boldogságtól könnyezek.
Imádom ezt az életet,
Mert jó tudni,hogy isten megadott nekem.
Szíved enyém és senki másé,
Ez szól hozzám,életforrásként.
Szíved dobbanását itt érzem szívemben,
Nem foglak elfeledni,tégedet soha sem.
        Írta Csilla.

 

 

 

 

 

 IGAZ SZERELEM.
Mikor előveszem gitáromat,
Eljátszom rajta a legszebb dallamomat.
Sólyom szárnyán száll fel a magas kék égbe,
S repíti fel,csillagok fényébe.


Mert ott ragyog az égen,a legszebb csillagom,
Kit ma is,úgy szeretek nagyon.
A sors kegyetlen,
Mert elvette öt,egy reggelen.

Már nem mosolygott,
Arca oly halovány volt,
Csak néztem két gyönyörű két szemét,
Mellyel útóljára,rám nézet még.

Csak öleltem magamhoz,
S a lelkem úgy zokogott,
Szívemet mardosta a fájdalom,
Mert kettészakadt,azon a hajnalon.

Fagyos ajkát csókoltam hevesen,
Miért ily kegyetlen az életem,
Az életemet adtam volna érted,
Mond! Miért pont téged!

Ha még egyszer,visszahozhatnálak,
Csak egyszer is láthatnám,mosolygós arcodat,
Az életem oly szép volt veled,
A boldogság,s az igaz szerelem.

Ó istenem!!!Miért tetted ezt velem!
Elvetted tőlem a legszebb szerelmem,
A csókjaid,ma is számon érzem,
Soha nem tudlak elfeledni téged.

A könnyeimmel,ha feltudnálak ébreszteni,
A tengert is idehoznám neked,
Mindent megadnék,csak még egyszer láthatnálak,
S mondanád nekem drágám,itt maradok nálad.

te vagy most a legszebb az égen,
A holdfényes,kék égben,
S én minden este,
Eljátszom a legszebb dallamot.

S tudom,meghallod egy napon,
A válaszod az lesz mint az enyém,
Szeretlek édesem,
S várok rád az örök élet mezején.
    Írta Csilla

 

 

 

 

 

 KERESEM.
Elmúlt egy nap,s te nem jöttél,
Elindultam utánad,hogy meg keresselek én.
Sok várost bejártam,
De a szíveddel nem találkoztam.

Betértem egy templomba,s imádkoztam,
Kértem istent,segítsen rajtam.
Keresem az életem,az igaz szerelemem,
Segítsen megtalálni nekem.

Ö azt mondta nekem,
Csak bízz bennem gyermekem,
Egy napon majd megtalálod,
Mikor majd nem is várod.

Meg köszöntem neki,s elindultam egy úton,
Akác fák közt haladtam utamon,
Velem szembe,valaki rám köszönt,
S éreztem,istennek szava itt beteljesült.

Együtt mentünk tovább az úton,
Kéz a kézben,egymáshoz simulva.
Eszembe jutott isten szava,
De nem gondoltam,hogy már is valóra válna.

Pár nap múlva jöttem rá,
Hogy igaza volt.
Mert a szerelem meg érkezett,
Akác illatával,szívembe beköltözött.

Ma már ö az életem,
A boldogságom,és mindenem.
Vele élem le az életem,
Nem is vártam akkor,
De mégis megérkezett e csodás szerelem.
     Írta Csilla.

 

 

 

 

 KINCSEM.
Sokáig azt hittem,álom ez az egész,
Minden éjjel várni rád,ez oly nehéz.
Keresem a válaszotokat,Miért nem jön már?
De helyette találni,megkopott falakat,
Melyek nem felelnek rá.
Hol vagy? S merre jársz? nem tudhatom.
De te vagy minden gondolatom,az éjszakai hajnalon.
El jössz majd hozzám?Úgy kérdezném!
De ez egy álom világ,melyből felébredvén.
Talán az álomból,egyszer valóság lesz,
S a gondolat majd fejembe, nem kevereg.
Be toppansz kis szobám ajtaján,
És én két karommal ölelek át.
Te leszel a drága kincsem,
Kis szobámban,a legszebb ékkövem.
    Írta Csilla.

 

 

  LÁTNI AKARLAK.
Szívemben csak egyet érzek,
Elrepülni hozzád végleg,
Magasan fel a kék égbe,
Hol madarak repülnek fel a kék égbe.

Tudom hogy messze vagy,
De vállalom.
Mert elrepít a szívem,
Melybe szeretlek nagyon.

Félek,de úgy érzem mennem kell,
Mert a szerelem megöl,ha nem érhetlek el,
S ha meglátom gyönyörű két szemed,
Elfelejtem minden félelmemet.

És ha meglátlak,nem tudom majd mit mondok,
De a két szemed ragyogása,megnyugtat majd nagyon,
Boldog leszek ha átölelsz,
S örök szerelmet adok,míg velem leszel.
      Írta Csilla,

 

  Szeress engemet.
Meghalnék a karjaidban én,
S ha eljön az éj,
Úgy remegek én.
Nem várok én mást,
Csak hogy szeress belém,
Hisz úgy szeretlek én.
Nem akarom elmondani,
Nem akarok rád akaszkodni,
Csak nézd a könnyes szememet,
S szeress nagyon engemet.

 

       Gondolatban.
Nyári délután,egyedül sétálok,
Összes gondolataimban,veled vagyok.
Látni szeretném,csillogó szemed,
Érezni akarom gyöngéd ölelésed,
Szeretni míg csak nap ragyog az égen,
S meghalni karjaidban,egy napon szépen.
Tűznek lángja gyúlt ki szívembe most,
Nem tudlak elfeledni téged soha sem.
Szívem most érted eped,
Szerelem tüze,testemben égett.

 

 

 

 

 

 

 

 

 MEGCSALT.
Ma csak forgolódtam ágyamba,
S nem jött álom a szememre.
Egy régi fájó múlt jött elo,
És egy régi fotó,melyet már elfeledtem.
Ö volt az élet,s a szépség egyben,
Ö volt egykor, az életem értelme.
Úgy szerettem öt,azt le írni nem lehet,
Mindig perzselte a szívemet,
S megadta a boldogságot nekem.
Mostanára,kitöröltem a szívembol a kedves arcát,
Mosolygós szemét,s édes ajkát.
Mert egy napon,a bánatot is ö adta nekem,
Mást ölelt,s nem engem.
Mára már az emlékeit is kitörlöm,
S vigyázok,hogy ez az álom,
Soha többé,elo ne jöjjön.
      Írta Csilla.

 

 

 

 

 ÖLELNI.
Ma van az életünk legszebb éjszakája,
Aki szerelmes azokat a hold ágyban találja.
Szerelemek perzselő tüze ébred,
Testek a testekre fonódnak,ezen az éjjelen.
Mit is mondhatnék én te néked!
Az én szívemet is perzseli a vágy te érted,
Szeretnélek én is karjaimba zárni téged,
Szeretnélek ezen az éjszakán,forrón csókolni.
Örülnék ha a vágy tüze égetné a testem,
És soha nem engednél el engem.
Csak nézném a gyönyöru két szemed,
Csak csókolnám ajkadat,
Mely vissza csókolna engem.
Te hoztad el szívembe,a fényő ragyogást,
Te lettél az életem része,
Ölelni csókolni akarlak,míg élek.
      Írta Csilla.

 

 

 

 

 PARFÜM ILLATA.
Álmodba,kinyitod az ablakot,
S ki elotted áll,az csak neked ragyog.
Egy vörös rózsa,minek illata szívedig száll,
Egy szerelem,melyre nincs már szó,
Hatalmas szirmaival,száll feléd,
Míg lassan,szívedbe betér.
Ott azt súgja el majd néked,
A szerelmed sose feled,
S kering a levegobe a parfüm illata,
Tudni fogod,hozzád jött el ma.

         EGY NAP.
Egy nap,álmodban ott leszek,
Ágyad fölött csókokkal ébresztlek,
Simogatom lágyan arcodat,
S elmondom,hogy álmaim hercege te vagy.
Te rám nézel,gyönyörű szemeiddel,
S szívembe,boldogságot hintesz el.
      Írta Csilla.

 

 

 RAGYOGSZ.
Ó ti csillagok, csak ragyogtok,
S beborítjátok a kerek égboltot.
Nézem,s keresem a legszebbet.
Mert most te úgy ragyogsz a szívembe,
Mint  legfényesebb csillag fent az égebe.
Szikrázik a szívem,s remeg a lelkem,
Mindig ezt az érzést kerestem.
A világ hatalmas sátrába,
Rátaláltam a legszebb virágszálra.
Édes szavakkal simogatom lelkét,
S könnyeimmel locsolom,gyönyörű kelyhét.
Átölelem a derekát,s úgy csókolom piros ajkát.
Ragyogó két szeme csak én rám ragyog,
Néha nem tudom álom ez vagy valóság!
De tudom hogy szívembe,
Most te vagy a legszebb rózsaszál.
Vigyázok rá,míg élek,
Mert ö adja nekem,a legszebb reménységet.
Ö adja az igaz érzéseket,
Életembe,a legszebb szerelmet.
   Írta Csilla.

 

 

 

 

   Szerelem.
Egyszer a szerelem,véget ér,
S nem marad más,csak a remény,
Holdas éjjel vágyakozni,
Mindig csak rólad álmodozni,
Vágyni a csókodra,
Vágyni a perzselő éjszakára.
A szeretet örökké megmarad,
De a szerelem,tovább halad.
   Írta Csilla.

 

 

 

 SZERESS ENGEM!
Te vagy nekem a nap,mely lenyugszik este,
Te vagy az éjszakai fénysugár a szívembe,
Csak te vagy a csillag,mely szemembe ragyog,
Tud meg hát,hogy szeretlek nagyon.
Te vagy az egyetlen,akiért mindent meg teszek,
Veled élem le az életem,s nem csak múló perceket.
Szeretnélek mindig érezni,s csókjaiddal lélegezni.
Elmondom most neked,hogy szeretlek téged,
Bárhova visz a sors,soha el nem feledlek.
Szeretnék a szemedbe mélyen bele nézni,s elmondani,
Nélküled,nem érdemes élni.
Igaz hogy messze vagy,nagyon távol,
De az én szívem mindig csak,érted lángol.
De ha a szíved szeret,engem a világba bárhol meg lelhetsz.
Mikor rád találtam,csak azért imádkoztam,
Hogy szívemnek,te legyél a legszebb álma.
Egyedül voltam,senkire sem vágytam,
Te értem jöttél és szerettél,
Köszönöm neked,hogy az életem,te lettél.
Csak egy percig szeress,míg elmondom imádlak,
Csak egy óráig,míg elmondom kívánlak,
Szeress egy napig,míg csókolni tudlak,
Szeress engem egy életen át,
És én mindig szeretni foglak.
   Írta Csilla.

 

 

 SZÍVEMBEN.
Te vagy a nap a szívemben,
Holdsugaram az éjben,
Ha rám nézel csodás szemeddel,
Úgy érzem,örökké velem leszel,
Fogom majd esténként a kezedet,
S csókolom ajkadat hevesen.
Úgy tüzel majd testünk az éjszakába,
Szerelmünknek izzik majd a lángja.
S ha a reggeli harmat felszárad,
Minket,egymás ölébe találva,
Fényárba úszik,minden boldogságba.
S akkor majd elmondod nekem,
Hogy mennyire szeretsz kedvesem.
   Írta Csilla.

 

 

 TUDNI AKAROM.
Tudni akarom hogy szeretsz e még!
Érezni akarom szíved lüktetését,
Csókjaidnak ízét az ajkamon,
S hogy elmond szeretsz nagyon.

Nem akarok mást az életbe,
Csak hogy légy velem örökre,
Szívedet akarom,s lelkedet gyógyítom,
S kérni az istent,hogy az álmom valóra váljon.

Mindig rólad álmodom,
Mert te vagy a legszebb álmom,
Reggel ha fel ébredek,
A te arcodat látom.

Gondolataimban,csak hozzád vágyódom,
Szeretni akarlak,ez minden álmom.
Tudni akarom,hogy szeretsz e még!
Hogy boldog lehessek veled én.
     Írta Csilla.

 

 

TÜNDÖKÖL.
Esténként szemedbe úgy csillogott a fény,
Át sugárzik felém,s szívemhez ér.
Nyugtatja lelkemet,s a fénysugár rám nevet.
Boldogság,mi szívembe telepedet,
S az ajtaját,már rég kinyitottam neked.
Küldj át lelkembe ,és szívembe, minden boldogságot,
Mert ezt az érzést vártam,egész életemben,
Te vagy most az értelem,s az egész életem.
Te vagy a nap,mely tündököl,
Te vagy a harmatcsepp,mellyel öntözöl.
Szívemnek te vagy a gyógyítója,
Ha fájdalom éri,a vigasztalója.
Kérem az istent tartson meg nekem,
Hogy a szívem örökké éljen.
Szemembe,mindig csillogjon a fény,
S a szerelem szívemben,maradjon örökké.
      Írta Csilla.

 

 

 

VÁRTALAK.
Csak vártalak a fûzfa alatt,
S néztem az órát,mely oly lassan haladt.
Emlékembe,még most is itt élsz,
Mikor egy nyári estén,rózsával jöttél felém.

Csókokkal nyújtottad át,
S azt mondtad,tetszel babám.
Szavakat,nem nagyon találtam,
Mert torkomat perzselte egy tüzes érzés,
Mely testemet is át járta.

Csak öleltelek téged,s éreztem életembe,
Te leszel a végzet.
Szemed tükrében,
A lelked,sóhajtozik utánam,a szívemért eped.

Boldog voltam veled,
S a szerelmedért,mindent odaadtam  neked,
Mit hátra hagytál,az egy fájdalom,
Mely szorítja szívemet,ma is nagyon.

De úgy szeretnélek látni!
Hiszen szeretlek még ma is nagyon,
S akarom hogy szemed,
Csak rám ragyogjon.

De telnek a percek,s telnek az órák,
Várni rád!Minek is már.
Hisz remény,s ábránd volt az egész,
Egy álom,hogy a tekinteted,újra megláthatom.
    Írta Csilla.  2011,04. 28.

 

 

 VÉGE MÁR.
Egy nyugtalan érzés,járta át a szívem,
Valahogy úgy érzem,
Neked most,el kell menned.
Én majd eltűröm a fájdalmat,
Mit rám ruházott,ez az élet.
De tudnod kell,még ma is,szeretlek téged.
Menj ha menned kell!!
Én csendben maradok,
Nem várok választ!
Lassan elfeledlek téged,
Már csak egy emlék fog maradni,
Hogy milyen boldog voltam veled.
Pedig olyan szép volt!
Miért kell hogy így legyen!!!
Azt hittem,többé nem állhat senki közénk,
Hogyan is tudtam ebben ennyire hinni!
Most már,szeretném emlékedet,magamból kitörölni.
S a múltat,elfeledni.
Minden éjszakám,nappallá változott,
Valóság ez,vagy csak álmodom?
Ó!!Miért hagysz el engem!!
A legtöbb ember ott hibázza el,
Hogy néha, néha álmodozni mer,
Így tettem én is,s vesztettem.
Nem tudom, mit hoz a holnapom!
De büntetésem,büszkén vállalom.
Túl késő sírni,szerelmünknek vége már.
Nekem soha nem volt egy boldog órám,
S egy boldog percem,hiába is kerestem.
A legszebb virágot is,mindig csak másnak szedtem.
Ha láttam egy gyönyörű rózsát,
Annak is csak a tövise jutott nékem.
Menj ha menned kell!
Légy boldog mással!
Én tűröm a fájdalmam,
S elhúzódom majd,egy üres sikátorba.
Összehúzódom majd,hideg éjszakákon,
S a takaróm lesz,a magányom.
Tudom!!Felállnom,nem lesz könnyű,
Mert a szerelem,túlságosan összetört,legbelül.
Fáj nagyon,az elvesztésed,
De el kell hogy engedjelek,
Mert túlságosan szeretlek téged.
       Írta Csilla.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: romantikus versek 12
VERSEK MINDENKINEK , Ferenczi Csilla VERSEI . ÉS SOK MÁS DÍSZITÖ ELEM - © 2008 - 2024 - csilla-versei.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat