ÁLMOMBA.
Álmomba már láttalak,
Két karomba zártalak,
Szívem pitvara nyitva áll,
Gyere be gyorsan hát,
Őszi szelek gondtalan,
Simogatják arcomat,
Vágyak s álmok kavarodnak,
Puha paplan alatt,

 

 

 

 

 CSAK ÜLSZ NÉMÁN
Csak ülsz nézel némán,
Vajon mi játszódik le benned,
Szomorú vagy talán?
Szemed tükre elárulja szomorú és bánatos.
Csak nézel s fel nem fogod hol vagy most.
Az agyad már fáradt s a tudatod is el hagyott,
Szíved már nem érez semmit hideg és fagyos.
Mint egy csendes néma táj kire a pusztulás vár.
S ha kérdeznél elmondanám néked,
Van egy hely hol még szép az élet,
Vidám a madár dalolás,
Hol süt a nap s rügyeznek a fák.
A boldogság téged ott vár.
Indulj el hát,ne várj tovább!!
Szemed tükre oly könnyes,
A nap már nem ragyog benne,
Csak nézel némán nem érdekel semmi,
Agyaddal már nem gondolkodol
Hisz önmagad sem te vagy,
   írta csilla 

 

     VÁROS.
Sötét az égbolt,
csak néhol kandikál ki egy csillag,
Az utcákon lámpák fénye világít.
S a városra csend ereszkedik,
Hallgatag minden,csak néha egy száguldó kocsi,
Zaja veri fel a csend hangját.
A madarak a fa ágain,
Még éjjeli álmokat alusszák.
Fejeket összehúzva,
Még éjjeli álmokat alusszák.
Oly békés minden,alszik a város,
És olyan csend van,nyugalom és béke honol.

 

        MORAJA.
Még hallani a távolról,a tenger zúgását,
A madarak dalolását,kik azt dalolják,
Gyere s érezd a szél zúgását.
S hallgasd a tenger moraját.

 

   RÜGYEK
Kis kertem alján rózsafák nyílnak,
El repült már a tél s nem tudom hol van.
Ki zöldelltek újra a fák,
Tavaszt hoz egy kis madár.
Fákon rügyek fakadnak,
Hírnöke a tavasznak.
Erdőn mezőn réten,illatozik minden,
Nefelejcs és liliom nyílik a kertekben.
Tavasz tavasz,te zöldellő tavasz,
Minden fele rügyeket fakaszt.

 

 TAVASZ VAN.
Fákon lassan bimbó rügye fakad,
Elhozta egy madárka a tavaszt.
Erdőben nyílnak az ibolyák,
Ők is már a tavaszt várják.

Felhők közt,játszadozik a szél,
Mindenhova a sugallata be tér,
Meglibbenti fáknak ágait,
Játszadozik vélek,napnak sugarain.

Mezőn a virágok,ezrei nyílnak,
Illatukat ontják,széles határba,
Amerre szem ellát,virágzik a rét,
Madarak csicsergése,új tavaszt ígér.

 

   SZIKLASZÍRT.
Egy szikla szirtnek tetejébe,
Nyílik egy kis virág,
mely bimbóját bontja,
A nap fénylő sugarán.

Még a harmat cseppek,
Áztatják szirmait,
Ö csendesen pihen,
A sziklaszirt romjain.

Oly árván díszeleg egyedül,
Csak a nap a barátja,
És egy kis madár,
Mely csendesen dalolgat,fényes szirmán.

Este a hold betakarja,
S a csillagok ragyognak rá,
Mert a romok között,
Nyílik a legszebb virág 

 

 ÁLMOMBA.
Álmomba már láttalak,
Két karomba zártalak,
Szívem pitvara nyitva áll,
Gyere be gyorsan hát,
Őszi szelek gondtalan,
Simogatják arcomat,
Vágyak s álmok kavarodnak,
Puha paplan alatt,

 

 

 

 ABLAKOMBÓL.
Piciny ablakomból,álmosan nézek,
Nézem a tomboló vihart,
Mely fákat tép meg.
Fölébredni csodás dolog,
Álomba merülni,egy állapot.
De szívedbe ha ott van a szeretet,
Jöhet bármilyen ido",
Azt soha nem tépheti meg.

 

 

 ÁLOM.
Éjjel ha nem jön álom a szememre,
Mindig csak rád gondolok.
Kitárom az ablakom,s nézem a gyönyöru" égboltot.
A lágy esti szello",megérinti arcomat,
Boldogságra vágytam,te hoztad el nekem,
Te lettél a fénylo" csillagom éjjelente.
De miért érzem azt hogy nem hihetek benned,
Bár,megadtad a boldogságot,
De hamisak az érzelmek.
Ha most itt lennél velem,
Elmondanám neked,hogy még ma is szeretlek,
De valami mégis visszahúz,
Mert nem hiszek neked.
    Írta Csilla.

 

 

 

 

          RÓZSA.
Ha ránézel e rózsára,
Jussak majd eszedbe,
Kis angyalkád ott jár,
S álmot hint a szemedre.
Csodás lesz majd e álom,
Mert az igaz barátság,
A legfontosabb a világon.

 

         HIDD EL:
Lágy szello" simogatja arcodat,
Hidd azt,hogy én teszem azt.
A kávéd az asztalon vár,
Ki felszolgálta néked,
A te kis angyalkád.

 

         ÖNTÖZD.
Szívedben kinyitott egy rózsa száll,
A legszebbik melyre vártál,
Öntözd meg könnyeiddel,
És vigyáz rá,
Mert ez lehet életedben,
A legszebbik rózsaszál,

 

 
           BOLDOGSÁG.
Egy rózsaszálon,
Megjelent a harmatcsepp,
Rá sütött a napsugár,
Úgy fénylett.
Szívedbe elvitte a tavaszt,
Legyen benne mindig boldogság,
Egy barátnő ezt kívánja neked ma.

 

 

 

 EGY MESÉS TÁJ.
Egy mesés táj,
Szél mely dombok közt jár,
Forró sivatagi homok,
Melyet a szél felkavarva,odébb dob.
De mégis oly csodás,
Hol a teve karaván jár.
Pálmafák,hu"s árnyéka,
S a tiszta víz forrása,
Minden élo"lény,életadója.
A fénylo" napsugár melege,
A virágok élteto"je.
A harmatcseppek ragyogása,
Tündököl a nap sugarába.
Az élet oly csodás,
A két szem,mely mindent lát.
Áthatol mindenen,
Mert e táj,egy csodás fényterem.

 

 

 

 EL MÚLIK A TÉL.
Lassan elmúlik a tél,
De még mindig nem érkezik a tavasz,
Fáknak rügyei,mikor pattannak?
Jöjj tavasz!mindenki vár!
Újfent üdvözöl a világ,
Madarak csicsergésével,
Virágok nyílásával,
Ezernyi szín,napsugár játékával,
Tavasz! tavasz! te édes tavasz!
Jöjj hát! mindenki téged vár! 

 

 

 

  Szárnyalunk.
Homokba rajzolom a nevedet,
Mosolygós ajkadat,
S tündöklő,két szemedet,
Fölkap majd a szélvihar,
És elröpít bennünket,
Fogjuk egymás kezét,
Szárnyalunk szabadon,
Felhők közt libegve,
Onnan földre nézve,
És ha följön az égre egy csillag,
Szívünkben,ragyogást mutat.

 

           TURA.
Zöld dombokon járva kelve,
Indul a kis csapat,
Megpihenni hűs árnyékban,
Néha jól esik az.
Dél tájon a meleg leves,
Nagyon ízletes,
Bográcsban főtt íze,
Dicséretes.
Mezőn járva vadvirág,
Nyílik a zöld fűbe,
Egy csokorba köti,
A kis csapat,össze.
Tüzesen süt le a nap sugara,
De ők vidáman kacagva sétálgatnak.
Faházikó szobája,
Pihenést nyújt,
Édes álom,hisz véget ért egy túra út.

 

 

 

TE JUTSZ AZ ESZEMBE.
Mikor rózsát látok,te jutsz az eszembe,
Ha neved hallom,könny szökik a szemembe,
Nehogy azt hidd hogy el foglak feledni,
Mert én téged,örökké foglak szeretni,

 

            CSALÓDNI.
Csalódni kell,hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni,hogy újból szeressünk,
Kell tudni zokogni meg sírni,
Valakit megunni és visszasírni.
Csalódni százszor,csalódni ezerszer,
Hogy boldogok legyünk,egyetlen egyszer.

         

 

 

 

 

   SZERETET.
A szeretet mindenkinek ott él a szíve mélyén,
S a barátságod többet ér nekem,minden földi kincsnél.
Egy igaz barátot nehéz az életben meg találni,
S a bánatot,vagy éppen örömet,valakivel megosztani.
Egy gyémánt,mely a szívedbe ragyog,
Nyújts belőle másoknak is,
Küldj egy kis melegséget,s a lelkeket gyógyítsd meg.
Egy kedves szó,egy szép gesztus,s egy baráti ölelés,
Az minden ragyogó kincsnél,többet ér.

 

 

 SZEMED.
Szemed már tisztán lát,s szíveddel érzel,
Boldogság az ára,ha félrenézel.
Ne menj olyan úton,hol csak rózsa terem,
Mert a szépség,mindig egy nagy verem.
Keresd a kincset,mélyen legbelül,
S ha rá találsz,meg is becsüld.
Kinyílik majd számodra,a romok alatt.
S örökre szívedbe marad.

 

            GALAMB.
Ha te lennél egy galamb?
Vajon merre szállnál?
Magasan fel a kék égbe!
S onnan néznél le a földre?
Szemeddel néznéd e tájat,
S keresnéd a párodat,
Turbékolva mellé szállnál,
S elmondanád,édes itt vagyok már.
Megvédelek én,mindentől,
Esötől és széltől,
Egy kis barlangba megbújva,
Futó tűztöl.

 

 SZAVAK.
Egy lélek tisztasága,
Áttetsző tükröknek képmása,
A gondolat,mely fejekbe kavarog,
Megértem nagyon,hogy miért nem értik meg oly sokan.
Kifelé egy szó áradat,
Gondolat,s a szív mondat.
Értelem,s az értelme,
Csak szavaknak sűrűsége.
Most a szív szava szól,
Áradat,mi lelkünkön keresztül tódul.
Kavarognak,mint a futó szél,
Kifelé tódulva,de a kapuhoz egyik sem ér.

 

 

  Rügyek.
A fáknak rügye kipattan,
Mert rájuk süt a napnak sugara,
Zöldellő fák lombján,madárka dalol,
Jelzi a tavaszt,a napsütötte oldalon.

Gyönyörű az éneke,
Ibolyát csalogatva,
Illata elszáll,
Messze a vadonba.

Kőzet alatt,moha alatt,
Meg bújik ö csendesen,
Napnak sugara csalogatja,
Föl a felszínre.

Kék ö mint a tiszta égbolt,
Esőcseppek érlelik,
Messze a domb oldalon,
Mindig ö kékellik. 

 

 

 

 

 

 

Oldal: vegyes versek 12
VERSEK MINDENKINEK , Ferenczi Csilla VERSEI . ÉS SOK MÁS DÍSZITÖ ELEM - © 2008 - 2024 - csilla-versei.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat