VERSEK MINDENKINEK , Ferenczi Csilla VERSEI . ÉS SOK MÁS DÍSZITÖ ELEM

ÜDVÖZÖLLEK: ÉREZZÉTEK JÓL MAGATOKAT

SZERETETTEL
  KÖSZÖNTÖK

    MINDENKIT

                

 

 

  ÚTÓLSÓ VERSEM
 
                                   
 A fájdalom örök, s csak a jók mennek el
 Utolsó versem ez legyen ,mit elküldök 
 Édesanyám most neked.
 Tudnod kell ,hogy volt egy lány
 Ki szeretni akart volna még igazán.
 Bejártam én sok világot ,
 De a boldogsága ,sehol sem találtam.
 Írni az éltemről már nem tudok,
 Elfogyott a tintám ,és a papírom.
 Nincs már mit le írnom,
 Este ha lefekszem fényképedet nézem,
 S azon veszem magam észre ,hogy hull a könnyem.
 Olyat kaptam tőled ,mint még soha életembe
 Búcsúzni jöttem édesanyám,
 Már várnak rám egy más világba
 S meg pihenek egy örök valóságba.
 Ne hullajts könnyet értem édesanyám
 Hisz szívedbe, benne élek tovább.
 Itt hagyom e várost hol születtem
 A barátokat, kik kedvesek nekem.
 Itt hagylak most tégedet is édesanyám
 Kit a földön legjobban szerettem igazán.
 Ne felejts el !gondolj néha rám.
 Fáradt testem meg pihenni tér
 Szemem lassan lezárul ,s szívem kitárul.
 Megyek, hisz már várnak rám a kapu túl oldalán.
 Föl megyek a mennyekbe, és onnan nézek le rád.
 Üzenek majd neked tavaszi széllel,
 S boldogsággal halmozom el ,minden lépésed.
 Útóljára még annyit,
 Szeretlek édesanyám 
 Ki életet adtál .  Csilla. 

 

                                                 

           

                           

    AZ ISTEN TUDJA MIT MIÉRT TESZ
Hánykolódom a tenger vizében ,mint egy fuldokló madár
Segítségért kiáltanék ,de nincs hangom már.
Nyöszörgök és kapálózok a víz tetején
Miért nem lát senki? oly szomorú vagyok én.
Felnézek az égre s látom a csillagokat
Mely egytől egyig reám ragyognak.
Mind oly szép és tündöklő fényes
Kiáltok hozzátok segítsetek kérlek!
Adjatok egy jelet mutassatok utat 
Merre van egy szebb jövő!  mindig keresem azt.
Hol van a megértés? És hol a szeretett?
A szívetekben van még? mondjátok ezt meg.
Morajlik a tenger ,s csak a zúgását hallom
A válasz nem érkezik ,elcsuklik a hangom.
Meg dermedt testemet a víz tetején
Csak az őszinte szívem ,tartja fent még
Van még benne egy csepp kis reménysugár
Mely felétek irányul, ó nézzetek le rám!
Ne hagyjatok elmerülni a hullámos tengerbe
Kék vizének nagy mélységébe.
Nyílnak a réten még virágok
S dalolnak a madarak ,oly gyönyörű minden!
Miért ne élvezném azt?
Megfáradt testem mint egy meg fagyot jég
Sodorja a víz majd lassan, elmerülök én.
Könnyes lesz a szemem s a szívem tudja jól
Ennek így kell lenni ez így van jól.
Még egyszer és utoljára fel nézek az égre
Isten veletek ti tündöklő fények...     Csilla.    

                        

 

                                     

 
       ISTENI SZERETETT
Isten hálát adok nagy kegyelmedért
Hisz sorsomra te vigyázol az életem a tiéd.
Neked adom mindenem hisz nem viszek magammal semmit sem
Porból lettem s porrá leszek
Az életem csak a tied.
Kérlek ! Segíts meg engemet
Neked adtam már régen szívemet
Rendelkezz hát felettem.
Tudom már rég, hisz boldog vagyok veled én
Te vagy az egyetlenegy ki úgy szeret engemet
Ahogy a földön, senki nem szerethet.
Kérlek tölts be boldogsággal szívemet
Hisz azt, te teremtetted meg.
Adj nekem békét lelkembe
Hogy ne háborogjon soha se.
Adj meg nekem mindent e földön
Mit szívembe adni lehet
Mert a földön a vagyon, nem sokat segíthet.
Tégy meg mindent hogy jó legyen az életem
S az embereknek e földön
Kik téged nagyon szeretnek.
Segíts meg ártatlan lelkemet                                               
S végy magadhoz ha eljön az ítélet. Csilla.   

        

 

 

 

 

 

 

FENTRŐL NÉZLEK
Odafentről nézem elernyedt testemet
Melyből már ki szált a lélek s fölment az égbe.
Nem értem mi történik velem! s nézem a testemet
Ó drága gyermekeim! Miért sírtok felettem?
Nekem el kellet mennem ezt fogadjátok el.
 Hidjétek  el jobb a halál ,hisz ott már semmi sem fáj
Csókollak majd bennetek szellőknek szárnyán
Őrzöm majd az álmotok ,nyugodt éjszakáján.
Ha felébredtek,- nézzetek fel az égre
Holdfénynek tengerébe, válasszatok ki 
Magatoknak egy csillagot
S arról tudni fogjátok, hogy én vagyok
Hisz csak a jók jöhetnek fel az égbe
S ragyoghatnak csillagok fényébe. Csilla.

 

 

                     

 

       

 
       VÁRJ RÁM ÉDESANYÁM                                          
Ó te drága édesanyám!Miért hagytál engem itt árván?
Oly nagyon hiányzol napjaimban immár
Nemsokára én is elmegyek utánad
Hogy találkozzunk egy újvilágba
Ott foglak majd megismerni meglátni téged
És boldogok leszünk mint anya és gyermek.
Ott fogom majd elmondani neked
Mily szomorú voltam én nélküled
Gondolataimba mindig csak te jártál
Emlékemben semmit nem hagytál
Anyám anyám édesanyám! Boldog élet vár majd ott rám?
Ott nem lesz majd bánat és fájdalom
Mi elkísért egész utamon.
S ha majd síromra nem lesz ki virágot hozzon
Akkor majd te jutsz az eszembe
Mert a tiedre sem tett senki sohasem.
Anyám anyám édesanyám!
Jó lett volna ismerni ám!
Te lehettél volna álmomba a védő angyalom
S letörölhetted volna könnyeim mi szememből kicsordult.
Annyi mindent el szeretnék mondani én neked
De könnyek nélkül ezt leírni nem lehet.
Várj rám édesanyám nem sokára megyek
Egy más világba boldog leszek veled .   Csilla.

 

 

     MEGNYUGVÁS:
Nincs szükségem e földön már semmire,nem voltam boldog és nem leszek sosem.
Porból lettem,és porrá leszek,ahogy érkeztem ugy elmegyek.
Nem érzek már semmit szivembe,csak a megnyugvást s csendes létet.
Mely eddig rögös utat jártam,most áttérek egy másvilágba.
Elalszom majd csendesen,s letesznek oda hol nincs már semmi sem.
csend és nyugalom vesz majd körbe siroknak mély gödrébe.
Hol sok féreg rágja majd testemet,de azt én már nem érzem meg.
Bánatos szivem megnyugszik majd végleg,
Ha én a tulvilágba át érek. Csilla.

 

 

  

 Lassan vége már

 

Már hajnalodik fent a magas hegyoldalon, eltűnt az éjszakai csillagom.

Mi volt az álmom?  Ki tudja már!

Nem emlékszem ,,  olyan messze jár.

 

Csak nézek az égre mely oly csodás

Öregszem, s nincs vissza út már.

 Járásom már gyenge, reszket a kezem 

Utam lassan - véget ér.

 

Szobám falai ridegek, homály fedi el a szememet s az éjszaka, már nem integet.

Csak érzem még szívem dobbanását, mely csendes s már alig jár.

 

A madarak vígan dalolnak, s a virágok illatukat ontják

ez mind oly csodás,de már nem élvezhetem tovább.

Már ha belenézek a tükörbe, nem az  

az arc néz vissza rám,ráncos és megfakult,szinte halott már.

 

Már nem húznak csíkot az égen a sirályok sem

Most lassan eltűnik minden, befedi egy lágy takaró

S egy varjú is azt mondja, ez így van jó.

Az életről írni sokat lehetne de minek már, ha nem látok semmit se.

 

Talán egy régi emlék, ami meg maradt  mit hátrahagyván egy fiókba, porlepte foszlányos papírdarab.

Mikor a sötétség leszáll,, megdermed minden,s nincs tovább.

 

 

 

     MENNYEK KAPUJA:
Röpülj hozzám te kis madár,vidd el híremet
annak,ki már nagyon vár.
Röpülj szél hátán sebesen, mond el néki,hogy még mindig szeretem.
De az élet közbeszólt, s nem láthatjuk egymást többé sohasem.
Szívemben az emlékek megmaradnak,melyeket egyűt éltünk át,
elviszem egy másvilágba hol egy hídon megyek át.
Várnak már ott rám, mennyeknek kapuján
Szívemet kitárom hogy melegség járja át.
Ne sírj!   hisz boldog vagyok én,  száradjanak  fel könnyeidet
mert mindig ott várlak én.
Csillagok fényéből nézek majd le rád
s simogatom arcodat szellők szárnyán.
Elküldöm majd neked a legszebb madaram,
mely esténként ablakodnál daloljon az.
Dalolja el neked hogy mennyire szeretlek
de a halál el szakított tőled.
De boldog vagyok én, hisz itt minden jó és szép.
Sírni nem kell,  hisz itt mindig van remény.
Boldogság mi átjárja szívemet megtaláltam én.
Egyszer eljössz te is hozzám, s én itt várlak a híd túlsó partján.
Megölellek majd tégedet,s egymásé leszünk itt a mennyekbe.
Jöjj! ne késlekedj hát ,mert a híd eltűnik,és te nem jöhetsz át. csilla.
 

 

 

 

 

   GYERMEKEIM
Fekszem az ágyamon s szólni nem tudok már
körülöttem néma csend ,s a sír hangja száll.
Nincs velem senki egyedül vagyok
csak a bútorok néznem rám hallgatagon.
Fekszem az ágyamon s haldoklom,
Miért vagyok egyedül?
Nem vagytok velem hogy elbúcsúzzak én! 
Reszkető kezemmel s gyenge testemmel írom e sorokat
elbúcsúzom most tőletek, hát olvassátok e sorokat.
Utolsó perceimbe leírom, mit elmondani nem tudtam
mennem kell ,hisz vár már rám a fény 
mi utolsó utamon elkísér.
Elmegyek oda hol a boldogság él,
megnyugvás szívemnek s lelkemnek ,amit ott kapok én.
Jobb a halál az életnél
hisz ott már nem fáj semmi.
Boldogság és megnyugvás mi szívemet éri.,
Ne sírjatok hát drága gyermekeim!
Mert most már boldog vagyok, fölmegyek az égbe
és onnan nézek rátok.
Mit hátra hagyok ,az csak a szeretetem 
melyet szívetekbe tettem.
Őrizzétek meg hát mindörökre
ne törlöd jön ki szívetekből sohase.
El ne veszítsétek ,mert a legnagyobb kincs  
mit egy anya adhat nektek.
Érezem testemet száz tű szurkálja
ég és lángol a fájdalomtól,
érzem szívem lüktetése lassan gyengül 
szemeim lassan lecsukódnak, s lelkem elindul egy új világba,
Hol vár már rám egy fényes híd 
 hogy átmenjek rajta.
Oda át tündökölni fog minden, a fák lágy szellőben ringatóznak
Napsugár melengeti azokat,
Boldogan dalolnak a madarak
szárnyukat ki tárván ,röpülnek a magasba.
Az égen tündöklő csillagok ragyognak
Minden csillagnak meg van a maga angyalka.
Köztük leszek én is, és vigyáznak rám a végtelenségig.
A rózsa mikor szét árasztja illatát
bejárja a felhők áradatát.
Szemeim előtt egy csodás világ tárul,
lelkemnek ez oly  megnyugvást árul.
Ha éjszaka nem tudtok aludni gondoljatok rám,
és én elküldöm a legszebb madaram  szellők szárnyán.
Berepül majd szobátok ablakán, s álom port hint szemeitekre
s elalusztok tőle ám.
Fületekbe dalolja el a legszebb énekét
Szemeitek lehunyjátok  s álom jön majd rátok.
Nem lesz többé sírás, és nem lesz fájdalom,
MI szíveteket átjárta  e hajnalon.
Legyetek mindig vidámak és boldogok
Ezt üzeni anya nektek ,mit madár visz el széllel.     
Még utolsó szavam annyi hozzátok 
Többé soha ne sírjatok,
hisz ha felnéztek az égre mindig ott vagyok
őrzöm álmotok éjjel, s vigyázok rátok.
Szívetekbe tettem mindent mit letehet, 
soha ne felejtsetek el engemet.
Ne sírjatok hát itt vagyok az égbe
egy gyönyörű csillag,
S mindig eszetekbe juttatom ,hogy Anya csak egy van.  írta, Csilla.

 

 

 

  

PICINY LÉLEK:    
Ködös este volt,mikor  elindultam
Zord idő havas táj, merre a szem ellát.
Kapualjban sírdogál egy bánatos kislány.
ki elvesztette szüleit, s egyedül van immár.
Szakadt ruháján át süvit a szél,
Szemein a könny már megfagyott rég.
Kis kezét dörzsölgeti, lehelgeti  éppen
mert kesztyűre nem telt neki, soha az életben.
Meghúzódtam csendben és onnan figyeltem,
míg kavarogtak a hópihék magasan az égben.
Fehér galamb szállt alá, egyenest a vállára
turbékolva az arcát simogatta.
Ahogy egyre sötétedett,
A kislány egyre jobban fázott,
dideregve összehúzta a kabátot.
A hópihék az arcát betakarták már rég,
csak a szeme világított , mint egy fénysugár.
Egyre jobban fázott, megdermedt a teste
S egy hulló csillag elvitte öt örökre. Csilla. 

 

 

 

 

 ANYA GYERE HAZA:
Mond Anya? Gondolsz néha rám?
Még picinyke gyermek voltam, mikor itt hagytál.
 akkor megfogadtam, hogy többet nem sírok már.
De ezt oly nehéz betartani,  Anya én úgy félek!!
Azt ígérted majd mondasz  nekem mesét!
 azóta is várom én.
Próbáltalak elfeledni téged, de ez utam során nem sikerült
Esténként ha felnézek az égre, látok egy csillagot
amely úgy fénylik.
Tudom hogy te vagy az ki rám nézel könnyes szemeimre
s a bánattól eped a szíved,
hogy elhagytad picinyke lányod végleg.
Anya gondolj néha rám!
Ne várj!  Ne hívj!  Mert még nem megyek,
hisz még nem éltem meg életem.
Hisz,, tudod könnyek nélkül élni nem lehet!
Anya úgy félek én ha eljön  az éj!!!
Sötét van mindenütt s a szobácskám oly üres
nem vagy mellettem hogy el mond a mesét, amit megígértél.
Nem takarsz be, és nem hajthatom álomra fejem karjaidba.
Anya gyere haza!   Kérlek!
Úgy vár pici szívem ,,  hisz úgy szeretlek téged.
Anya !  Gyere töröld le könnyeimet,
Hogy ne sírjak soha többet.
Anya gyere hozzám haza!  KÉRLEK!
Hisz megígérted nekem , miért csapol be engemet?
Én megígérem neked hogy, mindig szót fogadok,
És megteszek mindent,, amit kérsz,,csak légy itt velem újra.
Majd hozok neked megígérem mezőknek virágát,
 egy csokorba kötve nyújtom azt át.
Nem játszom már, a játékaimmal sem, nem érdekel semmi sem.
Úgy várlak én reggel és este, hogy mikor jössz felém átölelve.
Anya!  mikor jössz haza ? mond meg nékem.
Olyan rossz gyermeked voltam talán?
Hogy itt kellet,, hogy hagyjál?
Nem voltam jó kislány?
Anya !  gyere már!
Már nem tudok sírni,hisz nincsenek könnyeim
csak nézek ki az ablakon,s nézlek ott fent az égen
Szívem oly bánatos.
Én is elmennék oda fel hozzád,
Hogy a csillagok közt ketten ragyogjunk tovább.
Ugye vársz rám majd az alagút végén?
S kézen fogva viszel át a fény felé.
Anya ugye szeretsz még?
Ígérd meg nekem hogy nem csapsz be,s velem leszel utolsó perceimbe.
Hogy boldog legyen végre az én piciny szívem
A másvilágon egyűt legyek veled.
Várj rám, s én elmegyek, szívem a mennyekbe viszem
Megpihenni ,hogy örökre veled legyek... Írta,,,Csilla.

 

 

 

 

 

 TEMETÖ SIRJA:
Kimegyek én hozzád majd a temetőbe,
Leülök egy köre sírod elébe.
Nézem fényképed és beszélek hozzád
könnyem, nincs,, hisz már elapad,
Oly régen itt hagytál egyedül engem
de én még mindig nagyon szeretlek téged.
Te voltál életem mindensége, napjaimnak reménysége
kivel boldogan éldegéltem s megosztottam életem.
Betegséged szenvedéseit én is átéltem,
és ha neked fájt valamid, én ugyanazt éreztem.
Számodra ez már nem jelent semmit,
hisz itt hagytál s neked, már nem fáj semmid.
De bennem itt hagytad a sok fájó emléket,
melyet ha én is meghalok, magammal viszek végleg.
De addig szívemet mindig nyomni fogja
és ha kijövök hozzád bánatomat elsírni,
Segíts nekem napjaimba a fájdalmat elviselni.
Megígérem neked, sírodon mindig nyílik majd virág
tiéd lesz a legszebb  leggyönyörűbb talán.
Locsolom majd, mindig hogy el ne hervadjanak
Szívembe hozzanak mindig tavaszt. Írta Csilla. 

 

 

 

 

 

                      MEGNYUGVÁS:
Nincs szükségem e földön már semmire,nem voltam boldog és nem leszek sosem.
Porból lettem,és porrá leszek,ahogy érkeztem úgy elmegyek.
Nem érzek már semmit szivembe,csak a megnyugvást s csendes létet.
Mely eddig rögös utat jártam,most áttérek egy másvilágba.
Elalszom majd csendesen,s letesznek oda hol nincs már semmi sem.
csend és nyugalom vesz majd körbe siroknak mély gödrébe.
Hol sok féreg rágja majd testemet,de azt én már nem érzem meg.
Bánatos szivem megnyugszik majd végleg,
Ha én a tulvilágba átérek. irta,csilla.

 

 

 

 

 

 PICINY LÉLEK:
Ártatlan lélek fekszik e helyen-, oly picinyke és törékeny.
Még a világból semmit nem látott,oly hamar eltünt nem is álmodott.
Nem tapasztalta ö még, hogy milyen az élet ,mily gyönyörüséggel van az tele
Picnyke kezét magasba emeli,szemét anyárra veti
Nem látja még tisztán, de érzékeli, hogy anya melege átöleli.
Besüt az ablakon a napnak melege,ragyog az picinyke fekete szemeire.
Kicsike szájacskája sirásra görbül,
Annya vigasztalja majd mesét mond végül.
Elalszik végre e kis ártatlan lélek,fekete szemét lehunyá végleg.
Nem sir ö már többet,boldog ö immár
Meg nyukszik kis szive,hogy annya ölébe hajthatja le örökre. Csilla.

 Glitter Images Funny Pics Upload Photos

 

 

          FÉLELEM:
Félek a magánytól,a csend hangjától.
Félek a sötétség,fekete urától.
Félek minden szótól, mely romlott és gonosz.
Félek az élettől,amely oly rossz.
Félek az úton, ha egyedül maradok.
Félek ha nem kisér,senki utamon.
Félek ha veszekedést hallok,
Ilyenkor az emberek gonoszok
Félek a hangoktól,melyek fülembe zugnak.
Félek mert soha jót nem mondanak.
Félek az öregségtől,magányomba maradni,
rászorulni másokra,azoknak támogatására.
Félek a nap sugarától, mely perzseli szívemet.
Félek én mindentöl,mert nem tudom,legyőzni
A lelkembe vihar dúl  
Ami szívemet keresztezi.

Csilla.

 

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 187
Tegnapi: 215
Heti: 1 447
Havi: 4 564
Össz.: 720 248

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: szomoru versek1
VERSEK MINDENKINEK , Ferenczi Csilla VERSEI . ÉS SOK MÁS DÍSZITÖ ELEM - © 2008 - 2017 - csilla-versei.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: rövid szerelmes versek - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »