Egyszer talán,ott leszek veled,S mindig fogom majd a kezed,Bele nézek két szemedbe,S látok egy fénylő csillagot benne.
A hold vigyázzon rád,ha nem leszek veled,Csillagok kísérjék,minden léptedet,Őrizzék álmodat,mikor az éj leszáll,Hisz nem fogom a kezed,soha többé már.A hold felvidít,ha bánatos vagy,S a csillagok táncolva kacagnak.Mikor felnézel az égre,mindig gondolj rám,Volt egyszer valaki,ki szeretet,igazán.
Számolom a perceket,Mikor leszek újra veled,Megsimítom arcodat,S te ragyogsz,mint a nap.
Lelkemnek csak egy a sóhaja,Te legyél a szívemnek,az izzó parazsa,Lángoktól égjen,egy életen át,Soha ne aludjon ki,ez a parázs.
Most kicsordult a szememből egy könnycsepp,Látlak e még valaha téged,Érezhetem e még,ölelő két karodElmondhatom valaha még,Hogy mit akarok.
Szívemnek csak egy a vágya,Veled élni boldogságba,Cirógatni arcodat,Csókolni az ajkadat.
Te vagy az én napsugaram,Rám ragyogsz ha borús nap van,Elvonulnak majd a felhők,S táncolok mint a szellő.
Ha azt mondod már nem szeretsz,Már nem akarok élni,Nem akarom szívemet bánatba fojtani.
Egy csillag ragyog az égen,A többit,felhő takarja éppen,Ez az egy csillag is csak nekem ragyog,Mert jól tudom,hogy te vagy ott.
Egy szónak is száz a vége,Legyünk már együtt végre,Hozd el nekem a legszebb álmom,Hogy minden valósággá váljon.
Nem várok mást,csak a holdas éjszakát,Azt várom végre,mikor ölelsz át,Mikor súgod fülembe,azt hogy szeretsz,Hogy ne felejtsem soha ezt.
Mi ketten egy álomvilágba élünk, melyet nem vehet el senki,Csillogás és ragyogás,mi szívünket élteti.Ha egy szer elmúlik az élet,,mi akkor is együtt ,Örökké a síron túl is,boldogok leszünk.