VERSEK MINDENKINEK , Ferenczi Csilla VERSEI . ÉS SOK MÁS DÍSZITÖ ELEM

ÜDVÖZÖLLEK: ÉREZZÉTEK JÓL MAGATOKAT

 

      ORHIDEA
Itt van ez az orhidea
Dobozba tettem.
Meglocsoltam könnyeimmel,
S szalaggal átkötöttem.
Oda adom én most ,e kis dobozt neked,
Örizd meg örökre mig élsz,tarsd meg.
E virágba leheltem,minden szeretetem,
Melyre ha ránézel,ott látol engemet.
Orhidea illata régen már elszált,
De az én szeretetem ,téged mindig ott vár.
Örizd meg ezt a kis dobozt örökre,
S ha ránézel én jussak az eszedbe.

   

   ZONGORÁM.
Nincs már nekem,se országom se hazám,
Kis szobám sarkába csak a zongorám.
Oda ülök székemre,játszani rajta,
Szivem, lelkem bele adom,csak úgy sir a hangja.
Vidám dalokat is játszom én,ha kedvem tartja,
Olykor meg bánatosat ha a szivem azt mondja.
Minden billentyüje,egy érzelmet takar,
Boldogság az ára,mit a sziv nem akar.

 

 JÉGESÖ.
Jégesö mint drága kö,
Ugy jött le a földre
Fehér lett az egész város tölle.
Háztetöket leszaggatván
Morajlott a zugása
Fákat az utcára boritva.
A villám is meg meg csapkodta
Fehér lett a rét a mezö
Gyümölcsfákat meg tépte ö.
Virágoknak szépségét
Fáknak kipattanó rügyeit.
Madarak gyönge testét
Füveket s fákat
Mit utjába talált
Mind meg tépázta azt.
Kopogtat az ablakon
A kocsik tetején
Házakon s az egész városon. 

 

 

 ÖREGECSKE.
Hosszú volt az élet útja
Elfáradtam már rég.
Sima böröm immár
Ráncos és vén.
Szivemben azért
Még pezsdüL az élet.
Keresem páromat mig csak élek.
Reszketö kezemmel ,fogom meg a kezed,
S te megfogod derekemat,
Hogy el ne essek.
Támogatjuk egymást
Mint két öregecske.
Öreg napjainkat
Megosztjuk egymással.
Csendesen fognak telni,
Mint két jó barátnak.

  

  KÖRFORGÁS.
Az életem egy körforgás,
Melyben ugy forgok
Hogy néha ugy érzem meg bolondulok.
Néha könnyek halmaza vesz körül,
Néha meg a kacagás kinek mindenki örül.
Bánat és vidámság,körforgása ez.
Olykor fel  kapp a szél s tova libbent.
Forgok forgok mint egy kerék,
De kimászni nem merek én.

 

 SZIVEM DOBOZA.
Nem vagyok csúff,szép se igaz,
De szivem annál hatalmasabb.
E szivet, ha ámor nyila találja,
Bóditó lessz anak, minden ragyogása.
Kinyitom majd ajtaját,a szerelem hadd sétáljon rajta átt.
Bezárom majd egy fényes dobozba,
Hogy még a szellö se fujhasson át rajta.

 

 

     NAPLEMENTE.
Álmomban sok helyen jártam én,
de a tengerparton soha még.
Most mégis ugy érzem  ,hogy sétáltam már a viz széllén.
Fehér sirályok száltak az égen,
Ugy sokasodtak mint hangyák a réten.
A nap lemenöbe volt már széllei a vizet nyaldosták.
Olyan volt az ég  mint perzselö láva,
Töndökölt a viz tavába.
Hullámzott a tenger,ki ki csap a partra,
Az égbolt ezt megvilágitja.
Sok milliónyi szinek tarka kavarkádja,
Terült el az égbolton,hogy ezt szem, alig látta.
Mit eddig nem láttam ,az most szemeimnek tündökölt
Mert ilyen gyönyörü naplementét még sohase láttam.

  

 

  NAPFELKELTE.
Kora reggel sétálgattam a tengerparton,
A nyári meleg szellö simogatta az arcom.
Meztelen lábammal a viz szélén haladtam,
vizes homokba bele bele dugtam.
Kagylókat szedegettem,mindenféle fajtát.
szines kavicsokat kicsiket ,és nagyobbacskát.
Nem volt nagyon világos,és nem is láttam nagyon,
Csillagok fényénél haladtam utamon.
Ekkor az égen  mint tüzzpiros rözsa,
Ugy tönt fel a nap szököt egyre magasabra.
Tündöklö fénye mindent elvakitott,
Ember ilyet még nem látott.
A viz szine pirossá változott,
Olyan volt mint a gyönyörü égbolt.
Százezer szint játszott,magasan az égben,
szemeimnek nagy ékességére. 

   FALUMBA.
Nálunk lent a kis faluban
Ott van ám az élet!
Korán reggel nagy gépek
Zaja veri fel a csendet.
Mennek ök aratni ki a mezöre
Hisz beért már a kukorica a dullöbe.
Nyitnak a boltok sok szép árut kinálnak,
Mennek is a vásárlók kenyért venni lágyat.
Nyitnak már a kocsmák is
Sörjüket kinálják be is térnek a munkások
És usgyi gyorsan megi sszák.
Teheneket hajtják ki a mezöre,
hadd legyen tej estére,
Mennek a buszok is  járnak elég sürün,
Felszálnak az emberek ,ki hova éppen.
Egy két kocsi megál ,posta elejénél,
Befizetik a csekjeiket,
vagy éppen pénzüket kivennék.
Igy zajlik az élet ,lent a kis falumba,
szivem azért vissza húz néha néha.

 Tarkacica képe

 

 FIÓKÁK.
Magas jegenye fán fészkel egy fecske,
Nemsokára kikölti fiókáit a fészekbe.
Nagy vihar volt azon az éjszakán.
Dörgött és villámlot
Csak ugy rázkódtak a jegenye ágai.
Fekete felhökböl szakadt az esö.
Villámokkal ért földet  és becsapódott ö .
Didergett a fecske madár fészkében ülvén  
S féltette fiókáit.
Melyek világra jöttek már,
Viharos szél rázta meg a fészket
gyengén volt felépitve
S a fiókák kirepültek
Fecske madár bánatosan nézte
Hogy a fiókák hogy repülnek le a földre.

 VÁRJ REÁM!
HA ÚGY ÉRZED EGYEDÜL VAGY,
HA UGY ÉRZED,MÁR SENKI NEM SZERET,
MAGÁNYODBÓL MENKÜLNÉL,ÉN MINDIG ITT LESZEK NEKED.
HISZ ÉN VAGYOK A LEGJOBB BARÁTOD,
KIT KERESTÉL,BENNEM MEGTALÁLOD.
VÁRJ REÁM,S ÉN MEGJÖVÖK HA VÁRSZ NAGYON,
VÁRJ REÁM,S MOND EL BÁNATOD,
ÉN GYÓGYIRT TALÁLOK SZIVEDRE,
MERT A JEGJOBB BARÁTOD VAGYOK.

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 178
Tegnapi: 215
Heti: 1 438
Havi: 4 555
Össz.: 720 239

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: vegyes versek5
VERSEK MINDENKINEK , Ferenczi Csilla VERSEI . ÉS SOK MÁS DÍSZITÖ ELEM - © 2008 - 2017 - csilla-versei.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: rövid szerelmes versek - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »