KÖSZÖNTELEK:

                                                                                                                                                                           

         NEM KÉRTEM ÉN
Nem kértem én,hogy rám találj
Mégis jöttél felém,holdfényes éjszakán.
Tested olyan volt,mint a hajlékony nádszál
Ahogy szökkeltél az éjszakába,szinte táncot jártál.
Válladra borult,selymes hosszú hajad
Hullámos fürtjei,eltakará azt.
Nem kértem én,hogy szólj hozzám
Lágy kedves hangoddal,simogatván.
Mint a nyár esti szellö,kerigö játéka
Ugy járta át testemet,annak hatása.
Nem kértem én ,hogy szeress
S velem mindig itt lehess
Te akartál nagyon engemet,szeretni mig csak lehet.
Nem kértem én,hogy várj reám
Hisz nem biztattalak soha ám,
Te voltál,ki mindig szeretni akart
S várni rám,egy egész életen át.
Nem kértem én ,hogy csókold szám
A holdfényes éjszakán
Te ajkaiddal mégis ugy játszottál,
Bóditób volt az ,minden varázsnál.
Nem kértem én, hogy néz rám
Kéklö szemeiddel,ugy csillogván
Mégis hogyha bele néztem
A kék tengert láttam meg benne.
Nem kértem én,hogy megtalálj
Te mégis rám találtál
Holdfényes éjszakán,jöttél felém
S boldogok vagyunk immár. irta csilla.

 SZINPAD:
Csak ott álsz a szinpadon
Könnyekkel az arcodon.
S csak nézel némán,csak sirsz
Hisz nem jó egyedül árván.
Könnyek nélkül élni ,nem lehet.
Hidd el nem vagy egyedül vele
Valakibe bizni,boldogan szeretni ,mi kéne más,egy életen át.
Nállad lenni ujra,ez kell nekem
Boldogan szeretni egy életen.
A végtelenbe nézni,úgy félek én,hisz nincs már velem a remény.
Ezt nem birom már elviselni,ez már oly nehéz.
Bezárom hát szivem kapuját,s nem sirok tovább.
Próbáltalak elfeledni téged,meg próbáltam,nem gondolni rád.
Bár merre is jársz,vissza várlak téged
Karomba zárlak,ugy ölellek,mig élek.  irta csilla.  

 

  LÁGY ZENE AZ ÉJSZAKÁBA:
Valahol az éjszakába,halk zene szólt
Hozta a szél mifelénk,oly bóditó.
Mi csak ültünk a kis padon,össze ölelközve
Halgattuk a lágyzenét,e gyönyörü esti fénybe.
Szemeinkel bámultuk a holdat,melynek fénylö fehérsége,
Csak ránk mutatt.
Szerelmesen ölekezvén,ültünk a kis padon.
Csókoltuk egymás ajkát szabadon.
A lágy muzsika szó,egyre csak távolodot
S mi nem hallotunk mást
Mint a szél ahogy súsogot.
De azért mi boldogok voltunk,ezen a kis padon
Hisz itt csókoltuk meg ,egymást elösször
Boldogan s szabadon.
E lágy muzsikaszó megsimogatta szivünket,
Egymásé lettünk immár,mindörökre. irta csilla.

 

      KÖNNYEK:
Szemedbe látok én egy könycseppet
Melyre a nap rá veti a sugarát
Legördül az arcodon
S a hajlatokban megáll.
Mond el nékem miért vagy oly bánatos?
Mi csalta szemeidbe,s mi oly fájdalmas?
Elhagyott valaki? kit oly nagyon szerettél?
Önsd ki szivedet,meghalgatlak én.
Mint a folyók,ahogy áradván
Ugy zúdúl szemeidre a könny,
S patakká változzá,az utatt tör arcodon
Hogy lefojjon ö.
Ó mily fálydalmas könnyek ezek!
Ugy folynak hol a patak csörgedez
Mint a lezúduló szikláról,a vizesés
Ugy húll alá a könnyezés.
Fényes annak minden csepje
Mint a gleccser a hegyekbe
Folydogál ö csendesen
Mig le nem folyik teljesen. irta csilla.

          MINEK A SZIV?
Minek a sziv? ha úgy fájj
Boldogságra vágyva,áhitozván.
Perzsel és ég,mint parázs lobbanó tüze
Katlanoknak mélyén, izzó száz kéménye.
MInek a szem? ha már nem látt
Sötétség homálya megyen azon át
Nem látom sugárzó kék szemed
Mellyet oly sokat,rám vetetted.
Olyan volt az,mint tengernek kéklö vize
Széll hulámokkal játszott benne.
Minek a sziv?ha már nincs remény.
Ki után vágyakozva sóvárgok én.
Testemet mintha százezer tü szurkálná,
Ég minden részem,úgy vágyakozám.
Minek a sziv?ha kevéss benne az élet.
Gyengülö lüktetése,alig lépked.
Mint az óra,mely ketyegve jár
S ha elromlik,megáll.
Mit egykor tüzz szitott
Most parázsfénye ki aludott.irta csilla.

 

    MIÉRT HAGYTÁL EL?
Szemünknek fénye,kihalóban van már
Lassan el halványul,mint a lemenö fénysugár.
Oly boldog volt szerelmünk,hova lett már?
Emlékszel?mikor pálmafák alatt meg fogtadd a derekamat,
S ajkaid játékával,meg pecsételtük azt.
Oly vidáman,és kacározva szaladgáltunk,a vizpart szélén
Kagylókat és kavicsokat szedegettünk a viznek mélyén.
Ó hova tünt a vidámságunk!!a pajkos játékunk.
Mindezek már a multé,szerte foszlott köddé.
És tündéri arcodat nem láthatom már
Szivemben ez már csak emlék mostmár.
Mikor meg fogtadd a kezemet,és azt mondtad
Hogy soha nem hagysz el engemet.
Mégis meg bántottad szivemet
Álnok hazugságaiddal,becsaptál engemet.
Ó mond miért hagytál el?
Nem voltam elég jó neked?
Hisz oda adtam volna érted,az egész életem.
Uggy szerettelek,lehoztam volna érted
A csillagokat is az égröl
Mindent megtettem volna neked.
Szerelmünknek immár vége már
Elhalványult bennem minden fénysugár.
A szerelmem mely lángra lobbant irántad
Kialszik,mint lobogó tüz parázsa.   irta csilla.                                                                     

 

          HALK ZENE
Egy halk zene szóll az éjszakába
Oly selymes az fülemnek,mint szivemnek minden vágya.
Az égre nézek,s te jutsz az eszembe
Ki már, nincs a közelembe.
Kivel egykor éltem az éltem
Vágyam,s szerelmem megosztani véltem.
Oly boldog voltam veled,s ha eljött a kikelet,mi is röpültünk a pillangók után
Mint két gerle pár.
Lefeküdtünk,pázsitnak gyepjére
S ott szeretkeztünk,napnak fényébe.
S ha ránk talált a hold sugara,
Bejárta szivünk minden részét
E halk zene,mit elhozott a széll
Szivünkbe,mámoritó hangja,még most is éll.  irta csilla.

 

  AMERRE JÁRUNK:
Szemeddel ha rám nézel,érzem a fényt
Mely szivembe hatol,felemelö érzés
Kezeddel ha simogatod testemet
Átjárja a remegés az egészet.
Mit másnak mondol,azt nekem nem lehet
Ha találkozunk,mindig jó veled.
Öröm és mámor,minden pillanat
Kéz a kézben sétálunka viz parton
S csókolózunk,a napsütötte parton.
Mondunk egymásnak,becézgetö szavakat
S simogatjuk egymás arcát,oly jólesik az.
Amerre járunk,szél viszi lépteink
Fölröpit az égbe,csillagok fényébe.irta csilla.

 

   NEM KELL SEMMI.
Van egy kis doboz,melybe szivemet örzöm.
Elzártam mindenkitöl,Hogy senki,hozzá ne férjen.
Nem kell a bánat,és nem kell a fájdalom.
Volt belöle elég az utamon.
Nem kell már nekem ,az a szörnyü lángolás
Mely perzseli testem,s izzik mint a parázs.
Nyugalmat akarok szivembe,s lelkemnek megnyugvást.
Nem kell már csók,és nem kell szerelem
Melynek varázsa,oly bóditó volt szivemen.
Nem kell már nekem semmi,nyugodtan akarok élni
S majd ha eljö az idöm,földnek porába megpihenni. irta csilla.

 

  TÜZZ:
Mikor megismertelek,életem párja
azt hittem többé,nem lesz folytatása.
De ahogy telnek a napok,egyre jobban beléd habarodok.
szivembe már ott a szerelem lángja
S ha eléri a közepét,ámor nyila találja.
Áhitom minden eggyes csókodra
Mert az testemet felforrósitja.
Karjaid ölelésére,minden eggyes szavadra.
Mely mindkettönk szivének találkozása.
Szerelmed tüze,már úgy égeti szivem
Hogy szinte,mindjárt lángra lobban érted.
Ajkaidnak a számon,különös játéka
Egy remegést add testemnek,hogy viszonozza.
Hatalmas szerelemmel,szivednek minden csücskével
Gyere, és mindig szeress engemet.
Ha egyszer elhagynál,azt nem birnám elviselni.
És csak álnék a könnyek szinpadán,
S csak néznék némán.
Tudom nem lennék egyedul vele.valakibe bizni egy életen át.
Boldogan szeretni,s néha a végtelenbe nézni.
Akkor ugy félnék én,hisz nem volna velem a remény.
Próbálnálak elfeledni téged,de tudom ez nem sikerülhet.
Mindig csak vágynék utánnad,reggel és este,
Vágyakozva sziv repesve.
Bár merre is járnál,vissza várlak téged
Karomba zárnálak,mindig ölelnélek.
Úgy szeretlek téged,mint holfény a kék eget.
Csókolnám mindig a szádat,be aranyoznám,piros orcádat.
Testem a testedre fonódna,és nem hagyná el, azt soha. irta csilla.

 

  ISMERETLEN:
Még nem találkoztam veled,te kedves férfi.
De érzem, szived jó,és megértö leszel hozzám.
S csókjaid lesznek,testemnek mámoritó,
Megfogod majd lágyan kezemet
S elviszel oda,hol nem lesz más,csak egy kis sziget.
Mikor karodba zársz majd,ugy érzem én
Hogy nincs nállam boldogabb ember,a föld kerekén. irta csilla.

  ÜDVÖZLÉS.

Ma újfent üdvözöl szivem,
A szomorúság enyhiben,

Ma száll szerelmem te reád,
Mint a holdsugár pajkos réten át,

Ma bús torokból hull a szó,
Mint holt fölött, a puska szó.

Ma nem fogynék ki,a csókokból,
A galab is szemelgetne, kis kacsódból.

Ma ime,elötted térdelek,
Szerelmesen köszöntelek.

Ma oly bús a szivem,
De akkor is üdvözöllek téged.

 SZERETNÉLEK.
Mikor már minden sötétt,
És felszakad köröttünk az ég,
Akkor szeretném látni, újra a szemedet,
S megcsókolni a kezedet.

Szeretnélek vágyaim-mal,átölelni téged.
Szeretném ha életemben, te lennél a végzet.
Minden percben,figyelni az órát,
Mikor jösz már? Az ajtóm nyitva áll.

Betoppansz ugy mint régen,
S ölelö karod,nem enged többé engem.
Beszivom majd börödnek, bársonyos illatát,
Ajkaddal játszol,testemnek hajlatán.

Közben figyeled,az óra mutató,hogy szalad,
S félsz,hogy ne muljon el ez a pillanat.
De közben csak súgod a fülembe,
Szeretlek kedvesem,ölelj csak engem.

S ahogy a felhök szállnak,az égen,
Mi is úgy röpülünk velek,kéz a kézben.
Vágyakkal tele boldogsággal,
Szivünkben minden mámor, csókjával.
                     irta csilla.

 Tánc.
Csak áltam a szinpadon,s néztem a tested,
Zene szó mellet a csipöd,hogy rengett.
Megfogtam a kezed,s magamhoz öleltelek,
Kecsesen hajoltunk,mint két nádszál,
Jártuk a táncot,egymásra fonódván.
Verejtékünk,arcunkról lefolyván,
S testem a testeddel össze ragadván.
Ajkaiddal játszottál végig a nyakamon,
Én közben éreztem,bóditó illatod.
Csak táncoltunk a diszkófény alatt,
S te mondtál, becézgetö szavakat.
Kezed símogatását éreztem,
Testemnek minden domborzatán.
És te azt mondtad,
Legyek a tied ezen az éjszakán.
Mosolygósan,csak szemedbe néztem,
S csendesen annyit mondtam,
Nem lehet édesem.
                irta csilla.

Oldal: romantikus versek 3
VERSEK MINDENKINEK , Ferenczi Csilla VERSEI . ÉS SOK MÁS DÍSZITÖ ELEM - © 2008 - 2024 - csilla-versei.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat