VERSEK MINDENKINEK , Ferenczi Csilla VERSEI . ÉS SOK MÁS DÍSZITÖ ELEM

                       ÁLMOK ÉS PERCEK                                                                           
A szerelem áldása,ha lelkünk egy,
Szívünknek dobbanása,isten jel adása,
Várjuk a reggeli ébredést,
Tudva,hogy a holnap mit ígér,

Számolni utcákon járva,a perceket,
Nézni az időt gyorsan teljenek,
A szerelemnek egy hatalmas játéka,
Mint az életünk leforgása.

Vágyakkal teli éjszakák,
Szerte foszlott álmok,
Nem tudni mi a valóság,
És lesz az álom.

Egy csendes éjszakán,
Ha egymásra gondolunk,
Minden percben, egymáshoz rohanunk,
Érezni a szerelmet,s mikor át ölellek.

Csókodnak izét,érezni az ajkamon,
S elmondani százszor,
Hogy szeretlek nagyon,
Majd ha a hold,egymás karjába talál.

Testünk lázban ég már,
Izzik mint egy tűzz parazsa,
Lángoknak,maró hatása,
Nincsenek akkor már szavak,
Csak egy szerelem,mely örökre megmarad.
     Írta Csilla. 

      ÉDES SZAVAK.                                         
Nem kértem én,hogy rám találj,
Te mégis rám találtál,
Vártál rám,minden éjjelen,
És én ugyanúgy vártalak téged,
Nem kértem hogy szeress,
Te mégis,megtetted ezt.
Csókokat küldtél,holdas éjszakán,
És én éreztem ajkamat,forróság járja át,
Egy szó melyet elhoz a szél,
Repülve szárnyal felém,
Szerettél és én szerettelek,
Oly jó lett volna ,összebújni véled,
Vágyak s álmok kavarognak,
Minden éjjel összefolynak,
Édes szerelmes szavak,
Minden este úgy szárnyalnak.
     Írta Csilla.

Egy szerelmes szív.
Szerelemre vágyom,s ma már tudom,
Hogy ez csak egy álom.
Nem kértem semmi mást,
Csak hogy szeressen valaki igazán.
Kértem a jó istent,segítsen nekem,
Hozza el nekem,az igaz szerelmem.
Érezni akarom szívembe az égető érzést,
Lángoktól hevülő testem,
Forró izzó lelkem,szívem csak hevesen verne,
Mikor az ajkad az ajkadhoz érne,
Hosszú éjszakákon át,ölelni akarom,
szerelmes szívemet,neki adom.
   Írta Csilla.

  HAZUGSÁG MINDEN SZÓ.
Te csak hitegetted a szívemet,
S nevettél rajtam eleget.
Tudom már jól,de ez így tovább nem mehet,
Egy álomvilágba élni,felhők közt lebegni,
Érezni a szerelem,s érezni a vágy,
Nem tudom miért hittem,hogy veled majd szép lesz az életem.
Bolond voltam,s nem láttam,mert a szerelem elvakított,csak az érzelem irányított.
A kedves szó,mit adtál nekem,
Már jól tudom,hazugság volt,minden szerelem.
Mikor fogtad a kezem s lágyan öleltél engem,
Úgy éreztem,az életem értelme te vagy nekem.
De reggel rá kellet ébrednem,hiába kerestem a szerelmem.
Nem maradt más nekem,csak az emlékek,
S néhány boldog percek.
A szekrényen,csak nézem a fényképed,
Nézem csillogó szemed,melyből a tekinteted rám veted,
Miért is szerettelek téged?
Hisz ez csak egy illúzió volt,hamis képek.
S egy hazugság,mely rólunk szólt.
Most a csend,oly hallgatag,
S mint egy előre megírt forgatókönyv,
Ennek is vége szakad.
Egy szép álom véget ért,
És egy könyv,mely hazugságról mesél.
A vágyak már nem csapnak a magasba,
Mert jól tudja,nincs értelme a hazug szavaknak.
    Írta Csilla.

 HIÁNYZOL.
Szeretném csodálni,szemednek színét,
Csókommal kóstolni,ajkadnak ízét,
Kezemmel érezni,testednek melegét,
Veled elfeledni,életem gyötrelmét.

Csak a két szív,mely egy ritmusra dobog,
A két lélek,mely együtt nyugodt,
Ezek vagyunk,te meg én,
A szerelmünk,véget nem ér.

A nap vigyázzon rád,ha nem vagyok veled,
Hold kísérjen utadon,ha nem fogom kezed,
A szél simogasson,amikor nevetsz,
De csak én legyek az egyetlen,akit te szeretsz.

Csak halk sóhajom száll,
Szívem bársonyos partján,
Te maradsz szívembe,s mindig is te voltál,
Érted szívem,úgy kalapál.

Te vagy az első,kinek hinni tudtam,
Álmomba is csak rád gondoltam,
Te vagy az első,kit szívből szeretek,
Én téged,soha nem feledlek.
      Írta Csilla.

 KETTŐNKÉRT RAGYOG.
Ma ez a nap,kettőnkért ragyog,
Mert a szívünk boldog.
Az érzések,melyek körbe vesznek,
Lángoktól átölelnek.
Ma nekünk dalol minden madár,erdőn mezőn át.
Csillog a fény,az ezüst tó taván,
Lágy szellő,betakarván.
Ma boldog ez a nap.mert megtaláltalak,
Már nem kereslek a csillagok közt,
Már nem kiáltom a nevedet.
Már nem kell gondolatba csíkot húzni az égen,
S egy kijelölt úton,megkeresni téged.
Eljöttél hozzám mert úgy érezted,én vagyok a végzet,
Én vagyok az életed értelme,minden vágyad perzselő érzése.
Most itt vagy velem,s forrón karodba tartasz engem.
Csókjaid édesek,s boldog vagyok, hogy megtaláltalak téged.
Este a csillagok úgy ragyognak ránk,
S mi kéz a kézbe sétálunk,egy kék tó partján.
A lágy szellő,viszi a virágok illatát,
S hozza szél mifelénk, egy halk muzsikaszó hangját.
Csak nézem a csillogó szemedet,s oly boldog vagyok veled.
Már tudom hogy ez a nap,csak kettőkért ragyog,
Mert rád találtam,s örökre foglyod maradok.
Magadhoz láncoltál,mint egy rab madarat,
Mert a szívem most már,örökre nálad marad.
     Írta Csilla.

  MEG TALÁLTALAK.
Néztem a csillagokat,
Ahogy ragyogtak az égen,
Néztem a két szép szemedet,
Ahogy figyeltél éppen.

Oly tiszta és őszinte,
Mikor figyelsz,
Lelkemen át hatol,
A tekintete.

Szívemet,melegség járja át,
S úgy rohannék hozzád,
Szavak,már nem kellenek,
Csak a két karod,mellyel ölelsz engemet.

Súgod a fülembe folyton,
Hogy szeretsz,
Ne enged el soha,
A két kezemet.

Rád találtam egy napon,
S többé,nem engedlek el,tudom,
A szíved, mint egy hatalmas gyémánt,
Mely az én szívemen,ragyogott át.

Nyugalom,s béke,
A boldogság,az életem értelme,
Te is vágysz erre,
S isten megadja nekünk,Ahogy el van rendelve.

Csak sétálunk majd a tengerparton,
Szívünkben a szerelem,
S a hold ragyog felénk,
Ahogy egymást átölelve sétálunk.

Boldogság,ami szívünkbe költözött,
Kéz a kézben haladunk,a csillagok között,
Az egész égbolt ragyog ránk,
S mi szerelmesen öleljük egymást.

Te leszel a szívembe,
A legszebbik rózsaszál,
Minden nap öntözlek könnyeimmel,
Hogy el ne hervadjál.

Reggel majd csókokkal ébresztelek,
Este két karommal ölellek,
Nappal két szememmel figyellek,
S a mosolyoddal élek.

Ragyogó orcádat,elmémbe vésem,
Amerre járok,mindig ott leszel velem,
Megtaláltam életembe,a legnagyobb szerelmet,
S most már,soha többé nem hagylak el téged.
               Írta Csilla.

 Vágyódás.
Úgy várom a percet,hogy meglássalak téged,
Karomba zárjalak,és soha el ne engedjelek.
Testemet csak perzseli a vágy,
A gondolatom folyton hozzád száll,
Nézem a fényképed a falon,oly hallgatag vagy,
De tudom akkor is szeretsz nagyon.
Eltelnek az évek,s eddig nem találkoztam veled,
Várom a napot,hogy meglássalak téged,
És elmondjam neked,hogy mennyire szeretlek én téged.
Minden nap,és minden percbe csak rád gondolok,
Miért nem vagy velem?
Folyton csak sóvárgok,
Ha egyszer is láthatnálak,
Örökre magamhoz láncolnálak.
Szívembe tennéd a legszebb gyémántot,
Mely fényesen ragyogna,
A boldogságot.
   Írta Csilla.

 GYERE HOZZÁM.
Hosszú hosszú éjszakákon,
Fohászkodom a csillagos éghez,
Felkiáltok a magasba mindig,én te érted.
Vágyaim már szárnyra kaptak,
Hozzád szállnék ,fel a kék egekbe,
És elmondanám,mennyire szeretlek.
Megkérem én a jó istent,küldjön el majd hozzám,
Ölelnélek s csókolnálak,minden éjszakán.
Reményeim,benned élnek,
Eljössz hozzám,majd egy napon végleg.
Csodás lesz majd a szép nyár,mikor ránk süt a napsugár.
Megcsillan majd a fény a két szemedbe,
Be aranyozza a szívem örökre.
Elmondom majd mindenkinek,
Kis madár szárnyaljon vele ,
Te lettél a legszebb álmom,
Te vagy az én boldogságom.
Látlak e még valaha is az életbe,
Fogom e a két kezedet,lágyan átölelve.
Elsuttogom e még neked,
Mily szép ez az élet,
A boldogságot te hozod majd nekem,
Addig is csak,szárnyal a képzeletem.
    Írta Csilla.

  HOLDAS ÉJJELEN.
Csillagok ragyognak az égen,
Holdas éjjelen szomorú a szívem,
Ajtómat nyitom,karomat kitárom,
Lépd át a küszöbét,édes kicsi párom,
Röpülj felém,karodat kitárva,
Szerelmes szívem,ne legyen árva,
Együtt nézzük majd, a kék csillagos eget,
Ahogy ragyognak,s mind felénk integet,
Távolból,megszólal egy hegedu" hangja,
S hozza a szél mifelénk,
Fülünknek,andalító a muzsikája,
Boldogan öleljük egymást,s sétálunk a parton,
Nem kellenek a szavak,
Mert szívünk muzsikája, ott dobog folyton,
Nézzük a tengert,mely csendes és nyugodt,
Csókoknak ízei édesek ott,
Lenyugvó napnak,vöröslő fényei,
Vakít a tengerre gyönyörű szépsége,
Van egy álmom,egyszer talán valóra váltom,
Holdas éjszakán,megtalálom a párom.
    Írta Csilla.

 INDULOK.
Ma még csak álmodom,
S kérem az istent,
Hogy egy napon,
Az álmom,valóra váljon.

Repülök majd hozzád,szélsebesen,
S a félelem elkísér engem,
De látni akarlak,
S ezért útnak indulok.

Messze vagy tőlem,
S félek,hogy soha nem érlek el téged,
De vágyom a csókodra,
A két ölelo" karodra.

Vágyom a szavakra,
Mellyet majd fülembe súgsz,
S az életem úgy érzem,
Melletted lesz majd boldog.

Csókoddal vársz majd engem,
Mikor én megérkezem,
De addig is,
Egy álom marad nekem.
   Írta Csilla.

 Lakat.
Szívemet furcsa érzés járja át,
Kezd nyílni benne a legszebb rózsaszál.
Mikor megláttalak téged,
Tudtam hogy szívem lakatját,csak te nyitod ki nékem,
Szemednek gyönyörű csillogása,
Rabbá tette szívem,
Én leszek börtönödbe a legszebb rózsaszál.
S te leszel szívemnek a boldogság.
A tengerpart közelébe,egy szikla szirt tetejébe,
Mindig nyílni fog egy virág,
S ha rá nézel,mindig gondolj rám.
Ha bánatos a szíved,könnyeiddel locsold meg,
Kinyílik az éj leple alatt,
S a szívedet meggyógyítja az.
Gondolatod mindig hozzám száll,
Mert az én szívem,csak terád vár.
  Írta Csilla.

 NEM FELEJTLEK EL.
Amíg a szerelem él,ne bántsd a szívem,
Mert míg bennünk él,a szerelem oly szép.
De ha már nem szeretsz,
Akkor se felejts el engemet,
Emlékez rám,ha süt a nap,
S ha leszáll az éj,
Mert egy szerelem érzése,csodákat ígér.
Jöhet eső,jöhet orkánerejű szél,
De a szívemből soha nem téphet ki.
Őrizlek álmomba,őrizlek a nappalokba,
Az éjszakába,és a gondolatokba.
Őrizlek szívembe,
S nem felejtlek el,míg élek.
   Írta Csilla.

  RÓZSA.
Csillog a nap fényébe,egy halvány rózsa,
Rád emlékeztet,minden szirma.
Illata a szívedig száll,
S te úgy érzed,boldog vagy már.
És ha megjelenik szemedbe egy könnycsepp,
Én elmegyek hozzád,s letörlöm neked.
Gyengéden átkarollak,s millió csókot adok neked.
Az éjszaka betakar,s a sok fényes csillag,ránk ragyog majd.
Most úgy hiányzol nekem,s kereslek szüntelen.
De nem látok mást,csak egy rózsát,
Mely csak csillog nekem, a nap sugarán.
   Írta Csilla

 MÉG FÁJ.
Ma éget a szívem.s fáj a lelkem.
Benned bíztam,de eltévedtem.
Egy olyan útra léptem,mely ragyogott nekem.
Azt hittem,ez lesz az életem.
A ragyogás,elvakította a két szemem,
És minden érzés előhozott bennem .
Ma már tudom,kemény volt ez az út,
Eltévedtem,s most földre estem.
Felállni már nem lesz könnyű nekem.
Tudom az élet egy körforgás,
Egyszer fent,egyszer lent.
Most elmerültem,a legmélyebb homokba ,
S az indák,rá kapaszkodnak a lábamra.
Húz a sötétség,egyre csak lejjebb,
De látni még egy szikrányi fényt,
S kapaszkodni,a szív erős,és mindent kibír.
Tudom,egyszer én is kijutok,
S ami eddig ragyogott,szívembe kincseket mutatott,
Nem maradt más,csak illúzió,
Egy kép mely elfakult.
Az ész,örökké fog rá emlékezni,
S a szív sajogni.
Elmerültem, hajó,amire felszálltam,
Elment nekem.
De mindig van menekülés,s van mibe kapaszkodni,
És egy új nap,mindig új reményeket hoz,
S tudom az élet még szép lehet.
      Írta Csilla.

  VÁRLAK.
Egy halk zene szól az éjszakába,
Szívemben már csak egy az álma,
Szeretnélek még egyszer újra látni,
Holdas éjszakán,karomba zárni,
Látni a két gyönyörű két szemed,
Mikor rám néz a tekinteted.
Egy csillogó szempár,
Melybe,táncot jár a fény,
Szívemet perzseli egy gyönyörű emlék,
Ma is rád gondolok,
Fejembe sok gondolat kavarog,
Csak várlak téged,
Várom a napot,hogy újra megérintselek.
Nézem az órát,de oly lassan telnek a percek,
S a muzsikaszó egyre távolodik tőlem.
Éjszaka csak rólad álmodom,
Szívembe zártalak nagyon,
Talán egyszer eljössz hozzám,
S karomba zárlak,egy holdas éjszakán.
     Írta Csilla.

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat