BÉKA BOSSZÚ.
Egyszer egy nagy hires tóban,jeleskedvén szives szóban.
Összeröffent kilenc véka ragyás képü varangy béka.
Hogy elég volt a nem jóját,el intézik ök a gólyát!!!!
Ez igy tovább nem állapot széttépik a vadállatot,
Írgum burgum:brekeke,ördögfattya gyereke,
Fell is áltak csata sorba,nem lóháton csak a porba,
Ott gugoltak kora reggel,nagy brekegö,hadsereggel.
Hogyha jön a dögös gólya,kitöl öket isten óvja.
Nekitámad minden béka,fia lánya ivadéka.
Irgum burgum brekeke,gördül a sors kereke.
S megkötvén a szövetséget,küldöttek egy követséget,
A szokás ma már jó lábon áll,reszkessen a gólyamadár.

  RÓKA KOMA.
Sajtom ott lóg egy nagy szegen,
ha akarom meg is szegem,
attól tellik meg a bendöm kedvére,
lompos farkam attól hizik kövérre,
persze kopik ha sokáig harapom,
de kerek lesz ujra mint a kalapom.
Róka koma hajnalodik!!!
a sajtod is halványodik,elmegyen a göncölszekér,
létrád akkor bagót sem ér.
Itt a létra huzzátok
szakadjon az ég rátok.
Ejnye ejnye,,letörtétek létrámnak a végit,
a többit már ki sem dugom,ugyse ér az égig.
A róka meg neveti a bohó,
s arra gondol:Igy jár aki mohó.
Ki egy helyet,felmarkolna tizet,
mig végül is tizszeresen fizet.

   BÉKA.
Téged köszönt minden béka,
csillagok hös ivadéka,
Béka veled üdvözlégy,
üdvözlégy,légy légy légy.

  Havacska.
Addig vigyáz itt a télre,
hótól hizzál jó kövérre,
De mig fönt leszel a hegyen,
a szived is jégböl legyen,
Erre ügyelj nagyon-nagyon,
mert a szived csaphat agyon!

 Nyúl.
Itt fut egy nyúl,útcu kopó,
ki az ágyból két naplopó,
Hivjam talán a szakácsot,
kifözni egy jó tanácsot?

  KAKAS.
Volt nekem egy kakasom,
Ki mindig kapirgált,a szemét dombon.
Olyan volt reggel a hangja,
Mint egy száguldó autó szirénája.
Felébredt ot mindenki aki a hangját hallota,
Nem is maradt az ágyba,senki soha.
Ö volt a szemét dombok királya,
A reggeli ébresztöt,mindig ö csinálja.
Ébresztö,ébresztö kukoriku,
Mondta ezt minden reggel a nagytorku.
Néha ezért meg is dobálták,

Úgyan !!!haggy már aludni! kiabálták.
De ö erre fittyet se hányt,
csak kúkorékolt tovább.

.

 LAKODALOM.
Picinyke házikó van ,a tisztás széllén,
Abba lakik nagyanyó,erdöknek mélyén.
Dalolgat ö minden nap,s az állatok hozzá vonulnak.
Szeretgeti és becézgeti öket,
Simul is hozzá mind szépen.
Jöjj te kis madár,
Szebben dalolj már!
Amerre jársz,mond el mindenkinek
Lakodalom lessz itt ma,
Aki él és mozog,nagyanyó ide várja.
Lessz itt móka kacagás,
Erdö közepén nagy tánc.
Helye hulya vigadalom,lesz it tánc meg lakodalom.
Sürgés forgás a konyhába
A béka meg a húst csinálja.
Béka koma fakanállal csapkodva,
A hus meg elég a konyhába,
Hü te béka,meg ne üss már,
Inkább nézd a húst, hogy jó e már!
Meghivott vendég,aki él és mozog,
Anyókának lánya,férjhez megy most.
Eljött érte a szöke herceg
Nem paripán,és nem is henceg.
Mulatság vár itt mindenkire,
Férjhez megy nagyanyó,eggyetlen szépsége,

  HERCEG.
Volt egyszer egy herceg lány,
Kinek kastélya a hegyen ált.
Busult ö magába,várta a herceget,de mind hiába.
Nézte az ablakon át,hogy egy madár merre száll.
Vele repult volna ö is már,
Igen ám!de magasan ált a vár.
Bezárta öt egy sárkány
És régóta raboskodik ö már,
S csak várta ö a szabadulását,
Hogy a herceg,mikor jön már.
Teltek az évek,s teltek a hónapok,
És ö csak mindig vágyódott.
Mikor jössz el értem?te drága herceg,
Mindig csak ezt ismételte,
S a távolba nézzet.
De a herceg,nem érkezett.
Ö csak minden nap várta, csak egyre várta,
Azt a pillanatot,hogy egyszer eljön, a szabadulása.

  KIRÁLY.
Meseország királya,üll a trónján,mind hiába.
Bolondja a táncot járja,keresztbe fordul az ö lába.
Disszes puccos társaság,virit a fejükön a bolondság.
Alatvalói hajbókolnak szépen,orrúk a földet veri éppen.
Királynak a diszes vára,trónja meg a széke lába
arannyal van az bevonva.
Igy áldegél ez a király,meseország birodalmán.

  VARJU.
Hol volt ,vagy hol nem volt,
Talán már igaz sem volt.
Volt egy fekete varju,
Ki mindig csak károgott.
KÁr kár! ne rikácsolj már!
Mondta egy róka,ki éppen arra járt.
Miközöd hozzá!te róka koma.
Akkor károgok,mikor én akarok.
Ideges lett erre róka koma,
S felugrott volna ö a fák lombjára.
Igen ám!de magas volt a fa lombja,
És ö lezuhant egy nagy halomba,
Kibicsaklott a bokája,
S nem lett neki ebéd mára,
Károgott a varju koma,
Igy jár,kinek rám fájj a foga.

  Nyúl.
Itt fut egy nyúl,utcu kopó,
ki az ágyból két naplopó,
Hivjam talán a szakácsot,
kifözni egy jó tanácsot?

   TÉLI ÁLOM.
Irgum burgum teremtette!
Mondja ezt mindig a medve.
Hadjatok már aludni!Hisz még nincs itt a tavasz kezdete,
Odakint hideg van,és esik a hó.
Aludni a jó meleg szobába,az a jó.
Csend legyen hát!irgum burgum,
Mert szétt csapok köztetek menten,
Hadd aludjak még egy kicsit!
csupros mézröl mely tele van csordulásig,
Majd ha elfogy a mézem
Felébredek én szépen,

 MACKÓ.
Kerek erdö sürüjébe,
Élt egy kis mackó csenbe.
Minden napját azzal tölti,
Hogy a fazikját,megtölti.
Csupros mézes bádogjába,
A mézz gyülik halom számra.
A dongó is megkóstolná!
Igen ám!de a mackó a kezére vág.
Hozzál nekem inkább mézet,
Ne mindig csak nézzed!
Igy morgott a kicsi mackó,
És sebesen elrepült a dongó.
Nem sokára megérkezvén,
Hozta is a mézet tüstén.
Mostmár barátok a dongó és a mackó,
Eggyütt éldegélnek,
Hisz  jó a meleg kuckó.
Mindketten gyüjtik a mézet
Téli estéken betérhetsz te is,
Hogy megnézzed.
Mézett nyalni oly jó,
A barátság maradandó.

Oldal: csak gyerekeknek2
VERSEK MINDENKINEK , Ferenczi Csilla VERSEI . ÉS SOK MÁS DÍSZITÖ ELEM - © 2008 - 2024 - csilla-versei.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat