SZERETLEK NAGYON.
Mit nem mondtam el neked,
Elmondom most,
Hogy nagyon szeretlek,
Érezni akarom minden nap,
Hogy velem vagy,
Érezni,ölelö karodat,
Vágyni a csókjaidra,
Vágyni arra hogy éjelente,
Csak az enyém vagy.
S hallani akarom naphoszat,
Mikor fülembe sugod,
Hogy nagyon akarlak.
szeretlek!mig élek.
Mig melletem ébredsz.
Szeretlek! mig nap ragyog az égen,
S ahogy esténként kigyulnak,
A csillagok az égen. irta csilla.

          UGY HIÁNYZOL!
HIÁNYZOL NÉKEM?MINT FÖLDNEK A FÉNY,
GYERE OLY KÖZEL,HOGY LÁSSALAK ÉN:
MERT HA NEM VAGY ITT VELEM,
ÉN IS KÖNNYEN VÉTKEZEM:
UGYE MINDIG VISSZAVÁRSZ?
GYERE ITT MINDIG RÁM TALÁLSZ.
OLYAN VAGY MINT A REMÉNY,
MINT FÖLDNEK A FÉNY.
HA RÓLLAM ÁLMODOL,
ÉS SZÓLSZ NEKEM,
OLYAN LESSZ AZ ÉLETEM.
HIÁNYZOL NÉKEM, MINT ÉJNEK A CSEND
HA HALLOM HANGODAT,MA IS FÜLEMBE CSENG.
AZ ÉJSZAKÁT CSAK RÓLLAD ÁLMODOM,
LÉGY ITT VELEM UJRA,
CSAK EZT MONDOM.     irta csilla.

 ELHAGYTÁL.
Nem kell már a szó,nem kell a fájdalom,
Mi átjárta szivem,azon a hajnalon,
Mikor elhagytál,azt hittem,rögtön meghalok.
Ugy szerettük egymást,szinte röpültünk,
Éjszakákon a fellegeken át.
Röpültünk hegytetökön át,s boldogok voltunk mint a madár.
Eggyetlen vágyunk volt csupán,
Ölelközni,éjszakákon át.
S mit egymás iránt éreztünk akkor,
Most megszünni látszanak.
Már nem jelent semmit a szó,
S már nem jelent semmit,mit akkor mondtál.
Mert elhagytál,s nem szeretsz már.
Elmentél,és azt sem mondtad!Viszlát.
Nem törödtél az érzéseimmel,
Mik gyötörtek,éjszakákon át.
Már sirni sem tudok,már nem érzek semmit.
De azt még mindig tudom,hogy nagyon szeretlek.
Hazugság volt minden csókod,minden ölelésed,
Most már, tudom jól.
Elvitted ölelö karodat,s a boldogságot,
Melyet akkor tölled kaptam.
Számomra,már nincs remény,
Lehet hogy mást ölelsz,most épp.
Másnak az ajkát csókolod,
S derekára,két kezed rá fonod.
Még mindig érzek irántad,
Hazugság lenne ,ha nem ezt mondanám,
S ha éjelente,rád gondolok,
Szivem még mindig érted eped,   irta csilla.

  HA MÁR NEM SZERETSZ.
Ha már nem szeretsz!nincs miért élnem.
Ölelö két karod,többé nem érzem.
Te vagy nekem a fény az éjszakába,
A csillagom,az éjj tavába.
Ha már nem szeretsz!
Nem kell a szó,mit egykor,
fülembe sugtál,
Már tudom,hogy hazugság volt.
Pedig te voltál a reményem,az éjszakába,
S mindig vártam,bóditó csókjaidra.
Ha elhagysz engemet,megszünök létezni,
Lebegni a földön,s hozzád érni,
De tudod! én most is szeretlek,
MInt föld a fényt,karommal,ugy ölelnélek.
A vágy,mit testembe érzek ha fekszem az ágyon,
Az olyan mint egy bóditó álom.
S tüzzel teli érzésekkel,
Nem hunynak ki,mig élek.
Ha el kell menned,elengedlek.
De tudnod kell ,hogy még ma is,
Ugyanugy szeretlek.
S ha reggel felébredek,
Már nem lelem ölelö kezed.
Mely egykor,minden éjjel ölelt engemet.
Ha már nem szeretsz!mond meg nékem!
Ne vággyak rád minden éjjel. irta csilla.

  Vágyakat érezni.
Távolba szól egy halk muzsika szó,
S mi csenben ültünk egy parkba,a kispadon.
A fejünk felett tengernyi csillag gyúlt ki az égen.
Oly boldognak éreztük magunkat,aznap este, azon a kis padon.
Nem szóltúnk semmit, csak ültünk némán,
Vágyakat éreztünk csak egymás iránt.
S a vágy elrepitett benünket,gondolatba messzire,
Egy kis ház,leg belsöbb  mélyére.
Ott már tudtuk,hogy egymásé leszünk örökre.
Már nem szakithathat semmi szét bennünk,
Már nem történhet,semmi rosz velünk.
A boldogság,mely felröpit bennünk,
Szárnyakat kapunk s ugy repülünk.
Ugy szeretlek kedvesem,tudnod kell ezt.
Ezen az éjszakán,a tied leszek.
S mig egy csillag ragyog az égen,
Örökre veled leszek.   irta csilla.

 

 SZERETLEK MIG CSAK ÉLEK,
Csendes este volt,a lágy szellö fujdogált a tengerparton.
S mi csak sétáltunk ketten kéz a kézben.
Az arcunkat simogatta a lágy szellö fuvallata.
A csillagok, csak úgy ragyogtak ránk,
S mi tudtuk,hogy itt a boldogság vár.
Csak lépkedtünk a szemcsés homokba,
És nem gondoltunk másra,csak a boldogságra.
A vágyakkal szivünkbe,már szinte repültünk,
Fel magasan a fellegekbe.
Nem tudtam még akkor,hogy mi vár rám,
De éreztem szivembe,hogy itt megtaláltalak már.
Te voltál az kit mindig is kerestem,
Te lettél most szivemben,az eggyetlen szerelmem.
Te lágyan átöleltél,s fülembe sugtad,
Szeretlek kedvesem.
Én szólni nem tudtam,hisz a szerelem hatalmasabb volt nálam.
Csak kezemmel nyakadra fonódtam,
S a sejtelmes szavaktól,oly boldog voltam.
Már tudtam,hogy soha el nem engedlek,
Mig élek,veled leszek.
Azon az éjszakán minden álmom,valóra vált.
Hisz téged szettelek,téged kerestelek,
Szeretlek,mig élek.
S most itt vagy karjaimba,
És soha el nem engedlek.
A kis faház tornácán,szemedbe néztem,
Szólni nem tudtam,hisz mérhetetlen vágyat éreztem.
E gyönyörü éjszakán,tested a testemhez ért,
S milliónyi csókokkal halmoztalak el én.
Mit eddig éreztem,csak álomnak tünt,
De most itt vagy velem,és érzem ölelö két kezed.
Szeretlek drága szivem! mint csillagok a holdat,
Mert ha nem ragyogna,akkor a szivem is gyázba volna.
Szeretlek, ugy mint a föld a fényt,
Mert ha nem volna ez a fény,nélküle, én is meghalnék
Te vagy a ragyogás a szivembe,
Esténként csillag a szemembe,
Te vagy a tüzz ha fázom,
Hideg téli éjszakákon.
Most itt vagy velem,szeretlek kedvesem!
Mig csak nap,s a hold ragyog az égen.
S ez a mérhetetlen nagy szerelem,
Soha ne muljon el belölem.
Te lettél a fény az éjszakába,szivemnek legbelsöbb zugába.
Te voltál az,ki kinyitotta szivem kapuját,
Hogy a szerelem beérkezzen hozzám.
Maradjon is igy örökre,
Hisz csak téged szeretlek mindörökre.     irta csilla.

  HAZUGSÁG VOLT.
Este ha lefekszem,már nem hallom a szót,
Mit egykor fülembe sugtál,szeretlek nagyon.
Ha elmondhatnám neked,hogy még most is mit érzek,
Nem volna rá szó,s kevés lenne egy élet.
Azon a nyáron,mikor megismertelek,
Rózsát adtam néked,s bele leheltem a szerelmem.
Halk muzsikaszó  mellett,nyújtottam át neked,
S féltem,hogy el ne veszitselek.
Te gyengéden,megfogtadd a kezem,
S azt mondtadd,szeretlek kedvesem.
Az az éjszaka volt talán ,életem legszebb éjszakája.
Mert éreztem.hogy te vagy életem,éltetö napsugára.
Mikor átöleltelek,s csókoltam ajkadat,
Mérhetetlen vágyakat éreztem irántad.
Már tudtam,hogy jöhet jégesö,orkán erejü széll,
A mi szerelmünket már,semmi nem szakithatja szét.
De másnap,ahogy más karjába láttalak,
A szivem,rögtön megszakadt.
Nem tudtam,mit mondjak ,csak a könnyeim csorogtak.
Hova lettek,az éltetö szavak!!
Hová lett az ölelésed,s a szerelmess súttogó szavaid!!
S amit akkor mondtál nékem!
Hazugság volt minden.
S most érzem,hogy kiszakad a szivem érted,
Hisz még mindig,úgy szeretlek téged.
Miért mondtál nekem hazug szavakat?
Miért nem mondtad meg,az igazat?
Szólhattál volna,hogy minden csak szinjáték.
De én meg bocsájtok neked,
Gyere vissza hozzám,kérlek! irta csilla.

  CSÓKOS SZÁD.

Ez a világ nem kell nekem,
Nállad nélkül szép szerelmem.
Te vagy szivem,minden boldogsága,
S veled,ísten áldássa.

Te vagy,egy húlló csillag,
Ki tenyerembe pottyant az nap,
Ma is ott tartom,két kezemben,
S nem engedem el,soha sem.

Szerelmedtöl, lángra gyúlt szivem,
Mindig csak téged óhajt a lelkem,
Ámor nyila ,át szúrta a szivem,
Közepét találta,ma is ezt érzem.

Csak ölelnélek,folyton folyvást,
Csak csókolnám napestig,a szád,
Add hát ide szerelem! légy hát az enyém!
Rózsákat szórok minden éjjel,lábad elé.
                    irta csilla.

 SZERETLEK KEDVESEM.

Szeretlek kedvesem,
Szeretlek én téged,
Ha nem szeretnél engem,
Meg halnék érted.
Ne akard,hogy szivemet,
Ölje a bánat,
Szeress engem mindig,
Mig csak dalolnak,
A madarak.
Szeretve szeretnék szivedbe,
A legszebb virág lenni,
Közepébe annak,
Minden éjjel ki nyilni.
  irta csilla.

Oldal: romantikus versek5
VERSEK MINDENKINEK , Ferenczi Csilla VERSEI . ÉS SOK MÁS DÍSZITÖ ELEM - © 2008 - 2024 - csilla-versei.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat