AZ ÉLET SZÉP.
Az élet szép,de nélküled mit sem ér.
Ha már nem mondhatom neked,nap mint nap,
Hogy mennyire szeretlek,
Ha nem lehetsz mellettem,mikor ágynak esem,
Viz parton eggyütt,virágokat szedni,
Csobogó pataknál,meg mosni arcodat,
Rózsákkal tele kertben,ölelni tégedet,
S nézni az órát,hogy soha ne érjen véget.
Melleted lefeküdni,reggel veled ébredni.
Ágyban párnák közt,veled le pihenni.
Az élet szép,de nélküled mit sem ér.
Ha már nem fogod,remegő kezem,
Őszülő hajjal ülni,tornác szegleten.
Nézni hogy szállnak a madarak,
S hallgatni, mily szépen dalolnak.
Meg öregedni egyedül,az élet mit sem ér,
Csak annak örülni,hogy mellettem legyél.
                         írta csilla.

  BOLDOG VAGYOK.
Boldog vagyok mert élek
Boldog vagyok mert remélek,
Ha rád nézek,örül a szívem,
Boldog vagyok,ha megfogod a kezem.
Szeretve szeretni,vidámnak lenni,
Örülni minden vágynak,mely lángokat adhat,
Örülni a percnek ha veled lehetek,
Örülni mindennek,miket át élek veled,
Szeretném kezedet örökre fogni,
Boldognak lenni,és soha el nem hagyni.
                            írta Csilla.

 FONÓDJ RÁM.
Keresve sem találnék,
Szebb nőt te nálad,
Égen s a földön,
A csillagom,te vagy.
Ha reám nézel,fekete szemeddel,
Minden napomat,napfénnyel töltött el.
Hajadnak csillámló fénye,
Betölti szobámat,minden ékességgel.
Piros arcod,ezernyi rózsa szépségével,
Csókos ajkad,égető érzése,
Fonódj rám kedves,ne hagyd hogy el égjek,
                    írta Csilla.

                                                              MEGISMERTELEK.
Mikor megismertelek,
Úgy ragyogott rám a szemed,
Csak néztél,és én néztelek,
Nagyon tetszettél nekem,
S te átöleltél engem,
Csak símúltunk egymáshoz a tánc közbe,
S a szavak már ,nem is számítottak.
Már egymás nézéséből tudtuk,hogy a másik mit akar.
S mit te akartál,azt én is akartam,
Sejtelmes vágyak,mi fejembe kavarog,
S azon az éjszakán,egymásba kapaszkodván,
Simogattad minden részem,s bíztam hogy,
Ezek az érzések soha nem érnek véget.
                       Írta csilla. 

 

  NÉZEM AZ ÓRÁT.
Nézem az órát,mely csak körbe jár,
s múlnak a percek,úgy megállittanám.
Csak nézek ki az ablakon,mikor jössz már,
Várom hogy el jöjj hozzám.
Terített asztalon,a gyertya lángja már csonkig égett,
El szaladt az ídö,s te nem jöttél ahogy megígérted.
Szemembe világít a holdsugár fénye,
Szívembe markol,a fájdalom bus reménye.
Várni arra akit annyira szeretsz,
Talán ö nem is szeret!
Szomorú szívvel dőlök le az ágyra,
Kispárnámat fejemhez szorítva,
Szememből a könny ki csordul,
S egy gondolat,mi jó volt ,minden véget ért.
                 Írta csilla

   SÍRD EL GITÁR.
Sírd el gitár,hogy szeretem,
Mond el neki, hogy kell nekem,
Ha nem akar engemet,
A szívem akkor, meg reped,
Pengesd a húrod,szívböl szóljon,
Bánatosan sírd el néki, majd a tó parton,
Ámor nyila találta szívemet,
Ma sem tudlak feledni tégedet,
Ha te nem szeretsz engem,
Elmegyek egy szigetre,
Hol még szél sem rebben,
Egyedül hajtom álomra a fejem,
S csak vágyakozva sóvárgok érted,
Sird el gitár, hogy szeretem,
Egy az életem,azt mind a lába elé teszem,
Pengesd a húrod,szívembe marjon,
Ne hagyd hogy a bánat,meg öljön egy hajnalon.
                      írta csilla.

   SZERESSÉL.
Csak egy szót kérek,hogy szeressél,
S értem mindent meg tegyél.
Ha akarsz engemet,akkor fogd a két kezem,
Vigyél el oda,hol ott van a szerelem.
Szerelemnek adni minden éjszakát,
Szívembe tőrt döfni,mit Ámor nyila hasít át.
Érezni magam mellet a szívednek lüktetését,
Testnek adni minden mámort,
Vágyakkal hemperegni pihe puha ágyon.
Csak szólj,s ismételd,mond folyton hogy szeretsz,
Hozd le értem a csillagokat is ha lehet.
Szeressél szeressél örökre engemet,
Minden nap ismételd hogy szeretsz,
Hogy soha el ne felejtsem.
   Írta Csilla.

  KÍVÁNLAK.
TÜzz forró volt a tested,
Mikor hozzád értem,
Már nem bírtam úrrá lenni,
Az érzéseimen.
A vágy, mit irántad éreztem,
Több volt az mint szerelem,
Nem szóltál, csak hagytad némán,
Hogy kezem-mell érintsem,
Testednek hajlatát,
Az én testem is izzott,
És a vágyaktól epekedet,
Ma légy az enyém kedvesem!
Akarlak téged minden részem-mell,
Akarlak, mert te vagy az én virág szálam,
Te érted élek, s te érted halok,
Lábad elé mindent oda rakok,
Légy enyém kedvesem,kívánlak téged,
Te légy vágyamnak,a legg szebbik része.
                        írta Csilla.

  ZÖLD INDA.
Egyszer eljövök érted,
Elviszlek oda,
Hol hangos a fülemüle dala,
Tábor tűzz mellet,
Mondom el én néked,
Hogy mennyire szeretlek.
Tűznek pattogása,
Szívemnek vágya,
Az lesz minden óhajom,
Hogy ölelj át ma.
Karoddal fonódj rám,mint az inda,
Míg élek ,ne engedj el soha.
                írta Csilla.

  MENNYIRE SZERETLEK.
Felhőknek áradata,
Szívemnek nagy bánata,
Kavargó gondolatok,
Mit nem mondtam el soha.

Hogy mennyire szeretlek,
Soha nem mondtam el neked,
Nem mertem s féltem,
Hogy örökre elveszítelek.

A szíved oly gyenge volt,
És törékeny,
S tudtam hogy te igazán,
Nem szeretsz engem.

Én csak öleltelek volna,
Reggeltől nap estig,
Csókoltam volna piros ajkad,
Hajnaltól hajnalig.

A lelked s szíved tisztasága,
Mi megfogott benned,
Az őszinteséged,mi ot volt a szívedben.

Már nem tudom milyen volt a szerelmed,
Féltem az érzésektől,mi lezajlott szívemben,
Soha nem mertem elmondani neked,
Hogy én mennyire szeretlek.
            Írta Csilla.

 TÉGED AKARLAK.
S csak ragyogott a nap,
Felhők úsztak az égen,
Sorakoztak egymás mellet,
Mint a bárányok a réten.
S te áltál a nap fényében,
Úgy ragyogtak a szemeid,
Selymes hajad válladra borult,
S a szélben lebegett.
Nem szóltál semmit,
Csak ki tártad a karod,
Az ég felé néztél,
S kiáltottál nagyot,
Nem akarok mást,csak egyedül téged,
Szeretlek mig élek,
Míg csak titeket nézhetlek,
Míg szememmel látok,
S karommal ölelek,
Mig a lábammal lépek,
Csak téged kérlek,
Nem akarok mást,
Csak egyedül téged.
        írta Csilla.

 HA LE IRNÁM.

Ha le írnám mindazt,mit érzek,
S szívembe vagyon.
Kevés volna egy élet,
S elfogyna a papírom.
A boldogság egyszer rád talál,
Nyisd ki hát szíved kapuját,
Mosolyogj mindenre amire csak lehet,
Mert egyszer talán,
El viszi hozzád a szerelmet,
Légy boldog és vidám,
Mert valahol egy fényes csillag,
Csak mindig te rád vár.
           írta Csilla.

  HAZUGSÁGOK.
Késő este van,az utcán ki gyúltak a fények,
Az égen megannyi csillag fénylett,
Rád vártam,azt ígérted el jössz,
S én nyugodt voltam,
Magam elé képzeltem,selymes hosszú hajad,
Piros orcád, és csókos ajkadat.
Csak feküdtem az ágyon,s a vágyakkal telt szivem,
Alig várta,hogy újra itt légy velem.
Nem gondoltam másra,csak az igaz szerelemre,
S a hazugságokra,oly sokat be csaptál már engem,
Nem is tudom mikor mondol igazat,s mikor adol igaz szerelmet.
Azon a holdfényes éjszakán,mikor sétáltam veled,
Szük kis utcán,át karoltalak téged.
Azt hittem akkor,hogy igazán szeretsz,
Hisz úgy öleltél engemet.
Ma is,csak a képzelet,s sejtelem él szivemben,
Nem tudom ma sem,mi volt igaz belőle.
Talán csak illuzió, s remény volt az egész.
Mára már eltűnt,mint egy feledés.
Az óra mutató ,szinte úgy szalad,
Nézem az ajtót,hátha be toppansz.
Fejemben sok minden kavarog,
De már nem láthatom,mosolygós arcod.
                 írta Csilla.

  HÜVÖS MÁR AZ ÉJ.
Hüvös már az éj
A fákról le húllot a levél,
Csak vártalak téged,de te nem jöttél,
Csak bolyongtam a sötét utcákon,
S nem tudtam merre tart a lábam,
A fa leveleket csak fujta a szél,
S hűvös már azt éj.
Hol vagy te kedves?
Szemem mindig csak keres,
Sáros utcákon lábam csak ténfereg,
Ide oda bolyongok,
De nem talállak tégedet.
         írta Csilla.

  BÁNATOMAT.
Bánatomat dalban játszom el,
Le ülök a zongorámhoz,s ott játszom el.
Sir majd annak minden billentyűje,
Mert itt hagytál te örökre,
S nem volt kinek mondani,hogy maradj még,
Ne menj el, hisz úgy szeretlek én.
Csak a zene, mi meg vigasztal engem,
Ezen a fájós reggelen,
Már nem sírod el bánatod a vállamon,
Már nem fogod a kezem az úton,
Miért nem mondtad el,hogy mást szeretsz?
És én már nem kellek neked,
Csak játszottál a szívemmel,
S bolondítottál engem,
Hagytad hogy szívem meg szakadjon,
Most a zongorámnál fáj nagyon.
Csak sírjon minden billentyü,
Mert feledni akarok,
Szívembe markoljon, száz muzsika szó,
Mert úgy érzem,mindjárt meg halok,
Tudom hogy nem szeretsz már!
Légy boldog mással.
Én pedig boldog leszek, a zongorám-mal
                  írta Csilla

Oldal: romantikus versek 7
VERSEK MINDENKINEK , Ferenczi Csilla VERSEI . ÉS SOK MÁS DÍSZITÖ ELEM - © 2008 - 2024 - csilla-versei.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat