VERSEK MINDENKINEK , Ferenczi Csilla VERSEI . ÉS SOK MÁS DÍSZITÖ ELEM

ÜDVÖZÖLLEK: ÉREZZÉTEK JÓL MAGATOKAT

 

ÁLMAIMBAN.                                              
Hogyha egyszer álmaim valóra válnak,
Ot leszek a kis sziget közepén 
Ahol pálmafák álnak.
Viznek szine kék mint a tenger 
Belseje milliónyi élölényt rejt el.
Szemcsés homokot egész nap taposnék,
Bele dugnám lábam, hogy meg ne fázzék.
Napsütésbe nyújtózkodnék nagyokat 
Mig el nem jön az este,
S akkor nézném a csillagokat.
Hullámokkal játszadoznék s ha eljö az éj kis kunyhómba megaludnék.

 

 

 

   ENGEDD MEG 
TE VOLTÁL KI SZVEMBE TAVASZT HOZOTT NÉKEM,
BERAGYOGTAD ÉLETEM CSILLAGOK FÉNYÉBEN.
ENGEDD MEG HOGY SZIVEM ODA ADJAM NÉKED,
SZERETETETT HINTSEK RÁD EBBE AZ ÉLETBE.
HA MEGENGEDED MINDEZT NÉKEM,
IGÉREM BOLDOG LESZEL VÉLLEM.

 

 

 BARÁTOK.
TENGER KÉK A SZEMED,
IBOLYÁT ADOK NEKED,
LEGYEN EZ A BARÁTSÁGUNK JELKÉPE,
NE TÉPJE SENKI, SOHA SZÉJJEL.
TARCSÁL MEG SZIVEDBE SOKÁIG,
ÖRIZZÉL MEG BARÁTODNAK,
HALÁLOD ÓRÁIG.

 

 

 ESÖ 
SUSOG AZ ERDÖ ZENÉL A MEZÖ,
KERTEK ALATT JÁR A FELHÖ.
JÖN AZ ESÖ NEM SOKÁRA,
BEBORÚLT MÁR AZ ÉG HATÁRA.
CSAPKODVA JÖN A VILLÁM,
HÁZAKAT MEGVILÁGÍTÁ.
ESIK MÁR,MINTHA DÉZSÁBÓL ÖNTENÉK,
VIZES MÁR A HATÁR,S A HÁZAK AMERRE JÁR.
SZÉL MEGTÉPI FÁKNAK ÁGÁT,S LOMBOKNAK HADÁT.
ZúG MÁR MINDEN,MENYDÖRÖG AZ ÉG,
ELJÖTT AZ ÍTÉLET IDÖ,
MENEKÜLJÖN KI MOZOG ÉS ÉL.

 

 

 

 

 MADÁR 
Lassan beköszönt a tél 
s hó fedi el a házak tetejét.


Minden madár sietve távozik 
melegebb éghajlatra vágyakozik.


Egy árva kiss madár még magokat szedeget 
nem akar ö elmenni hisz itt élte életét le.


De ahogy telnek a napok 
a kis madár szive egyre csak sajog.


Mindenki elment már egyedül maradt,
mit kezdjen most a nagy hó alatt.


Elesége is elfogyot már, éhen fog halni,
nincs meleg s ki magott tudna adni.


Ablakokat kopogtatván új reményeket vár,
de nem jön a segitség nincs mit tenni már.
s egy hajnalon a fán  fészkébe a hó belepte.  

 

 

 

 

 

 

Egyszer

Ha egyszer felnövök

csillagokkal játszom

kezembe tartom

vigyázok rájuk 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

   VÁRLAK,
DALOLJ DALOJ TE KIS MADÁR,
SZÁLJ ERDÖN S RÉTEN ÁT.
VIDD EL KEDVESEMNEK HIREMET,
MOND EL NÉKI,HOGY MÉG MINDIG SZERETEM.
TÉLEN NYÁRON,VISSZA VÁROM,
MINÉL ELÖBB JÖJJÖN,HADD LÁTOM
JÁTSZADOZUNK MAJD TAVASZI SZÉLBEN,
BOLDOGOK LESZÜNK,UGY MINT RÉGEN.

 

 

 

 

 

 

TAVASZ.
HOL VAN MÁR A TAVASZ KI RÜGYEKET FAKASZT.
ELTÜNT AZ MÁR RÉG ELVITTE A SZÉL.
HOGYHA EGYSZER MEGÉRKEZIK KISKERTEMBE LETELEPSZIK.
NEKEM LESSZ A LEGSZEBB KERTEM,
TAVASZ NYILLÁS IDEJÉBEN

 

 

 

  TE HOZTAD.
SZIVEMBE TE HOZTAD A TAVASZT 
TE VOLTÁL NEKEM A FÉNYLÖ CSILLAG.
VIRÁGOKKAL HALOZNÁM EL,MINDEN LÉPÉSED,
HA VISSZA JÖSZ HOZZÁM,
BOLDOG LESZEK VÉLLED.
NE HAGYD HOGY SZIVEMET EPESSZE A BÁNAT,
JÖJJ VISSZA HOZZÁM MINDIG CSAK TÉGED VÁRLAK

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

          SZERENCSE

Ahol egyszer rám találl a szerencse,
elmegyek én oda, nem leszek én többé senki szolgája.
Nekem fognak egész nap felszolgálni 
tejbe bajba füröszteni.
Én leszek a szolgák közt a király 
napestig csak szép lányok várnak majd rám.
Megkapok én mindent,ha a pénzem is növekszik,
Koldusokat étetek s a lábam elött térdelnek.
Ha majd egyszer igy lessz,
s nekem sok pénzem lessz,
Felülök egy királyi trónra,
s onnan nézek le a világra.

 

 

 

 

 

 

 

 

  SZIVEM.
HA RÁM NÉZEL MÁR NEM KÉRDEZEl 
MERT ISMERED A SZIVEM SZAVÁT 
MELY CSAK MINDIG AZT MONDJA 
SZERETLEK IGAZÁN.

 

 

 

 HÓESÉS.
Hideg szél fújj kint az utcán,
és én lassan bandukolok.
talpam alatt recsenö ágak,
s falavelek halmaza ropog.
A hideg széll arcomat csapodossa,
s a fák ágait meg- meg dobálja.
Az ösz lassan télre fordul 
a madarak is lassan elvonulnak,
melegebb éghajlatra othonukból.
Vastag csíkot húznak az égen maguk után,
sokasodnak felhök közt mint a hangyák.
Az égen már szüre felhök tornyosúlnak,
ide ér a hóesés már nem sokára.
Nagy pelyhekbe zúdúl le a földre,
csillagokat hányva erdöre mezöre.
Zord táj amerre a szem ellát,
kavargó hópihék  keresztezik egymást.
Minden fele vakit a fehérsége,
már nem látni széjjel,
oly nagy a fényessége.

 

 

 

 

 

  HA ÉN FA LEHETNÉK.
Ha én fa lehetnék
Ágammal folyton csapdosnék
Lengedeznék tavaszi szélben
Játszanék napsütésben.

Rügyeket faksztanék
ha eljö a kikelet
Ágaim roskadoznának
Mint a gyümölcskosár
Mikor megtelt.

Zöld levelek halmaza
Széll meg meg fújja
s ha eljö az ösz
Besárgúl minden darabja.

Zöld leveleim közt
Menedéket adnék
Minden csepp álatnak
Ki rajtam megpihennék.

Lehulló falevél
csupasz ágak
Jeleznék rajtam
Itt van az ösz nállam.

Mint egy árva gyermek
Nyúlnék fel az égbe
Csupasz ágaimmal
Fell a magas fénybe.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  Barát

Ha nincs kinek elmond a bánatod
Én mindig itt vagyok nekem elmondhatod.
Hisz egy barátra mindig számithatsz
Mert az életbe ilyet,nem sokat kaphatsz.
Isten majd kinyitja a szemünket
Meglátjuk majd egymást ha el jö az idelye.
Nem a külsö, és nem a gazdagság fontos,
Hanem amit szivünkbe tett,
Egy hatalmas gyémánti szeretett.

 

 

 

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 187
Tegnapi: 215
Heti: 1 447
Havi: 4 564
Össz.: 720 248

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: vegyes versek 6
VERSEK MINDENKINEK , Ferenczi Csilla VERSEI . ÉS SOK MÁS DÍSZITÖ ELEM - © 2008 - 2017 - csilla-versei.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: rövid szerelmes versek - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »