HOLDAS ÉJSZAKA

Holdas éjszakán,
Fénylik a tenger
Csónak ring a vízen,
S minden oly csendes.

Benne ülünk te meg én,
Ölelve naplementén,
Csak suttog a fülembe,
Szeretlek nagyon én.

A vágyak tengerén
Ring a kis csónak,
Benne a szerelem tüze,
Mely nem apad ki sosem.

Kezemmel foglak
Testemmel perzsellek,
Ajkammal csókollak,
Bódító ez az alkonyat

Szemed mint át látszó
Fénylett az éjszakába,
S csak csókoltuk egymást,
A hold sugarába.
   Írta csilla

 LÁGY ESTI SZELLÖ.
Kellemes este volt,
Ezen a nyári éjszakán,
S az esti szél,
Gyengéden simogatta arcunkat.

Kéz a kézben sétáltunk,
Csendesen lépdeltünk,
A forró tengerparton,
A vízének hullámai,csapdosták a part szélét.

Olyan boldogok voltunk,
Sokat nevettünk,s néha meg meg álltunk.
Virágoknak illatát,hozta felénk a szél,
S egy mámorító dallamot,mely szívünkhöz ért.

Fent a sziklaszirten,sok virág nyílott,
Illatukkal,bejárták az egész világot,
A virágok csodája,s a dallam mámorító muzsikája,
Ami e kettő érzéseket ad,az a világ csodája
         Írta Csilla.

 TÉGED AKARLAK.
S csak ragyogott a nap,
Felhők úsztak az égen,
Sorakoztak egymás mellet,
Mint a bárányok a réten.
S te áltál a nap fényében,
Úgy ragyogtak a szemeid,
Selymes hajad válladra borult,
S a szélben lebegett.
Nem szóltál semmit,
Csak ki tártad a karod,
Az ég felé néztél,
S kiáltottál nagyot,
Nem akarok mást,csak egyedül téged,
Szeretlek mig élek,
Míg csak titeket nézhetlek,
Míg szememmel látok,
S karommal ölelek,
Mig a lábammal lépek,
Csak téged kérlek,
Nem akarok mást,
Csak egyedül téged.
        írta Csilla.

  ÚJRA VELEM.
Tudom hogy meg bántottam szívedet,
És most éjjelente hull a könnyem.
Felszaggattam a fájó emlékeket,
És te pedig úgy bíztál bennem.

Most elmegyek,s elbujdosok a világ elöl,
Az én szívemet is mardossa a bánat,
El bújok egy barlang mélyére,
Hol senki meg nem találhat.

Könnyeimmel mondom el,
A jó istennek,segítsen,
Hozzon vissza hozzám,
Még egyszer az életben.

És ha egy szer majd újra meg talállak,
Akkor majd szívemből is el tűnik a bánat,
Nyugodt lesz majd az éjszakám,
Mert a barátom,meg érkezett hozzám.
          Írta Csilla.

 GYÉMÁNTOK
Úgy zúg a tenger,partjait csapdossa a víz,
És én csak sétálok csendesen,
Távolban az égen,fehér sirályok szállnak,
Csíkot húznak maguk után,amerre járnak.
Már alkonyodik,lassan leszáll az éj,
Az égbolt fényárban úszik,
És bevilágítja a tenger vizét,
Oly csendes minden,a madarak is el hallgatnak,
Fejeket lehajtják,s mély álomba borulnak,
Csak nézem mikor  lehull egy csillag az égről,
Teljesül majd a kívánságom?
Ki tudja? talán elévül.
Ó ti csillagok,csak ragyogtok az égen!!
Hoztok valami újat majd nékem?
Úgy felmennék én is hozzátok!
Köztetek ragyognék,mert ti oly szépek vagytok!
Megfognálak bennetek,de nem érek fel hozzátok.
Olyan távol vagytok tőlem,
S csak ragyogtok fényesen.
   Írta Csilla.

TÁVOLODOM TÖLLEDD.
Lassan távolodom tőlled,
Szememből egy könny,azért még ki csordul érted,
Szeretlek téged,de neked én már nem kellek.
Máshol keresd a boldogságot,
Tőlem pedig el viszed az álmom,
Úgy vártam rád,minden éjszakán,
Hogy szinte az már fájj,
Miért nem szeretsz már engemet?
Mi az ami hiányzott belőlem?
Oda adtam neked az egész életem,
Te voltál nekem a nap,s az éjjelem.
S most valahogy,szívem kezd távolodni,
El hagylak! mert te nem szeretsz már engem.
Ez után úgy fogom élni az életem,
Ahogy a csillag az égen,
Ragyogok míg mellettem vagy,
S ki alszom,ha te elhagysz.
      írta Csilla

 TŐLED VÁROK.
Kelle gy szó mit tőled várok
S akkor majd haza találok.
Házadnak ajtaján bekopogok én,
S te boldogan  nyitsz ajtót,
Szinte röpülsz felém.
Átölelsz majd úgy mint régen,
Piros rózsát,adsz át nékem.
Szerelmed,mely egykor lángra lobbant értem,
Ma is szeretsz ugyanúgy mint régen.
           Írta Csilla.

 NEM AKAROM
Nem akarlak bántani én téged,
Nem akarom hogy lásd,könnyező két szememet.
Nem akarom hogy a vágy tüze égessen,
Forró éjszakákon,két karomban téged,
Nem akarom hogy szívedet epessze a bánat,
Nem akarom hogy lásd,mennyire sírok utánad.
Nem akarok forró csókod után,lázban égni,
Nem akarom testedet,testemen érezni,
Nem akarom hogy szívem,százfelé szakadjon,
Nem akarom,hogy a boldogságtól,
Minden fényárban ússzon.
   Írta  Csilla.

  RÓZSÁK.
Rózsa fáknak árnyékába,
Egy padra ülök veled,
El mondom ott neked,
Hogy mennyire szeretlek,
Egész életembe mindig csak rád vártam,
S most rózsák közt teljesült a vágyam.
Piros rózsa szirmát,el fújja a szél,
De téged két karomból,
Már többé soha ki nem tép.
Bezárlak szívem házába,
Te  leszel neki a fénylő nap sugara.
Vágyak és álmok,itt mind valóra váltak,
Mi vagyunk a világnak,
A legboldogabb párja.
   Írta csilla  

 Szunnyadó parázs,
Gyönyörű két szemed ha látom,
Azonnal szívembe zárom.
S ha beszélsz  hozzám,azt úgy imádom.
Mosolygós ajkadtól oly hallgatag vagyok,
Mert azt érzem,mindig csak csókolnálak,
Perzseled szívem,és úgy égeted a testem.
A szerelem érzését,te adod nekem.
Írni már alig tudok,hisz rá szavakat nem találok.
Mert ahogy én szeretlek,
Nem szeret úgy senki.
Most egy parázs,mely éledni kezd,
Amely eddig csak szunnyadt,most lángra kap tőled,
Íme nyújtom a kezem,s te nyújtsd a tiédet,
Mely csak reám vár.
   Írta Csilla

 ÚGY SZERETLEK!
Úgy szeretlek téged,hogy azt szavakba nem lehet leírni,
Ha nem vagy itt velem,úgy érzem elepedek érted.
Vágyódom a lelked tisztaságára,Mint ahogy a föld,a napfényt várja.
Imádom ha beszélsz hozzám,s a sejtelmes suttogást.
A lelked az enyémmel párosul,s mi bennünk rejlik,az a tisztaság fénye.
Ha most elhagynál,rögtön kettérepedne a szívem,
Mert a kaput már régen kinyitottam néked,
Várom a kopogást,s várom a hangot,
Várom azt hogy mond,hahó,itt vagyok!!
Eljöttem hozzád,eresz be hát.
Hadd lépjem át a szíved házát,
S engedd hogy szeresselek én.
Drága kedvesem,úgy szeretlek téged,
Megérintem minden nap, s minden percben a te szívedet,s lelkedet.
Azt akarom,senki másé ne legyél,csak az enyém.
Most ha itt lennél mellettem,el rebegném neked,
Csak engem,csak engem,szeress.
Esténként a fejed ölembe hajtanád,
És én simogatnám arcodat,s csókolnám,ajkadat.
Úgy szeretném ha itt lennél velem,
Csak ölelnélek s csókolnálak hevesen.
Kérlek!!siess hozzám,mert szívem már nagyon vár!
Ne engedd hogy előtted bezárjam a kapuját,
Mert azon az ajtón,soha többé nem jöhetsz át.
               Írta Csilla.

 FÖLD ÉS FÉNY.
A föld és fény,összetartozik,
Mint a szerelem és a fájdalom,
Egyik sem tud a másik nélkül élni,
Az én szívembe,most a szerelem tüze ébred.

Már minden nap vágyom a szavaidra,
Az éltető mosolyodra,
Ha foghatom a kezed,
Oly boldog leszek veled.

Te leszel a fényem az éjszakába
A hold a kék ég tavába,
Csillagok közt ölellek,
Napsugárnál melengetlek.

Átnyújtok szívedbe,minden jó érzést,
És egy boldogságot,mit e szerelem ígér,
Enged kérlek,hogy örökké szeresselek,
Ne engedd,hogy szívemből,kiejtselek.

Míg a nap süt fent az égen,
Addig mindig tartson a szerelmem,
Ne engedd hogy eltűnjön a fény,
Mert a szívem,darabokra hullik szét.
     Írta Csilla

 CSAK ÜLÖK CSENDBEN.
Ki megyek a tengerpartra,
Hol majd csend vesz körbe,
Le ülök egy nagy köre,
Fent a magas sziklák tövébe,
Hallgatom a tenger vízének zúgását,
S a képzeletem,sokfelé jár.
Oly szép minden,az égen sirályok szállnak,
Képzeletben én is elröpülök nálad.
Bekopogok házad ajtaján,s te boldogan ölelsz át.
Oly régen elmentél,úgy vágyom rád!
S csak a képzeletben találok rád.
Miért hagytál el? ma sem értem.
Lehoztam volna az égről,az összes csillagot néked,
Úgy szerettelek,s most fáj a szívem,
Soha nem látlak többé,én ezt érzem.
Csak ülök bánatosan,a gondolatom szárnyakra kap,
Mennék röpülnék,de nem tudom hova,
Hisz téged már,elvesztettelek,
És nem talállak soha.
     Írta Csilla.

 HA TE NEM LENNÉL.
Te oly kedves vagy szívemnek,
Mint a napsugár a földnek,
Te táplálsz,és te éltetsz,
Ha nem lennél,nem is lenne élet.

Te vagy a folyó a pusztába,
A hid hogy át menjek rajta,
te vagy a tűzz ha fázom,
Hideg téli éjszakákon.

Minden a lelkemnek,minden a szívemnek,
Kedvességed éltet engem,
Oroszlán vagy az erdő sűrűjébe,
Mégis kezes bárány,szívemnek csücskébe.

Ha te nem lennél nekem,
S minden nap,nem fognád a kezem,
Ki apadna a folyó,
S nem érne az éltem,semmit sem.
         Írta Csilla.

  SZERELMESEK ÉJSZAKÁJA.
Ma szunnyadó parázsnak tüzei lobbannak,fel az éjszakába.
Tűzpiros rózsák nyílnak,ki szívek házába.
Testek a testekre fonódván,
Ajkak, piros ajkat csókolván.
Mámortól ússzon ez az éjszaka,
S a vágyaktól perzseljen a szív szava.
Szerelmesen csókolózván,
Testek játéka táncolván.
Bódító ez a varázs,
Szerelmesek éjszakáján.
    Írta Csilla

 SZERETNÉLEK.
Szeretnélek egyszer,karomba zárni,
Szeretnélek egyszer megcsókolni,
Szeretném ha ajkad,az ajkamhoz érne,
és minden éjjel,úgy fonódnánk össze.

Szeretnélek álmaimba,mindig téged látni,
Szeretnélek egyszer,rózsák közt megtalálni,
Szeretném ha nap sütne az arcomra,
S te lennél annak,a fénylő sugara.

Szeretnélek simogatni,nyári éjszakán,
Szeretnélek melengetni,ha úgy fázol,
Szeretném ha te lennél az életem,
És csókollak majd, minden éjjelen.
      Írta Csilla

 SZERETNÉM.
Szeretném az életemet meg osztani vélled
Boldogságban élni,s ölelni tégedet
A napnak minden órájába,csókolni ajkadat
S örülni minden napnak.
Kérni az istent,segítsen nekem
Hogy mig élek,te örökre velem lehess
Vágyni az éjszakára,s vágyni a nappalra
Mely mindig ujj reményeket adhat
Szeretve szeretni,boldognak lenni
Minden nap órájában,csak tégedet ölelni
Nézni a szikrázó két szemed
Mely úgy meg fogott engemet
Piros pozsgás arcod
Mosolyt fakasztó szád
Csak ölelnélek csókolnálak
Egy életen át.
         Írta csilla

 KÜLÖNLEGES ÉJSZAKA.
Ma éjszaka,különlegesek a csillagok,
A fényük sokkal szebben ragyog.
Olyanok,mint a gyémántok.
Ma éjszaka a szívekben,a szerelem  tüze ébred,
Vágytól perzselő érzések,
S a mámortól úsznak a sötét éjen.
Boldog vagyok kedvesem,
Mert te vagy az,kit életembe kerestem.
Te vagy az,ki a legszebb érzéseket tudja nyújtani,
S nem foglak már,szívemből soha kitörölni.
Ha veled vagyok,oly jó érzés,
Ha nem vagy velem,szinte meg halt a lelkem,
Ma éjszaka képzeletben,ott vagyok veled,
Fogom a kezedet,s csókollak tégedet.
Zöld pázsiton fekszünk,
S nézzük a csillagos eget.
Mert akkor már kellenek a szavak,
Elég egy nézés,és tudom hogy velem vagy,
És a vágy tüze eléri szívünket.
Egész éjjel forrón csókollak téged.
Érezni fogom testednek illatát,
S a verejtéked,mely  testemen hatol át.
Ez az éjszaka lesz a legszebb éjszakák
Bódító érzése a csillagoknál
   Írta Csilla

 ÉRZÉSEK.
Csak fekszem a pázsiton,
S nézem a kék eget,
Milliónyi csillag ragyog rám,
És az egyik,éppen integet nekem.

Ó te kis csillag!
Úgy felmennék te hozzád!
De oly messze vagy tőlem,
És nincs hosszú létrám,hogy felmásszak rá.

De szólhatnál istennek,
Nézzen most le rám,
Mert nem tudom mit tegyek,
S a szívem,oly nagyon fájj.

Akit én szeretek,az nem szeret engem,
Messze elfordítja az arcát tőlem,
Most mi tévő legyek,mond meg nekem!
Hogy meg kapjam,az egyetlen szerelmem.

Szomorú napok várnak most rám,
Ajtóm előtt,senki sem áll,
Nem mondja,hogy meg jöttem kedvesem!
S nem ölel át,két karja engemet.

Drága kis csillagom!
Ha tudnád,mit érzek!
Sírna az égbolt,
S vele,a kék eged.

Börtönöm már ,csak a magány,
Mikor le száll az éj,
Beköszönt rám,
Nincs ki mellettem legyen.

Megtaláltam akit életembe kerestem,
De mégsem ölelhetem.
Nem csókolhatom édes ajkát,
És nem mondhatom,hogy szeretlek igazán.

S majd bús magányomban,
Egy csendes hajnalon,
El viszem a szerelmet magammal,
Oda,hol el múlik a fájdalom.
    Írta Csilla.

HOLDAS ÉJSZAKÁN.

Egy holdas éjszakán,
Majd rád gondolok,
Fel nézek az égre,
S látom a sok csillagot.

Tőlük fogom meg kérdezni,
Merre jár a kedvesem,
Gondol e néha rám,
Mert én eszt teszem.

Elmentél tőlem,
Mert bántottam a szíved,
És most oly távol jársz,
Elhagytál engem.

Miért fáj úgy a szívem?
Hisz ez csak egy plátói szerelem,
De hidd el nekem,
Nem akartalak bántani vele.

Nem kellet volna érzéseimet ki mondani,
Nem kellet volna,a szívedet bántani,
Kérlek bocsáss meg nekem, még egyszer az életbe,
És gyere vissza hozzám,egy holdas éjjelen.
             Írta Csilla

 JÓ ÉRZÉSEK.
Mikor meg láttalak,egy jó érzés járta át a szívem,
Hiszen te mosolyogtál,s írtál nékem.
Két lelket valami mindig összeköti,
S a szív mely ezt, megérti.
Félni az érzésektől,s nem kimondani a szavakat,
Szinte át nyúlni a betűk fölött,s megfogni a másik kezét,legszívesebben azt tennénk.
Mert egyformán gondolkodunk,s az érzések is ugyanazok.
Le írni ezt olyan nehéz,szavakba önteni.
Olykor nehéz a szó,de a szív megérti,
Dobog és lüktet,szinte úgy érzed,kiszakad,
Érzések hadától,mi rá tapad.
A gondolat már mondaná e szavakat,de a szív rá szól,nem szabad.
Mondja,még ne!! még nem szabad,várjál előbb,
És bízva bízzál,mert az érzelem csábító,
S a szerelem vakító.
Ha nem figyelsz intő szóra,
Könnyen találod magad,mélységes mély szakadékba.
Egy vágy,mi fejedben kavarog,
Ne siess!!!még ne csillapítsd éhséged!
Figyelmeztet a szív,mert ö megvár téged.
S ha az intő szót megfogadod,
Talán egy napon,a szerelmet is meg  kaphatod.
                    írta Csilla.

Oldal: romantikus versek 8
VERSEK MINDENKINEK , Ferenczi Csilla VERSEI . ÉS SOK MÁS DÍSZITÖ ELEM - © 2008 - 2024 - csilla-versei.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat