ISTEN:
MIT ISTEN AKAR,AZ UGY LEGYEN.
ELFOGADOM,HISZ Ö VAN NEKEM.
HA TÉGED VEZÉRELT UTAMBA,
NEM LESZ SORSOM TÖBBÉ MOSTOHA.
HA VALAMIKOR MEGISMERLEK TÉGED,
EGGYÜTT MEGYÜNK MAJD KÉZ A KÉZBEN.
ISTEN MUTATJA ÚTUNKAT,REÁ BIZZUK MAGUNKAT.
DALOLJ.
HA TE UGY ÉRZED HOGY SENKI NEM SZERET
S NEM HALJÁK MEG ÉNEKED,
JÖJJ EL HOZZÁM,ÉN MEGÉRTELEK.
HA MEGHALT MÁR BENNED A VÁGY
S KIHÜLT A SZERELEM,
JÖJJ EL HOZZÁM ÉS DALOLD EL NEKEM.
TÁRD KI A HANGOD A VILÁG FELÉ
HOGY A SZÉL RÖPITSE AZT SZÁZ FELÉ.
MINT A HARMAT CSEPP A HULLÓ LEVELEN
UGY DALOLD EL NEKEM HOGY MI NYOMJA A SZIVEDET.
AKKOR FÜLEDBE SUGNÁM ÉN
DALOJ DALOJ TE KIS VERÉBB.
IBOLYA:
Kacag a napsugár,pislog az égbolt,
Bokor tövébe alszik az ibolya csokor.
Szél ringatá mély álomba s a fák vigyáznak álmára,mig alszik ö.
Levelei oly tiszták és kékek
Csak ugy tündökölnek a tavaszi fényben.
esö cseppek áztatják a szárát
Nehogy álmába érje a száradság.
Mily szép ez az ibolya csokor
Lekéne szakajtanom,hisz vázámba mutatna jól.
De most vegyem el életét?
És tartsam fogva?
Hisz meghalna nem sokára.
Ö idevaló földnek mélyébe,
Kerek erdö sürüjébe,a bokrok tövébe.
ÁLMOK:
Szeretni ha nem tudsz az borzalom
mikor néha ki tör belöled a fájdalom.
Lényed szemeden keresztül ragyog
nem bánkódik ö semmi felet, hisz ö a szeretett.
Ma hozhatsz egy döntést
szeretetet csak akkor fogsz érezni,
ha magadat meg tudod ismerni.
S hiába fog tégedet valaki szeretni
ha önmagadat sem tudod elfogadni.
Szeretném ha tudnád,hogy szeretlek
s az érzésekért cserébe semmit sem kérek.
Kik vagyunk mi?csak porszemek,
s a remény mely ott él szivek reJtekén.
És furcsák vagyunk,mert lelkünk sir
ajkunk meg nevet.
De szivek mélyén mindig ott van a szeretett.
Ha ezt elveszted,te is eltünsz
köddé válsz a nagy semmibe
s többé nem hozhat vissza senki sem.
Ha már nem lángol a szived s nincsenek álmaid
keresd a régit ,és válsd valóra régi álmod.
Indulj el a hegy csucsára , s onnan néz le a világra.
Belátod akkor majd a szépséget,s talán szived is meg fogja végleg.
FEHÉR SIRÁLYOK.
Fehér sirályok szállnak az égen,
Csikot húznak maguk után az égnek felhöjében.
Szárnyukkal suhintanak s meg lebbentik azt.
Ahogy repülnek az égben a nagy messzeségben.
Kör táncot járnak ök napnak sugarába,
S viritanak a fényben ahogy széttárják szárnyukat.
Nap melengeti picinyke testüket s boldogan élik az éltüket.
Megfürödnek tenger hullámzó vizében,
S tovább libennek az est fényébe.
Csillagok fényénél haladnak tovább
A hold világitja utjuka mig a felhö be nem takará azt.
SZÜLINAP.
SZÜLINAPOD ALKALMÁBÓL
MIT ADHATNÉK NÉKED
KAPSZ TÖLLEM EGY AJÁNDÉKOT
OSZT BE AZT EGY ÉVRE
HA ELÉGEDETLEN VAGY
VISSZA IS ADHATOD
NEM HARAGSZOM ÉN MEG
MAJD MÁSNAK ADOM ODA.
IRJÁL.
VALAHOL MESSZE
VALAHOL TÁVOL
VALAKI SZIVE ÉRTED LÁNGOL
EMLÉKED EGY HÜ SZIV
HÜSÉGESEN ÖRZI
HA TE IS SZERETED
AKKOR IRJÁL NÉKI.
ÁLMOM.
VAN EGY ÁLMOM
MELYBE A LEGFONTOSABB
SZEREPET NEKED SZÁNOM
HA EGYSZER VALÓRA VÁLTOM
ÉN LESZEK A LEGBOLDOGABB
EMBER A VILÁGON.
ÁLMOD
HIGGY A CSODÁKBA
ÉS VÁLSD VALÓRA ÁLMOD
MERT SZERELEM SZÁRNYÁN
MI NEM LEHETÜNK BOLDOGOK.