TÉLAPÓ.
Ugye nagyon vártok már gyerekek?
Eljöttem hát hozzátok,
Mese szánon érkeztem.
Szarvasaim,csak úggy röpültek az esti fényben.
Hult a hó is csendesen,
Fent az üveg hegyen.
Tetején egy fehér csillag,
Csilingelt a fényben.
Áztam fáztam utam során,
Be is húztam,szörmés bundám.
Hoztam nektek,minden jót,
Édességet s mogyorót.
Játékot is halom számra,
Ki nem volt jó gyerek,az ne várja!!
Ne leselkedj az ablakon!
Mert ugy sem fogol látni,
Hissz a kéményen fogok én bemászni.
Aludj aludj szépen,
És én eljövök hozzád,
Ha jó voltál egész évben.

Télapó     
HULL A HÓ HULL A HÓ,
MEGJÖTT MÁR A TÉLAPÓ,
MEGCSENDÜL A KICSI SZÁN,
MINDEN GYERMEK,VÁRJA MÁR.
ITT VAN MÁR AZ UDVARON,
TOPOROG A HÓBA,
TELI ZSÁKJA,
TELE VAN,MINDEN JÓVAL.
NAGYSZAKÁLLU TÉLAPÓ,
SOK GYERMEK BARÁTJA,
CUKROT,DIÓT,MOGYORÓT,
REJTEGET A ZSÁKBA,
DE,HA TE ROSSZ VOLTÁL,
ELVISZI A ZSÁKJÁT,
ÉS ODÉBB ÁLL.  

 

 BODRI KUTYA
Ej te bodri!!Korán reggel nem hagyol aludni.
Ugatol csak éjjel és nappal,
Ha meg rád szólok,behúzod lompos farkad.
Megigérem neked ha csenben maradsz,
Lehet hogy csontott is kapsz.
Tied lessz a legnagyobb a világon,
Rághatod is azt télen nyáron.

Ej te bodri csóváld farkad,
Csontott kapsz,ha elhalgatsz.
Kergess inkább madarat,
Legalább befogod a szádat.
A madár meg ugy is okos,
Mert elrepul,mielött megfogod.

 

  LUSTA CICA.
Lusta állat ez a cica,
Mindig csak a tejet issza.
Egér már a farkát huzza,
Gyere már te lusta,
Fússúnk eggyet a szobába!!!
De a cica nagyon lusta,
Csak ücsörög a fotelba,
Egérke hát mit csináljon?
Szét rág ö mindent ,fotelon és ágyon.
Hogyha ezt a gazda meglátja,
Nem lessz a cicának maradása,
És még jól el is tángálja.
Kikacagja az egérke,
Itt a vége fuss el vélle.

 

 KATICA BOGÁRKA.
SZÁLL A KATICA BOGÁRKA,FENT A MAGAS ÉGBEN,
HÉT KICSI PÖTTYÉRE,NAP SÜT A RÉTEN.
HÉT KICSI PÖTTYE,CSILLAN A FÉNYBEN.
AHOGY RÁ SZÁLL A VIRÁG TETEJÉRE.
AZT MONDJA A KATICA,BUJJTASS EL TE VIRÁG.
HADD LEGYEN NEKEM IS ,EGY KIS HÜVÖS SZOBÁM.

 KICSI MADÁR.
Kicsi madár fent a fán,
Ugy sipákol,éhes vagyok mán.
Hozzatok tüstént enni!
Mert ha nem,akkor megtanulok repülni.
Felszállok a magas égbe,
S keritek magamnak,kaját ebédre.

   MANÓ.
KIPP KOPP GYERE BE,VÁR A MANÓ IDE BE.
FÖZZ NEKED VACSORÁT,SZEMED, SZÁDD, ELTÁSD.
HOGYHA NEKED EZ NEM TETSZIK,EL IS LEHET MENNI.

  HÓFEHÉRKE,
Hófehérke egymagába,búsúl ö kerek erdö tisztásába.
Beszélget az állatkákkal,és elmondja nekik hogy mi fájj.
Eljön majd a rusnya banya,nagy lessz annak majd a torka.
Nem lesz aki megvédjen,hú,de félek is keményen.
Elhozza majd a fényes szallagot,
S ha megszoritja derekam,levegöt utánna már nem kapok.
Ne gyere még te rusnya banya,
Ne vedd el életem soha.
Mert ha mégis elvennéd,törpék hasitnak szét.

 

  

  SZÖRNY.
Elmondom én egyszer néktek,
Hát halgassátok a mesémet.
Túll az üveghegyen át,
Éldegélt egy csúnya szörny,
Kinek kastélya,a hegyen ált.
Már régen elvarázsolta egy boszorkány,
És nem volt senki aki megtörte volna ,a varázst.
Deli herceg volt ö régen,
Paripáját mindig megülte szépen.
Mindig csak várta,
Hogy egyszer eljön érte,a királynak lánya.
S ha megszereti,a varázst is megtörheti.
Egy nap ahogy a réten sétált,
És ime!meglát egy királylányt,
Gyönyörü volt az mint a nap,
Selymes haja a vállára tapadt,
Megis szerette nyomban,
Azóta is élnek boldogan.
Ífjú herceg lett ö ujra,
A királylány megszerette,
És igy megtört a varázsa.

 JANCSI ÉS JULISKA.
Kerek erdö sürüjén ,élt egy csúnya banya.,
Mézesházikó volt az othona.
Sötétt volt annak minden zuga,
Pincélye,meg a kamrálya.
Kavargatta csak naphosszat a fazikját,
Várta jancsit,és juliskát.
Megis jöttek nem sokára,
Hú!! de finom ebéd lessz itt mámma!!
Igy a banya,mert örült hogy tele lessz a hasa.
Igen ám! de jancsinak zörgött minden csontja,
Uggy zenélt a szobába,hogy mindenki hallotta,
Felhizlalak jancsikám szépen,
Hogy a levess,izletesebb legyen.
De juliska okosabb volt jancsikánál,
Ki is fözte hamarjába,
Hogy ne legyen ebéd,jancsikából mámma.
Ellopta a cella kulcsát,
S futottak jancsikával,erdön mezön átt.
Igy szabadultak meg a gonosz banyától,
És igy nem lett leves,jancsikából.

    HAMUPIPÖKe.
Holle anyó kicsi háza,hamupipökét várja.
Minden nap a dunyháját rázza,
Esik is a hó a földön,ezt mindenki látja.
Hamupipöke szorgos leány,
Segit is holle anyónak,minden nap ám.
A fizetsége nem maradd el,
S a kapuba arany önti el.
A kakas,csak ugy kiabálja,
Megjött aranyos lányunk haza.
Majd megpukkant a mostoha testvér,
Az irigység,az arcáig felér.
Elidult ö is holle anyóhoz,
S örült hogy ö is aranyat hoz.
Igen ám!de ha a lustaság fájt volna,
Akkor ö mindig csak sirna,
És nem segitett holle anyónak soha.
Megis kapta a fizetségét a kapuba,
Szurok ömlöt rá,menten nyomban.
Kiáltja a kakas ujra,
Haza jött a szúrkos lányunk,a lusta.

 PIROSKA ÉS A FARKAS.
Mese erdö közepén,piroska kosárral érkezvén.
Tele van az minden jóval,étellel s itallal.
Meglátogatja ö a nagymamáját,
Hisz beteg szegény,és öreg már.
Igen ám!! De ahogy a tisztáson jár,
Ordas farkas mellé áll,sompolyog ö,
Mert nagyon rafinált.
Ebéd kéne a gyomrának mán.
Megis tudja nem sokára,
Hová megy piroska a kosárral.
Lessz már ebéd finom mámma,
Igy morfondirozott magába.
Megis ette nagyanyót,rögtön ahogy meglátta.
Be is feküdt az ágyába.
S tette magát hogy ö piroska nagymamája.
Jött is piroska boldogan,
Mert tudta a vadász is ott kullog a nyomába.
Felvágták az ordas farkast,
S immáron nagyanyó szabad.
Pórult járt az ordas farkas.
Ö belöle lett az ebéd, a vadálatoknak.

 CSIPKE RÖZSIKA.
Mély álomnak küszöbén,
Alszik csipkerózsika,
S álmába is olyan szép,
Mint egy tünemény.
Egyszer talán eljön a herceg,
Ki felébreszti csókjával,
Végetér akkor az álma,
Megtörr a boszorkány átka.

 

  KIRÁLY BOLONDJA.
Bolond vagyok nem tagadom,
Az embereket meg kacagtatom.
Nevetnek ök mindenen,
Teszek is rólla,hogy igy legyen.
Királynak udvarába élek,
Mindig ott zenélek.
Bolondozok naphosszat,
A király meg nagyokat kacag.
De rám is mordul ha mérges,
EL is zavar rögvest.
Bolond jukból bolond szél fújj,
Mondja,s magán körül megfordul,
Felveszem én bolond ruhám,
S mindenkinek bolondozok már.
Igy telnek a napjaim,
Felviditok mindenkit,
Nincs sirás rivás,mondom nekik.
Ha jól sokat kacagtok,
Máskor is eljövök hozzátok

  BOHÓC.
Csintadratta csintadratta
Itt a bohóc bö nadrágba,
Összecsapja tányérját,
S vigan dalol amerre jár.
Megis fordul magán körül,
Aki látja,az mind örül.
Botladozik az ö lába,
De a bolondságot
Csak úgy hánnya.
Mond ö vicces dolgokat,
Szereti, ha mások kacagnak
Öt a gyerekek nagyon szeretik,
Mert vidámságott visz nekik.

  KIS MADÁR.
Madár anyó fészket rak,
Kicsi madár,megfagyhat.
Itt van a tél,itt van ujra,
Zimankós a fáknak lombja.
Jól megrakja hát a fészkét,
Megvédi a kicsinyét.
Hullhat a hó halom számra,
De a kismadár,már nem bánja.
Meleg már az ö fészke,
Megrakta az annya,hogy a téltöl  megvédj

 ALMA.
Csitt csatt csatogó,
Ez az alma olyan jó,
Eszik is a gyerekek,
Mert azok méz édesek.
Fogjukkal meg rágják,
Ripeg ropog a szájukba,
A vitamin ,halom számra.

  SHREK ÉS SZAMÁR.
Ej te szamár!Hadjál már!
Fióna már nagyon vár.
Megyünk a mocsárba,egy kicsit pancsolni.
De te ne merj leskelödni!!!
Meg mossa az Ogre az arcát,
Hisz a királyhoz,vendégségbe mennek ám.
El is indulnak hintóján,
Minek szamár üll a hátsóján.
Jajj te szamár halgass már!!!
Majd egyszer odaérünk,meglásd.
A galambok a falnak ütköznek,
Mikor Shrek kiszáll a hintó ajtaján.
A király sem ismerte meg,
Hisz lányából is,egy Ogre lett.
Nagy lett azért a mulatság,
Ki élt és mozgot az táncott járt.
Szamár volt a legboldogabb,
Hisz az asztalnál helyet foglalhat. 

   SELLÖ LÁNYKA.
Gyönyörü szép sellö lányka,
Úszkáll a tenger kék vizében,
Néha fell fell bukkan,
A csendes éjben.

Kifekszik kicsit a partra,
S álmodik nap hosszat,
Milyen jó is lenne!
Ha én is ember lehetnék.

Uszonyomat le vehetném,
Csak szaladhatnék nap hosszat,
Mint az emberkék.

Csak sajog a szive,
Hátha egyszer csoda történik,
És ö is ember lesz végre.

Eljönne egy dali herceg,
Ki meg mentené a viz fogságából,
És szaladhatna vele,
A gyönyörü napsütésbe.

 ÁKOM BÁKOM.
Ákom Bákom,kis barátom!
Hová mégy te a nyáron?
Nem megyek én,sehova,
Itt maradok az udvarba.

Ülök majd a kis hintán,
Repülök az égig talán,
Fogócskázok az udvaron,
Eltöltöm a napom.

Hogy ha majd megéhezek,
A konyhába be nézek,
Eszek majd egy almát,
Piros lessz tölle,az orcám.

Igy töltöm hát a napom,
Ha akarsz,lehetsz a barátom,
Eggyütt játszunk majd a nyáron,
Hisz te lettél a barátom.

 

Oldal: csak gyerekeknek4
VERSEK MINDENKINEK , Ferenczi Csilla VERSEI . ÉS SOK MÁS DÍSZITÖ ELEM - © 2008 - 2024 - csilla-versei.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat