AJTÓ.
Van egy ajtó melyen nem könnyű ár jönni,
Kedves szavakkal tudod csak ki nyitni.
Álmodban is csak nevemet suttogd,
Széll röpíti hozzám amit majd mondasz,
Az ajtó kulcs el van zárva,
Ha megtalálod az lesz szívednek hatalmas gyémántja,
Be ragyogja majd az egész lényed,
A szívem ajtaja majd ki tárul érted
Megtalálod akkor amit kerestél,
Boldogság mely a szívedhez ér.
ÁLMOT.
Könnyű álmot hozzon az éj,
Csillagok közt szenderegjél,
Legyen álmod békés és nyugodt,
Angyalok kísérjék az álmaid
BÁRÁNY FELHŐK:
Holdfényes este csak vakított a hold,
Körbevette milliónyi csillag pont.
Nem kérdeztem tőle semmit,
Csak néztem epekedve.
Vajon mikor hullik le egy csillag a földre.
Csíkot húzna végig az égen,
S le esne pont a tenyerem közepébe,
Elmondaná nekem,milyen az égbolt,
Amit szem nem lát fényes e ott?
Bárányfelhők nevetgélnek fent a magas égbe,
Széllel szemben játszadoznak,
S száguldanak göncöl szekerében,
Kis csillagom oly hallgatag vagy!
Ugye nem hagysz el még a mai nap?
ANGYAL.
Ébren vagyok,vagy csak álmodom?
Egy angyal szált hozzám,a hajnalon.
Gyenge szellő érintését érzem,
S egy gyönyörű halk muzsika szó,
Szólt az ágyam mellet.
Arcomon éreztem hűs fuvallatot,
Mely forró testemet hűtötte nagyon.
Nem is tudom,mi történt velem,
De az angyalka,mosolyogva intet,
Szárnyai ragyogtak a nap felkelő fényében,
Tudtam ez valami csoda,
Mert nem láttam még életembe ilyet soha,
A láz mely égette testemet,
Lassan le hűlt s tova tűnt a szikrázó égbe.
Az angyalka elhozta a fényt a szívembe,
S elvitte a betegséget mely úgy gyötört engem.
Barátság kezdete.
E barátság kezdete,legyen szívednek reménye,
Veled vagyok,ha bánatos a szíved,
S veled vagyok,ha mosolyog a szemed.
A szívedet tárd ki e barátság felé,
Mert lehet ez lesz az egyik legszebb remény,
A szeretett mindig legyen szívedbe,
Tudj megbocsátani,minden embernek,
Ne hagyd hogy e tűzz lángját,
Bár mi is ki oltsa,mert örökre el tűnhet.
Nézd a perceket,ahogy az óra mutató körbe jár,
Tudj örülni mindennek,amit isten ad.
Fogadj el mindent,mit az élet nyújt,
S a barátokhoz mindig vezet út.
Meg tartani őket nem könnyű,
Mert némelyik szemében a hazugság,ott ül,
Ne hagyd hogy ez tükröződjön a szemedbe,
Mert könnyen eltűnhetsz az élet sűrűjében.
A szívben az egyetlen kincs a szeretet,
Vigyáz rá nagyon,hogy ne veszítsd el soha sem.
Bennem igaz barátra találtál,
Mert a szívembe mindig benne él a tisztaság.
Írta csilla
Érzések.
Ma sok érzés kavarog fejembe,
És nem is értek sok mindent belőle.
De tudom hogy vannak jó érzések,és vannak rosszak.
Hol boldog vagyok,hol meg sírok.
Ezek a dolgok változnak,
És legtöbbször ellentmondásba keverednek.
Nem tudom kitörölni a fejemből.
De egyet tudok,mind ki szeretne jönni belőle.
De amit az agy akar,annak a szív ellentmond,
És fordítva is így van.
Ezeken változtatni nem lehet,
Esetleg,elfojtani őket.
S nem engedni,hogy felszínre törjenek.
SZÉP AZ ESTE.
Gyönyörű az este,
Csillog az égbolt,
Rám hunyorog néha a teli hold.
Szemével figyeli a tájat.
Be kandikál minden ház ablakán,
Hátha valamit láthat,
Csendes már minden,fény sem rebben,
Házakban nyugodtság szendereg,
Legyen csodás éjszakája,ki már ágyában pihen.
KI NYILOTT
KI nyílott egy rózs bimbó
Szívem kapujába
Egy nagyon kedves barát
Hozta el,szívem házába
Be is zárom én örökre
Hogy ne legyen senkié se.
CsAK NÉZTELEK.
Csak néztelek téged,
S szemem ijedve nézet,
Én nem ismerlek téged!
Fekete éjszaka jött felém,
Csak a szemed s fehér fogaid,
Világítottak az éj tengerén.
Kedves voltál,szinte szavaid faltam én,
S te akartál valamit,de nem értettem én.
Csak beszéltél egy házról,
S nem értettem hogy ott miért kellene járnom.
Fehér falai közt hol gyertya világit,és el mondanám imáim.
De furcsa szavai,meg bolondította a fejem,
S nem is értem, hogy benne mit kerestem.
úgy hogy egy mosollyal elköszöntem,
S neked búcsút intettem.
NYÁR.
Áldott a nyár,
S dalol a madár,
Fákról a harmat felszáradt már,
A réten kinyílt a sok virág,
Virítanak a napnak sugarán.
KÉK ÉG.
Zöld a pázsit,
Kék az ég,
Úgy hozzád repülnék,
Nyári szellőn suhanva,
Széll hátán magasra,
Felhők közt szállnék,
Veled ott találkoznék.
VIRÁGOK.
Kimegyek a zöld mezőre,
Virágokat szedek,
Egy csokorba kötöm össze,
S át adom majd neked.
Meg locsoltam könnyeimmel,
Hogy el ne száradjon,
Csókot leheltem,minden szirmára,
Hogy hozzád,eljusson.
Vigye el az illata,minden kívánságom,
Hogy egész életembe,
Csak te legyél a párom.
Merj álmodni.
Merj álmodni,mert az álmok álmai,meglátják a holnapot,
Merj kivánni,mert a kivánsága remény forrása,s a remény éltet bennünket,
Merj nyulni olyan dolgokat,amit senki nem lát,
Ne félj olyat látni,amit senki más nem lát,
Hidj a szívedben és a saját jóságodban,mert ha igy teszel,
Mások is szebben fognak látni,
Higgy a csodákba,mert tele van vele az élet,
De ami a legfontosabb,hogy hidj önmagadban,
Mert odabent a lelkedben rejtözik,
A csoda és a remény,és a holnap álmai.
NEM ÍGÉR.
Fájdalmas szívemre nincsen ,már gyógyír,
Temetem a múltat,de lelkem még sír,
Már nem jön a hang,nem röpíti a szél,
Mélyen legbelül a szívemben él.
A fájdalmas sebek,lassan be gyógyulnak,
S félek,ha új változást hoznak.
De néha fel csillan a fény,
És olyankor a szívemhez,melegség ér.
De nem merem ki nyitni a kapuját,
Mert a változás,új sebeket hozhat rá.
Félek a hangoktól,félek a szavaktól,
Mit nekem mondanak,az lehet hogy nem jó.
Temetni akarom a múltat,
De a seb néha úgy fájj,
Bekötni,senki nem tudja már.
El rejtőzöm mint egy menekült állat,az erdő mélyén,
Nehéz köveket cipelek,s csak bújok a bokrok mögé.
S a fel csillanó fény,s a szívembe a mardosó fájdalom,
Már új reményeket,nem ígér.
HEGY TETŐN.
Csak állsz a magas hegy tetőn,s nézed a tájat,
Mily csodás e világ,hogy virágoznak a fák,
Teteje mindnek az eget veri,
Zöld lombjába madárkát rejteget.
Merre szem ellát,hegyek s fák,
Napsütötte tájon,szemnek ez oly csodás,
El jött hát végre a tavasz végre,
Halhatjuk újra,mily szép a madár éneke.
MÁR NEM TUDOM.
Már nem tudom mit mondjak,
Már nem tudom mit írjak,
A szerelem csak megfakult árnyak,
Mik egykor le vettek a lábamról,
Ma már az érzése is elhaló,
Nem szúr a tövise,s nem fáj a szó,
Ahogy egy meg fáradt lélek,eltávozni készül,
Belőlem a szerelem,lassan el évül.
NE BÚSULJ.
Egy könnycsepp mi a szemedből kicsordult,
Láttam én a szíved,bánatba fordult.
De ne búslakodj tovább,
Mert el küldtem hozzád a fényt,
Tárd ki a szíved felé,s fogadd be őszintén.
E fény lesz,barátságunk záloga,
Aki ezt neked küldte,
Ne felejtsd el soha.
Madarak
Kis madarak kezdik,énekük az ágon
Mézédes világból,ébred a természet
Rejtözik bennünk valahol,az igaz szeretet
Onnan örzőnk figyel ránk,a lelkiismeret
A szívünk tudja válaszunkat,Igy minden egyszerü
A kérdésünkre megoldás van,ez mindig gyönyörü
Amikor lelkünk oly szegény,az mindent be fogadd
Csak a vágy teli szivünk remél,ujabb álmokat.